Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-23 / 4. szám

sérthetetlen és ugyanaz marad mindörökre. A legközelebbi kor Istent az erkölcsi tényekben fogja szemlélni, a természetben előforduló történeteket, az egyes szerencsétlenségeket, a politikai eseményeket nem magukban külön állva tekinti, hanem mint ama törvények illustratióit, melyekben Isten dicsősége nyilatkozik a világegyetemben mindenütt. Ha most már azon tényekre tekintünk, melyek körülöttünk az emberi szeretetről tanúskodnak és minden vallásnak lényegét képezik : tisztában vagyunk azon eszmékkel, melyek nemcsak e cikknek, de a Ker. Magv. alapján az unitárius eszméknek egész láncolatát tünteti lelki szemeink elé, s meggyőződést szerzünk magunknak arról, a mit a jelzett cikkben így olvastunk : ,En ugy látom, hogy a jóérzésű és lelkiismeretes embereknek az egész világon egy vallásuk van, a helyes cselekvés vallása : a rettenthetlen igazság, a jellem és mély rokonszenv embereinek vallása.* Különösen jellemző azon nyilatkozat is, mely szerint arra hí fel szerző, hogy a vallási dolgokban ne a hitvallások közti különbséget, hanem inkább az egyesítő pontokat kell gyönyörrel felkeresnünk. A theologusra nézve pedig — úgymond — az a fődolog, hogy a mig egyfelől ragaszkodik hitnézeteihez, másfelől rokonszenvet és tiirelmességet tanúsítson s ha saját egyháza hitvallásától különböznek is subjectiv nézetei, ne engedje magát annyira ragadtatni, hogy e miatt az egyházból kizárathassék Nem kevésbé találóan szép azon nyilatkozat, melyet a keresztyénségre nézve tesz: „A keresztyénség egy tiszta, szent, alázatos, teljesen önzetlen és igazságkimondó lélek emléke, mely egészen az emberek szolgálatára, tanítására és felemelésére szentelte magát.® A papról szólva, épen nem kedvező tapasztalatot gyűjtött magának a szerző, mert így ír: „a mai papok közül kevés áll hivatása magaslatán,® mert nincs elég tehetségük és bátorságuk kimondani azt, mit mondaniok kellene, annál kevesebb erejük cselekedni azt, a mit tolok várni kell és elvárni lehet. Ezután még néhány, valóban elmélkedésre méltó megjegyzést tesz a papról s azon viszonyról, melyben ez embertársaival áll. Intéseket is fűz hozzá, mintegy átengedve magát a lelkesedésszülte extasisnak, melyet ihletnek nevezünk. Mondja is, hogyha egyszer meg van az ihlet, az növekedni, erősödni és emelkedni fog és az megnyit minden ajtót és meg fogja találni nyilatkozása módját. Különösen : „az ifjú lelkésznek nem kell tartani nehézségektől. Bátran szembe kell szállani a körülményekkel,l

(

—• A szürke hajú püspökök s esperesek, igen jól tudjuk, semmi oly akadalyt nem gördíthettek Szt. Bernard, Fox György, Luther vagy Parker Tivadar útjába, mi őket feltartóztathatta volna. Az igehirdetésre nézve azt mondja — igen helyesen — hogy csak azt kell prédikálni, a mit hiszünk, mert a hittel megindíthatjuk a világot, míg mellőzni kell mindazt, a mit nem hiszünk Immár legyen elég! ... A számos, igen érdekes cikkek közül többet nem részletezünk, mert azt óhajtjuk, hogy minél szélesebb körben tegyék ezt mindazok, a kiknek hivatása a protestáns szellemben működő egyének szellemi termékeit további értékesítés végett gondolkodásuk bonckése alá venni. Igenis, mindezeket meg kell próbálnunk, a jót megtartanunk és terjesztenünk. Sok szép gondolat van a Ker. Magvetőbe letéve, az egész évi folyamnak ára pedig csak 2 frt. ... a nevetségig olcsó vállalat, s ha nem tudnók mily szép intentiói vannak ezen olcsón kiállított szép folyóiratnak, utánna járnánk, hogy megtudhassuk, és ez intentiók nem mások : mint azon nemes vágy, hogy a szerényebb anyagi helyzetben élők is megrendelhessék és a közreműködők egyedüli örömüket s jutalmukat abban lelhessék, hogy eszméik minél szélesebb körben találnak barátságos felfogadókra. Különösen, a mennyiben a Királyhágótól nyugotra alig ismerik e vállalatot, azt melegen ajánljuk, hogy mint a tökéletesedésnek egy hathatós eszközét saját magunk és mások előhaladásának munkálásában értékesíthessük. T. Gy. RÉGISÉGEK. A nagydobszai énekes könyv. (Folytatás). Első időszak. r. laptól a i i-ig közönséges hymnusok, fekete, cifra jnitiálékkal, gyönyörű góth betűkkel, minden vers első betűje nagyobb és cifrázott, majd mindenik után ott van: »Ugy legyen®; vagy: »u. 1.® A 12. üres. 13. lapon: Ünnepi hymnusok a 25 ig. Ilymni de Nativitate domini nrí 1. Invitatorium natale : (Prózában.) Christus születek nekünk jövetek el imadgyuk evtet stb. 26. üres. 27. Hymni Epiphaniarum : Gonosz, kegyetlen Heródes, mit félsz született Krisztustól, nem veszen el mulandókat, ki ad örökkévalókat stb. (mai orthografia szerint.) A 29-től 31. lapig a második időszakhoz tartozik. Erről tehát alább. 39. Hymni Quadragesimales ad christianam pietatem et vigilantiam exhortá. Ex Paulí I. Cor. Gyönyörű veres-zöld-feketére festett initiale, kótával. Jellemző, hogy noha már akkor az 5. vonalos rendszer volt elfogadva, e könyvben mégis mindenütt 4 vonal van. (A kóták alakja a mai nyomdászat által már nem adható vissza, s nagy tanulmányt igényel a hangjegyek olvasása. Nem csuda ez azon korban. Van egy partituragyűjteményen egy századdal későbbről ez időnél, ott 9 vonal van, s erre vannak összehalmozva a dallamok 6 hangú énekkarra letéve ; valóságos laby-