Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-14 / 33. szám

elmarasztalja panaszlót 5 forintig a plebánussal szemben, aki — úgymond — másért nem felelős, holott a temetési eljárást magáévá tette a beanyakönyvezés által s épen ezért volt bepanaszolva. Ezen panasz valódiságáról azonban Ítélkező biróság nem kiván magának meggyőződést szerezni, hanem a helyett hangsúlyozza, hogy panaszló panaszlottnak e tekintetben tett tagadását nem cáfolta meg, és ezt mentő körülményül tekinti panaszlottra nézve, holott ha az áll, hogy panaszlott az anyakönyvezést elmulasztotta: ez által a midőn egyrészről az orgonista cselekményének törvényellenességét maga is beismeri, másrészről mint lelkész kérdés alá eső nagymérvű mulasztást követett el, amennyiben az egyházában történt jogtalan temetésről — ha az anyakönyvezésre nem találta magát jogosultnak — értesítenie kellett volna, már csak az anyakönyvezés tekintetéből is, a kisiáskai lelkészt, hogy a haláleset anyakönyvezetlenül ne maradjon. Panaszlottnak ezen mulasztását azonban ítélkező biróság figyelmen kivül hagyja, s e szerint a halálesetek anyakönyvezetlenül is maradhatnak ; hanem ellene fordul panaszlónak, mint aki a halálesetet bevezethette volna, mert — úgymond — halottnak életkora, elhalálozása és temetése felől ki volt értesítve. E szerint más temethet, mi pedig miután tudjuk, hogy a halott hány éves és mikor temették el, a halálesetet beanyakönyvezni kötelesek vagyunk. Megfigyelni való még ezen bírósági határozatban az is, hogy a hullaszállitási-, és az ezzel összekötött iratoknak a kisráskai lelkészi hivatalhoz való megküldésére az orgonista és nem a lelkész utasíttatik. ítélkező biróság szerint tehát az anyakönyvi ügynek kezelője más is lehet, nemcsak a lelkész. Figyelemre méltó továbbá az is, hogy a kérdéses halottnak ref. szertartás szerinti eltemetését maga panaszló lelkész tette lehetetlenné, mert a helységet a temetésre kitűzött idő előtt elhagyta; ezért nem volt részére megítélhető a stólailleték sem, mert attól önhibája által esett el. E szerint ha a ref. lelkész a helységből kilép, a róm. kath. lelkész vagy orgonista a ref. halottat azonnal eltemetheti anélkül, hogy eljárása kérdés alá jöhetne. De nem folytatom tovább. Hiszen aki az iigyet elfogulatlanul szemügyre veszi, különben is látni fogja azt az óriási következetlenséget, részrehajlást és gyarlóságot, mely ama szolgabírói határozat minden sorában elárulja magát. Az igazság érdekében csupán átalánosságban még annyit említek meg, hogy ama határozatban a tények el vannak ferdítve és valótlanságokkal vannak megbővitve. Ily értelemben történt a feiebbezés az alispáni szék elé, ahol is következő határozat hozatott: „3321. szám. Zemplénmegye alispánjától. Soltész Gyula kisráskai ref. lelkésznek Bugyis János hegyii róm. kath. lelkész és Rohály Vince ugyanottani orgonista ellen Király János kisráskai illetőségű ref. vallású egyén János nevű fiának eltemetése miatt emelt panaszos ügyében a nagymihályi járás szolgabirájának mult 1879. évi 1976. sz. a. kelt első fokú határozata, panaszló felebbezése folytán az összes tárgyiratokkal együtt vizsgálat alá vétetvén, alólirott alispán másodfokulag következőkép Határozott: A nagymihályi járás szolgabirájának mult 1879. évi 1976. sz. a. kelt s ezen panaszos iigyre vonatkozó határozata megsemmisíttetik, s ezen ügyre vonatkozó összes tárgyiratok további illetékes intézkedés végett a s.-a.-újhelyi kir. törvényszék fenyítő osztályához áttétetni rendeltetnek ; mert: Az ezen panaszos ügyben 1879-ik évi szept. 23-án megtartott tárgyalásról vezetett jegyzőkönyvhöz y/. alatt eredetiben csatolt levél igazolása szerint, Rohály Vince hegyii róm. kath. kántor törvényellenes eljárásával a helvét hitvallásuaknak az 1790/91. évi XXVI. és az 1868. évi LIII. t. c. által biztosított autonomicus jogait sértvén meg : a hason természetű ügyekben a kijelölt 1790/1. XXVI. t. c. bevezető tételében fenntartani biztosított 1647. évi XIV. t. c. 2. §-a rendelkezésének alkalmazása helyett, a magyar büntető törvénykönyvnek életbeléptetéséről szóló 1880. évi XXXVII. t. cikk 39. §-a értelmében az 1878. évi V. t. c. II. része IX. fejezetében szabályozott eljárás foganatositására kijelölt királyi törvényszék vált illetékessé. Miről a s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék, az összes tárgyiratok áttétele mellett, további illetékes eljárás; az érdekelt felek pedig a nagymihályi járás szolgabirája utján ezen határozat kiadásával értesíttetni rendeltetnek. S.-A.Ujhelyben, 1881. évi május hó 3-án. Matolai Etele s. k., alispán.* Erre aztán a s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék végzése eként hagzik : 1672. sz. 1881. »Királyi ügyészi indítvány jogosulatlan temetkezéssel vádolt Bugyis János és társa elleni bűnügyben. Végzés: Soltész János kisráskai ref. lelkész azon panaszával, hogy Bugyis János hegyii r. kath. lelkész, illetve annak távollétében Rohály Vince kántor Király Istvánnak vegyes házasságból született s mult 1879. évi junius 3-án elhalálozott 2 éves figyermekét eltemette s ez által panaszkodót 3 forint stóla-jövedelem erejéig megcsonkította, e helyütt elutasíttatik, s az annak alapján folyamatba tett bűnvizsgálat, büntethető cselekmény hiányából megszüntettetik. Indokok. Mert a feljelentésben hivatkozott 1868. évi 53. t. c. 12. §-a a temetkezések jogköréről nem intézkedik, sőt az idézett törvény 22. §-a épen azt tárgyazza, miszerint különböző vallásfelekezetek tagjai, ugyanegy temetőben vegyesen temetkezhetnek. Mert a m. b. t. k. 1. S-a értelmében büntettet