Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-14 / 33. szám

avagy vétséget csak azon cselekmény képez, mit a törvény annak minősit. Mert a panaszolt cselekmény nemcsak az idézett büntető törvénykönyv, hanem az 1879. évi 40. t. c. és az 1878. évi 5. t. c. szerint is büntetésre méltó cselekménynek nem minősíttetik. Mert az 1880. évi 37. t. c. 1. 2. 3. §-a szerint az uj büntető törvénykönyv életbeléptetésével, vagyis 1880. évi szeptember i-ső napjától, minden régibb oly törvények, szabályrendeletek, avagy szokásjog, melyek a m. b. t. k. intézkedéseinek tárgyát nem képező cselekményre vagy mulasztásra büntetést határoznak: hatályon kivül helyeztetnek. Mert végül ugyancsak az 1880. évi 37. t. c. 5. §-ának i-ső pontja szerint az 1868. évi 53. t. cikknek egyedül 10. §-a maradt meg jelenleg is hatályban. I'Lzek szerint a panaszolt cselekmény a büntető törvények súlya alá eső büntettet avagy vétséget nem képezvén, jelen bűnügyben a további fenyítő eljárás megszüntetendő volt. Kelt a s.-a.-újhelyi kir. tszéknek 1881 -ik évi junius hó 14-én tartott üléséből. Br. Fillenbaum s. k., kir. tszéki elnök. Sziraky s. k., kir. tszéki jegyző.* Amint ezen indokolás első pontja tanúsítja, a kir. törvényszék a kir. ügyészi indítvány folytán nem a valódi alapból indult ki fentebbi ügyben való ítélkezésénél, amennyiben a panasz okát nem az képezi, mintha panaszlott a halottat a ref. vallásfelekezet temetőjébe temette volna s ez által okozott volna sérelmet panaszlónak s felekezetének ; hanem az, hogy ref. vallásfelekezethez tartozó halottat temetett el. Ez a jogsérelem. S ezen felül cselekménye folytán a panaszló lelkészt és a tanítót 3 forint stóla-jövedelem erejéig meg is károsította. Az 5-dik pont szerint pedig, az 1868. 53. t. c. 12. §-a is már hatályon kivül van. A többi pontokban pedig hangsúlyozva kifejeztetik, miszerint a panasz tárgya a b. t. k. szerint büntetésre méltó cselekménynek nem minősíthető, még ha a régibb törvények szerint az lenne is ; mert azon törvények, melyek a b. t. könyv intézkedéseinek tárgyát nem képező cselekményre vagy mulasztásra büntetést határoznak, hatályon kivül helyeztetnek. Ezek szerint a törvényben kimondott vallásegyenlőséggel odajutottunk, hogy a róm. kath. lelkészek, felekezetünk gyermekeit megkeresztelhetik, sőt íme halottainkat is eltemethetik, anélkül, hogy cselekményök még csak bírálat ala is vétethetnék. Böszörményi Károly, málcai ref. lelkész. A szatmári ref. egyházmegye gyűlése. A szatmari ref. egyházmegye julius hó 20-kán tartotta gyűlését a szatmárnémeti ref. egyház tanácstermében. A gyűlés a szorgos munkaidő dacara is elég népes volt ; több egyház képviseltette magát, a lelkészek is nagy számmal jelentek meg, köztük többen olyanok is, kiket csak ritkán lehet a gyűléseken látni. Ugy látszott, hogy az esperesi körlevélben jelzett néhány fontos ügynek e gyűlésen leendő tárgyalása kellő érdekeltséget keltett. A gyűlés megnyitása után elsőben is a zsinati képviselők költségeinek miként leendő fedezése vétetett tárgyalás alá, s határozatilag kimondatott, hogy az egyes egyházak az 1881 -ki névtárban foglalt lélekszám szerint reájuk eső 2 krajcáros adó felét, azaz minden lélek után egy krajcárt a jelen év szeptember 15-re tartoznak az esperesi hivatalhoz befizetni; és ha valamelyik egyház a fizetést teljesíteni bármi oknál fogva elmulasztaná : esperes ur utasittatott, hogy a hiányzó öszszeget azoknak terhére a lelkészi gyámintézet pénztárából előlegezze. Az igy kölcsön vett összeg a hanyag egyházaktól, a legközelebbi egyházlátogatás alkalmával kamatostól fog bevétetni. Majd az egyházkerület által az egyházmegyékhez véleményezés végett leküldött lelkészválasztási szabályok tervezete tárgyaltatott, a mely a gyűlésnek legtöbb idejét vette igénybe, legélénkebb eszmecserére adott alkalmat. A tervezet több oldalról lett megvitatás után kevés módosítással elfogadtatott. A domesztika tervezete kezdeményezésül, egész terjedelmében szintén elfogadtatott. A zsinati képviselőkre beérkezett szavazatok felbontatván, rendes tagokul, alig egy-két szavazat kivételével, tehát csaknem egyhangúlag Kiss Áron esperes és Vállyi János segédgondnok urak lettek megválasztva. A pótképviselőségre a szavazatok többfelé oszlottak. Világi részről Dr. Farkas Antal e. m. ügyvéd és tanácsbiró átalános többséggel pótképviselőül megválasztatott. Egyházi részről ujabb szavazás végett Szarka Boldizsár, Illyés István és Tabajdi Lajos, mint legtöbb szavazatot nyert egyének kijelöltettek. E gyűlésen mutattatott be és eskettetett fel világi jegyzőül segédgondnokunk szép reményekre jogosító fia, Vallyi Árpád. A nagy hatást keltett beszéd, mellyel székét elfoglalta, a gyűlés minden tagját meggyőzte a felől, hogy a jeles készültségü ifjú, derék őseinek, — kik a protestáns egyháznak mindenkor buzgó védői és hatalmas támoszlopai voltak, — méltó utóda fog lenni Kellemesen lepett meg bennünket, midőn szép beszédében a többek között hangsúlyozá, hogy ő ezennel váltót ad magáról, s azt tehetségéhez mérten igyekezni is fog híven bevallani; mondá, hogy ha egyéb hiányzanék is, de egy, t. i. a jóakarat sohasem fog nála hiányozni. Gyűlésünk kedvesen s a legnagyobb örömmel fogadta a nevezett részéről felajánlott váltót, s nagy lelkesedéssel nyilvánitá, hogy az ég ura adjon neki erőt és tehetséget azt mindnyájunk örömére beváltani. A szatmári ref. egyház azon kegyeletes ténye, mely szerint Dobray Mihály kiérdemült tanítóját a jelen 66