Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-14 / 33. szám

íme tehát mily nagy és szép mező tárul a lelkipásztor munkássága elé! Ha csak részben sikerül is megfelelnie a rávárakozó feladatnak, szerencsésnek mondhatja s boldognak érezheti magát, mert valóban, isten és emberek előtt egyaránt kedves dolgot cselekedett. Igaz ugyan, hogy a lelkipásztor is csak ember s nem egyszer, ha komolyan elgondolja hivatásának nehézségeit, türelmét logyni s erejét lankadni érezi. De a levertség ezen óráiban álljon előttünk szüntelen ama mennyből jövő bátorító szózat: „Ne félj, mert én veled vagyok!* S jussanak eszünkbe egyszersmind a költő arany szavai is: „Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja. Es tudod, az erő micsoda ? Akarat, Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.* Lévay Lajos. BELFÖLD. Ismét egy sérelmes eset. A budapesti kir. ítélő táblának az illetéktelen keresztelésekre vonatkozó, mult évben hozott Ítélete kezdi megteremni gyümölcseit. Az ellentáborban ezóta ugy okoskodnak, hogy ha a kath. lelkész prot. gyermeket megkeresztelhet anélkül, hogy cselekménye a büntető törvénykönyv határozmányaiba ütköznék : e szerint büntetlenül temethet is prot. halottat. S ez az okoskodás kezd immár tényekben is nyilvánulni, amint azt az áltálam ezúttal részletesen előadandó eset teljesen igazolja. A felsőzempléni ref. egyházmegyéhez tartozó Kis-Ráska községében, Király István, ottani illetőségű, reí. vallású atya, vegyes házasságból született, Nagy-Mihályban meghalt s onnan halva Kis-Ráskára szállított fiat, a hegyii róm kath. orgonista, a katholikus anya altal felhívatván, a reverzalisok jogerejére való hivatkozással, a kisráskai ref. lelkész irásilag tett tiltakozása dacara eltemette. A hegyii róm. kath. lelkész a temetés napján — mint mondatik — hon nem volt, azonban masnap megérkezvén, orgonistaja eljárására nézve semmi észrevétele nem volt, sőt annak cselekményét magáévá tette, amennyiben a kérdéses halalesetet és eltemetést beanyakönyvezte. Ez a tényálladék. A kisraskai ref. lelkész a nagymihályi szolgabiróság előtt panaszt emelt. Es pedig bepanaszolta első sorban az orgonistát, mint aki a jogsértést elkövette s aki egyszersmind a kisráskai ref. lelkészt és tanítót az őket illető temetési stóla erejéig megkárosította; második sorban a plebánust, mint aki ezen jogsértő cselekményt magáéva tette, amennyiben a halálesetről és a temetésről fölvett jegyzeket a kisráskai ref. lelkészi hivatalhoz át nem tette, sőt inkább sajat anyakönyvébe vezette azt be. Kérelmeztetett tehát: a jogsértő orgonista érdemleges megbüntetése; a plebánusnak a kérdéses jegyzék kiszolgáltatására utasítása, s mindkettőjüknek a stólában és a tárgyalási költségekben való elmarasztalása. A szolgabírói hivatal erre a következő határozatot hozta : „Határozat. Soltész Gyula panaszló panaszával föltétlenül elutasíttatik és köteleztetik panaszlott Bugyis János hegyii róm. kath. plébánosnak a tárgyalás alkalmaból felmerült napi- és fuvarbére fejében 5 frtot végrehajtás terhe mellett 8 nap alatt lefizetni. Rohaly Vince hegyii tanitó köteles a nála levő és Király Jánosra vonatkozó hullaszállitási és ezzel összekötött iratokat, a kisráskai ref. lelkészi hivatalnak posta utján 3 nap alatt megküldeni, hogy ott a halottas anyakönyvbe a lelkész által az adatok bevezettessenek, mely halálesetet Soltész Gyula lelkész azonnal bevezetni köteles. Mert: Soltész Gyula kisráskai ref. lelkésznél a halalesetet az apa bejelentette ; illetőleg a lelkész tudomással bírt arról, hogy Király János ref. vallású gyermek hullája Kis-Ráskára szállíttatott és ott eltemetésre vár; azon kifogás, hogy a hullaszállitási iratok elő nem mutattattak, meg nem all; mert azok a községi elöljáróság utján bekövetelhetők lettek volna ; különben is beösmeri panaszló, hogy a temetésre kitűzött idő előtt a községből tanítójával együtt eltávozott, mi által lehetetlenné tette, hogy a halott ref. egyházi szertartással temettessék el. Bugyis János, mint ki e dolog felől csak később értesült, a panasz alól felmentendő volt, mert egy inás egyén cselekményeért nem vonható felelősségre, annál kevésbé, miután az sem követett el törvénytelenséget. Panaszló azon állítása, hogy a halott az anyakönyvbe nem volt bevezethető és hogy az a hegyii róm. kath. anyakönyvbe vezettetett be, szintén nem all meg; mert a halott életkora, elhalálozása és temetése felül panaszló ki volt értesítve, mint azt saját panaszában beismeri, és a hegyii róm. kath. lelkész azon tagadását, miszerint ő Király Jánost a hegyii anyakönyvbe nem vezette be, panaszló a targyalás folyamán nem cáfolta meg. Az okozott költségekben, mint jogtalanul panaszolkodó, Soltész Gyula elmarasztalandó volt. Nem volt megítélhető panaszló részére az altala kívánt stólailleték ; mert attól önhibája folytan esett el, midőn a temetést nem eszközölte, sőt a községből eltávozott. Nagy-Mihaly, 1879. szeptember 23-án. Szóval kihirdettetvén, az ellen panaszló Soltész Gyula felebbezést jelentett be. A szolgabíró nevében és megbízásából I'olányi Gyula s. k., t. b. szolgabírói segéd.* íme tehát ítélkező bíróság a tényálladék valódiságát beigazoltnak talalja, amennyiben tettest a hullaszállitási és egyéb iratok kiszolgáltatására utasítja: mindamellett megbüntetendőnek nem tekinti, mert szerinte nem is követett el törvénytelenséget; hanem a helyett