Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-08-14 / 33. szám
könyvi bejegyzésnek az illetékes lelkészhez anyakönyvezhetés végett a palástdíjjal együtt leendő áttételére. De csakis utasította, a törvénysértő, büntetéssel nem sújtatott; mert a törvényhozók oly erősnek hitték a törvények iránti tiszteletet, főleg a papságban, — melynek mint minden szépben, jóban és nemesben, ugy a törvények iránti tiszteletben is jó példával kellene előljárni a lelki vezérletük alatt álló nép előtt, — hogy a büntetésnek kiszabását fölöslegesnek tartották. S habár visszás állapot is az, hogy a törvény sérthetlenségének csak a függelékét képező sanctióban van biztositéka ; bár törvényt — épen azért, mert törvény az s ily minőségében sanctióját önmagában hordja — soha és senkinek sem volna szabad büntetlenül megsértenie; de mert a szomorú tapasztalatok arról győztek meg bennünket, hogy a jogaink védletére alkotott törvények a különleges sanctio hiánya miatt a hatalmas clerus által büntetlenül sérthetők, a törvényt alkotott nemzet fenségének mégalázásával lábbal tapodhatok: jónak látta egyházkerületünk, föliratban kérését a képviselőháznak arra, hogy a sértőkre büntetést szabó sanctio által biztosítsa az 1868. LIII. t. cikknek sérthetlenségét. Kérelmünknek óhajtott eredménye lett. Az 1879. XL. t. c. 53-ik §-a büntetést szabott azon lelkészekre, kik az egyházukhoz nem tartozókat életkoruk 1 S-ik évének betöltése előtt egyházuk kebelébe fölveszik. Azt hittük, hogy e törvénynek megalkotása bezárta százados sérelmeinknek hosszú sorát. Ismét csalódtunk. A római papság kezdetben megdöbbent s a soproni esetben az ottani járásbíróság által hozott igazságos, az országos törvény sérthetlenségének biztosítására szóló ítélet után voltak esetek, hogy egyes plebánusok az egyházukhoz nem tartozó, de keresztelés végett mégis hozzájuk küldött gyermeket nem keresztelték meg, hanem az illetékes lelkészi hivatalhoz utasították keresztelés végett a szüléket. Nekem is volt ily esetem. De időközben a római egyház püspökei Budapesten tanácskozásra gyűltek össze s habár tanácskozásaik eredményét a titok leple fedezi a be nem avatottak előtt; igen valószínű =— a későbbi fejlemények legalább ezt látszanak igazolni, — hogy a törvénynek megerőtlenitése, az illetéktelen kereszteléseknek jövőre is folytathatása, a törvény szerint oda nem tartozó lelkeknek is egyházuk kebelébe tereltetése végett ott hangoztatták először, hogy sem a keresztelés sem az anyakönyvezés nem fölvétel e vagy ama keresztyén felekezetbe, mert az által csakis az egyetemes keresztyén egyházba vétetik föl az illető. E nézetnek a bíróságok által elfogadtatása esetén biztosítva voltak a felől, hogy folytathatják ellenünk a vegyes házasságokból született gyermekeknek egyházukba terelésével hóditó hadjáratukat a nélkül, hogy az 1879. XL. t. c. 53-ik §-ának büntető súlya alá eséstől kellene tartaniok. S a királyi táblának azon tanácsa, mely a famózus soproni esetben ítélt, a járásbíróság ítéletének feloldását indokoló érveivel csakugyan ezen clericalis álláspontra helyezkedett, s arra helyezkedésével üres hanggá, értéktelen semmivé | tette nemcsak az 1879. XL. t. c. 53-ik, hanem az 1868. LIII. t. c. 12-ik és 13-ik §-ait is. Nem akarom kétségbe vonni, hogy a királyi táblai tanács tagjai a birói függetlenség magaslatán állva, melléktekintetek hatásától teljesen szabadon, legjobbnak hitt meggyőződésök szerint hozták mee itéletöket. De mert errare humánum est s mint emberek ők is alávetvék a tévedés lehetőségének s csalhatatlanságot a bírák sem o o követelnek magoknak: azt határozottan állítom, hogy igen nagy tévedésben voltak a feloldó ítélet meghozatala alkalmával; útat nyitottak a törvény tapodhatására, szabaddá tették a lélekvásárt, felhatalmazták szabadon, minden tartalék nélkül működhetésre azokat, kik az Ur jézus e szavainak ^Békesség ti néktek !( < hangoztatása helyett a viszálynak sárkányfogait hinték a felekezetek közé, melyekből a gyűlöletnek, egyenetlenségnek, szakadatlanul tartó küzdelemnek fegyveres vitézei kelnek ki, kimondhatlan hátrányára ugy a szeretet lelke által élő keresztyénségnek, mint a polgárok versengése által nyugalmában meo-háboritott államnak. o A királyi tábla tanácsának ítélete hogy téves, azt igazolja annak illogikátlansága; mert azon érvek, melyeket indokolására felhoz, összetörik magát az ítéletet. Az mondatik ugyanis az indokolásban, hogy >az anyakönyv nemcsak vallásfelekezeti rendeltetés szempontjából vezettetik, hanem és főleg államilag átruházott hatáskörben a születés tényének és idejének igazolására stb.*
