Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-07 / 32. szám

Fürészre. A szolgabíró újból felhívta Laucseket a paplak elhagyására, de ez a katonaság láttára is ellenszegült, kijelentve, hogy csak az erőszaknak enged. A szolga­bíró két káplár kíséretében tért vissza. Laucsek azon­ban most se mozdult. Végre is a két káplár felfogta a papot s szépen kitette az utcára. Laucsek azonban bútorait is vonakodott elvitetni a paplakból s így azokat is a katonasággal kellett kihányatni. A katonaság mindaddig Fürészen marad, míg a fürésziek uj papot nem válasz­tanak. Eddig az „Egyetértés*. Igen kívánatos lenne, ha e botrányos esetről, minden kétséget kizáró, hivata­los jelentés, illetőleg felvilágosítás tétetnék közzé. * A kadarkúti ref. egyház presbyteriumának jul. 31-kén tartott gyűléséről a következő jegyzőkönyvi ki­vonat küldetett be hozzánk: ,3. pont. Lelkész-elnök jelenti, hogy Főtisztelendő superintendens ur arra hivja fel főpásztori levelében a gyülekezeti elöljáróságot, hogy a Debrecenben folyó évi okt. 31-dikén megnyitandó s folytatva tovább tartandó zsinatra az egyházkerületi ér­tekezlet által megállapított és superintendens ur által a választás megkönnyítése tekintetéből a kerület minden gyülekezetével közlött névsor szerint válasszon képvise­lőket ; fölemiitvén, hogy az egyházkerület a gyülekeze­tet választási jogaiban sérteni nem kívánja, sőt felhívja, hogy jogait szabadon gyakorolja, joga lévén az elöljá­róságnak a megküldött választási jegyzéket teljesen mel­lőzni és ujat alkotni. Elnök ur előadása után Mihóka János presbyter indítványt terjeszt elő, hogy miután a megküldött jegyzékben nagyobbrészt csak esperesek és segédgondnokok neveik szerepelnek : kívánatosnak látná, ha minden egyházkerületből értelmes, jóakaratú és val­lásos műveltséggel biró földmíves egyháztagok is válasz­tatnának be képviselőkül. Gyűlés az indítványt elfogadja azon hozzáadással, mit szintén indítványozó hozott fel, hogy, miután az idő a választások ideje és a zsinat megkezdése között oly rövid, hogy nemcsak az egyház­kerületek távol vidékei, de még az ugyanazon egyház­megye presbyteriumai sem érintkezhetnek egymással: közöltessék egyházi lapokban minél előbb ez indítvány. Ez határozatba menvén, hozzáfogott a gyűlés a válasz­táshoz. A választás megtörténvén, elnökség megbizatik a szavazatnak szokott módon leen.'ő elkészítésére s an­nak az esperesi hivatalhoz való átküldésére ; presbyteri­umi jegyző pedig felhivatik, hogy e végzést, illetőleg indítványt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap Nagy­tiszteletü szerkesztőségének közlés végett megküldeni szíveskedjék. Jegyzette Nagy Lajos, s. tanitó, mint pres­byteri jegyző. Kiadta Kadarkúton, 1881. aug. 2-kán fía/ka Sámuel, egyházi elnök.' * A vadházasságok ijesztő mérvben elszaporodtak nálunk, ugy hogy ha a hatóság a legerélyesebb rendsza­bályokat haladéktalanul életbe nem lépteti, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy némely vidé­ken, különösen pedig az alföldön a vadházasok száma meg fogja haladni a törvényes házasokét. Különösen a lelkész uraknak, mint a közerkölcsiség őreinek, köteles­ségök megtenni mindent a vadházasságok ellen. Ha a szép szó, a figyelmeztetés nem hasznai: a közigazgatási hatóságok utján kényszert kell alkalmazni. A felsősza­bolcsi egyházmegye, mint az lapunk mult számában említve volt, a vadházasok ellen az államügyész közre­működését határozta igénybe venni. Az államügyész azonban e tekintetben nem tehet semmit ; mivel bün­tető törvénykönyvünk a vadházasságokra nézve nem intéz­kedik. Hanem igenis segíthetnek a bajon a közigazgatási tisztviselők, mint a közerkölcsiségi rendészet közegei. Hogy ezeknek erélyes föllépésök mily sokat használ, mutatja azon eset, mely közelebb Temesmegye két közsé­gében előfordult. Az ujaradi járás két községében ugyanis 65 ember vadházasságban élvén, Temesmegye alispánja meghagyta a járási szolgabírónak, hogy a vadházasokat kényszerítse vagy törvényes házasságra lépni vagy egy­mástól szétválni. S a szolgabírónak sikerült is 35 párt törvényes házasságra birni ; a többi 30 párt pedig szét­választotta s a nőket szüleikhez vagy illetőségi helyökre toloncoltatta. Azon esetre azonban, ha az erkölcstelenség 1 a nép közt annyira elharapódznék, hogy a közigazgatási hatóság annak elfojtására elegendő erővel nem birna: akkor nem marad más hátra, mint orvoslásért a kormány­hoz, illetőleg a törvényhozáshoz folyamodni. Baranyame­gye Dályok községében az a mindenekfelett erkölcstelen szokás kapott lábra, hogy a férjes nők, férjök belee­gyezésével más, nejöktől különválva élő férfiakhoz köl­töznek. Ezen nők cselédeknek adjak ugyan ki mago­kat, de tulajdonképen nem cselédek, hanem ágyasok s mint ilyenek szerződésre lépnek ágyastársaikkal, mely szerződést gyakran — nagyobb hitelesség okáért — a közjegyző előtt kötik meg. Minthogy ezen erkölcstelen­séget a politikai hatóság, a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel immár megakadalyozni nem képes: Baranya­megye alispánja — igen helyesen — a kormányhoz for­dult s a kormánytól rendkívüli intézkedések foganatosí­tását kérelmezte. * Az isten iránti hálanyilvánitásnak egy köve­tendő példája. Dr. Andaházy László, ügyvéd és a budai ág. h. ev. egyház gondnoka, 100 frttal az orsz. prot. árvaegylet alapitó tagjai közé lépett. Az alapítványi összeget az árvaház elnökéhez egy levél kíséretében küldte el, melyben nemes elhatározásának indokát is előadja. „Súlyos és életveszélyes himlőbetegségből, hosszas szenvedés után, az isteni gondviselés meghálál­hatatlan ótalma által az élet révpartjara kivezéreltet­vén, — irja levelében — a mindenható ezen különös kegyelme iránt mélyen érzett halámnak nem vélek mél­tóbb kifejezést adhatni, mint ha ez alkalomból is tehet­ségemhez mérten hozzájárulok azon alap növeléséhez, a melyből hitsorsosaink kora elhagyatottságra jutott sze­gény árváinak enyhet, vigaszt és neveltetést igyekszünk nyújtani a szülővesztés ama nagy csapásában, a melyet a kicsinyek felett őrködő gondviselés hat kiskorú gyer­mekemtől ezúttal kegyelmesen elhárított, csak a hete­. diket vévén magához.'

Next

/
Oldalképek
Tartalom