Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-23 / 4. szám

dacára kegyesen megengedi, hogy a r. kath. plébá­nushoz menjetek, vagy alázatos kérelemmel kö­nyörögjetek a keresztlevél kegyes kiszolgáltatá­sáért. Ez ugy látszik, kegyelemdöfés akart lenni irántad szegény prot. egyház és papság iránt, azon egyházi és hazai érdemeid- és az állam iránt tett sok ingyenes szolgálataidért, melyet a hon bíráinak nem gúnynyal lenézni, hanem nemesen méltányolni kellene. De lássuk már most az uj döntvény áldá­sát, melyek lesznek annak áldott következmé­nyei egyházi, állami, társadalmi és családi szem­pontból ! Egyházi szempontból áldott következménye az, hogy a rabló politikát és eljárást szentesíti, mennyiben a lelkészeket egyrészről arra jogo­sítja fel, hogy az 1868-ik 53-ik t. c. 12-ik gá­tiak világos rendelkezése dacára nemtelen lélek­vásárlást űzzenek, törvénytelen visszaélések és jogsérelmek által dúlják fel a hitfelekezetek bé­kéjét, hajtó vadászatot tartsanak a vegyes háza­sok körében született gyermekekre s a vallásos zajongás tüzét lobbantva lángra, ápolják a dúló viszályt magok és az egyház hívek között : más­részről pedig arra hatalmazza fel, hogy egymás jövedelmét jogtalan uton csonkítsák és pedig nem csak a keresztelésnél, hanem később más egy­házi szertartások és az anyakönyvi kivonatok ki­adásánál is. Állami szempontból az egyrészről: miszerint a honpolgárok keblében a törvény iránti tisztele­tet ássa alá, amennyiben arról kell meggyőződniük, hogy biráink álokoskodásokkal a legvilágosb tör­vényt is kijátszák s az ország lakosainak tényle­ges hátrányára döntik el; másrészről, hogy az államkormány iránti bizalmat ingatja meg, a kor- 1 mány és országgyűlés gyámoltalanságát tünteti fel az által, hogy a mit a kormány és a haza az egyház üdvére törvényt hoz, azt 3 ember szőr­szálhasogatása s olykor tán lelkiismeretlen eljá­rása is régibb törvényes gyakorlat dacára a pol­gári társadalom kárára aknázza ki. Társadalmi szempontból az : hogy a hitfeleke­zetek között kívánatos béke és egyetértés, sze­retet és jóakarat helyett, a vallásgyülölet tüzét gerjeszti fel, a városok és községek lakóit pár­tokra szakasztja s a közjólét és közboldogság felvirágzásának gátot emel, mennyiben egymás iránti féltékenység szállja meg a kebelt, mely aztán viszályt idéz elő és ront ott is, hol a pol­gári jólét előmozdításának szent érzülete- és ko­moly akaratától kellene áthatva lenni a kebleknek. Családi szempontból pedig az: hogy míg az 1868-ik 53-ik t. c. 12. §-át véve zsinórmértékül a vegyes házasok teljes szeretet, egyetértés és megelégedésben folytathatnák életöket, addig a kir. tábla döntvénye a békétlenség és egyenet­lenségnek továbbra is kitárva hagyja kapuját, feljogosítja a rk. papságot a téritvények és foga­dalmak törvényellenes kicsikarására, melyeknek következtében nem egyszer sajog és vérzik egy hosszú életen át egyik vagy másik házasfélnek szive, nem egyszer vesz búcsút a háztól örökre a kölcsönös béke és boldogító megelégedés an­gyala. íme ez a büntető tanács Ítéletének áldása és lesz jövőben még több is, mert ki fog okvet­len törni és a rk. és prot. papság között a gyer­mekek iskoláztatása- és vallásos nevelésénél a torzsalkodó viszály, a keserű harc és háború, melyek az egyház és kedélyek békéjét még in­kább íel fogják zavarni és annyi pörrel árasztják el a bíróságot, annyi kellemetlenséggel fogják zaklatni a kormányt, hogy bizony egy sem fogja áldani az 53-ik §-us ügyében hozott Ítéletet. De szabad-e tűrnünk, hogy ide jusson a do­log ? Nem ! azt megengednünk nem lehet : azt, hogy 3 embernek Ítélete tabula rasavá silányítsa a prot. egyháznak békekötések és törvények ál­tal biztosított szabadságát és jogait, páriává te­gye a hazának 3 millió honpolgárát a rk. hitfe­lekezet és papság irányában, ezt tűrnünk öngyil­kossági bűn nélkül nem szabad. A bécsi és linci békekötések biztosítják prot. egyházunk jogait és szabadságát: az 1790-iki 26 t. c. a törvényes önállás és védelem alap­jára állítja egyházunkat: az 1848 és 1868-ik évi törvények a hitfelekezeti egyenjogúságot és vi­szonosságot mondják ki, az 1843 és 1868-ik évi törvények a téritvényeket nyilatkoztatják érvény­teleneknek és a gyermeket nemök szerint rendelik nevelni szülőik vallásában, az államhatóság a más vallásúak keresztelését folytonosan jogsérelemnek tekinti; az országgyűlés vitái és végzései arról tanúskodnak, hogy az, a hozott törvények által a vegyes hazasoktól törvényellenesen kicsikart 7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom