Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-23 / 4. szám

reversálisokat kívánta megakadályozni és a r. kath. papság által elkövetett törvényellenes kereszteléseknek akarta elejét venni és mégis annak dacára, hogy e visszaéléseket az országgyűlés és nemzet félszázad óta rosszalja és elfojtani akarja, annak dacára, hogy a rk. papság ellen az ország minden részéből emelkednek jogsérelmi panaszok, Soprony, Ó-Buda, Tata, Rozsnyó védelmet kérnek, kinek javára nyomja le a kir. tábla i-ső büntető tanácsa az igazság mérlegét? A törvény ellen cselekvő rk. papság és nem a jogaiban sértett protest. egyház javára, még pedig oly módon, hogy a protest. egyház törvényes jogaira nem is refiectálva: a r. kath. papság törvénytelen visszaélésének nyit teljesen szabad tért, bizony lehetetlen, hogy az igazság oly kiszolgáltatása fölött fel ne lázadjon az embernek keble és nem csuda, ha az ország lakossága a mostani biráskodó eljárást , átok- és csapásnak tekinti a polgári társadalom és nemzetre nézve, mert annyi bizonyos, hogy Loyola Ignác sem tudta volna jobban kitekerni a világos törvény és igazság nyakát, mint azt a kir. tábla i-ső büntető tanácsa tevé s kétséget nem szenved: hogy midőn a keresztelésre nézve az 1868-ik 53. t. c. 12-ik §-át kötelezőnek kimondani elmulasztotta, mi által a hitfelekezetek közötti jogsérelemnek teljesen és mindenkorra, elejét vette volna, jót sem a prot. egyház, sem a nemzet és haza érdekében nem cselekedett, hanem bűnt követett el. Mi ennél fogva a teendő ? Véleményem szerint az: hogy felfogva a döntvény által jogainkon ejtett sérelem káros horderejét és az Ítélet mélt itlan és igazságtalan voltát, egyesek és összesen, előjárók és közegyháztagok, egyházak, egyházmegyék és kerületek, valamint az egyetemes egyház a két prot. egyház részéről, egy szívvel s lélekkel emelje fel az igazság, a jogaink visszaállítása érdekében szavát és a törvénynek szentsége-, az igazság győzhetlen erejében bízva, kérjük ugy a kormáng-, mint az országgyűlésnél biztosított jogaink és szabadságunk érvényesítését ; kérjük az igazságtalan itélet eltörlésével a törvény helyes és igazságos magyarázatát, mely ne csak egy, hanem minden hit feli kezet üdvére és javára szolgáljon s e fölött hazánk jólétét és békéjét is eszközölje, és én hiszem, hogy ugy a kormány, mint az országgyűlés az igazság szellemében,, a jogegyenlőség és viszonosság alapján döntendi el az ország minden hitfelekezete és a haza minden lakosa javára az ügyet. Czékus Istvéw, superintendens. Szabad a vásár. 11. Előbbi cikkemet azzal végeztem volt, hogy a soproni eset folytán vitássá lett keresztelési ügyben sokan, főleg a róm. kath. egyház hazai fő organumában, a »Magyar Államban * a lelkiismeret szabadságára hivatkoznak. Igen szép, s mindnyájunknak méltó öröme lehet benne, hogy elvégre katholicus részről is barátságosan fogadtatik, nemcsak, de védelmeztetik ez a sokat zaklatott, s meg-megnyomorgatott lelkiismeretszabadság. Lám, az idő szelleme a római egyházat sem hagyta érintetlenül. Minő különbség a jelen és mult között; midőn a római egyház a legellenségesebb állást foglalta el a lelkiismeret szabadságával szemben ! Mert avagy a reformatio terjedésének megakadályozására Európa-szerte használt erőszak, annak börtönnel és fegyverrel való üldözése, mi volt egyéb, mint hatalmas tiltakozás a magát érvényesíteni akaró lelkiismeret szabadsága ellen ? Midőn hazánkban is meghatároztatott a protestáns templomok száma, s megjelöltetett azoknak helye, midőn a protestáns lelkészeknek nem volt szabad minden községbe bemenni, hogy híveiket vallásos vigasztalásban részesítsék: akkor nem a lelkiismeret szabadsága tagadtatott-e meg ? Midőn a protestánsok a kath. egyház által rendezett processiókban kényszeríttettek részt venni, s még a papbért is a plébánosoknak fizették, midőn protestáns ember államhívatalba se juthatott: akkor nem az a lelkiismeret szabadsága gunyoltatott-e ki, melyre most a római egyház szemben a németországi megszorító rendszabályokkal, a franciaországi szerzetrendek kitiltásával, s legközelebbről a soproni keresztelésből előállott kérdésnél oly örömest hivatkozik ? Egyébaránt mi ennek csak örülni tudunk, s a múltra sem a reeriminatióért mutattunk rá, hanem hogy ez uton még inkább kitűnjék a katholicus világ gondolkozásmódjában a lelkiismeret szabadságát illetőleg az uj idők szelleme folytán beállott, minden esetre kedvező fordulat. Jöjjön bárhonnan, mi mindig őszintén üdvözöljük a lelkiismeret szabadsága érdekében felemelt szót, mert mi ismerjük és érezzük annak becsét. Azt mi drágán szereztük meg, lelkűnkhöz van forrva, s jól esik, ha azt tapasztaljuk, hogy mások részéről is hasonló becsben tartatik. Ez szerzi meg, s fogja biztosítani végre is annak rég óhajtott teljes diadalát.