Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-07 / 32. szám

A mellékelt ítéletek (t. i. a 10 év előttiek) figye- ' lembe azért nem jöhettek, mivel az egyenjogúság elvére alapitvák, melyek a személyes viszonyoknál alkalmazhatók ; de jelen ügyletnél az egyházlátogatási okmány szolgáltatja a lelkészi illetmény beszedésének alapját, igy pedig ez bír döntő hatálylyal. Panaszlottak azon állítása, hogy igy kétszeresen volnának terhelve, elenyészik az altal, miszerint jelen panasz tárgyánál személyileg mitsem fizetnek (minek értelme tehát az, hogy birtokuk után meg saját papjuknak ne fizessenek). Miről panaszló stb. Kőszeg, 1879. apr. 3. Babos Péter s. k., szolgabíró.4 Ezen sérelmes ítélet ellen természetesen az ev. felek felebbeztek Vasmegye alispánjához, ki ezen ítéletet megváltoztatván, a panaszlott ev. családokat a fizetés kötelezettsége alól felmentette. A plébános apellatiója folytán pedig a megyei közig, bizottság, mint 3-ik s utolsó fórum, az alispáni Ítéletet — tehát az evangélikusok felmentését — helyben hagyta. A plébános azonban e jogerejü ítélet dacára is felebbezett a vallásügyi minisztériumhoz, melynek Ítélete igy hangzik : , Vallás- és közokt. m kir. minisztertől 17,285. szám. Vasmegye közönségének. Beéry István incédi r. kath. plébános és Zarka s érdektársai ottani lakosok közt a megtagadott papi illetmények iránt fennforgó vitás ügyre nézve először is az illetékesség kérdésében megjegyzendőnek találom, hogy habár a szőnyegen lévő ügyben a megyei közig, bizottság az alispáni végzés helybenhagyásával 3-ad fokozatban határozott és ily határozatok ellen az 1876. VI. törvénycikk 59. §-a szerint további felebbezésnek helye nincsen : minthogy azonban a r. kath. lelkészek papi illetményeire vonatkozó kérdésekben a végső fokozatbani intézkedés ő Felsége legfőbb felügyeleti és egyházvédnöki jogánál és az ezen alapuló folytonos gyakorlatnál fogva a kormányszéknek van fenntartva, mely intézkedési jog a fent idézett törvény által, idevágó különös intézkedés hiányában megszüntetettnek nem tekinthető : annálfogva kétségtelen, hogy a jelen vitás ügyben a kormányszék, dacára a megyei bizottság fentebb emiitett 3 ad fokú végzésének s az idézett törvény rendelményének, legfőbb fokozatban döntőleg határozni jogosítva van. Mi pedig az ügy érdemét illeti, a felfolyamodó lelkész által még a tárgyalás folyamában felmutatott és az iratokhoz becsatolt, alakjára és tartalmára nézve senki által nem kifogásolt incédi 1836. évi junius 20-iki egyházlátogatási okmanynak e szavai: ,de frumento a singula integra sessione, quae cultivatur habét integram majoréin metretam tritici* sat., világosan tanusitjak, hogy Incéden a róm. kath. lelkész gabona-illetménye nem csupán személyes-, hanem földbirtokhoz kötött, oly kötelezettséget képez, mely magával azon földbirtokkal együtt annak bármely ujabb tulajdonosára átmegy s melynek viselésétől magát a tulajdonos azon indokból, hogy nem a kath. lelkész vallását követi, fel nem mentheti j ez oknál fogva tehát, és mivel a nevezett lelkész által követelt és a járási szolgabíró részéről meg is allapitott gabonailletmény mennyisége ellen az illető felek részéről sem a tárgyalás folyamában, sem a felfolyamodás terén kifogás nem tétetett : annálfogva a megye közig, bizottságának, úgy a felebbezhetés kérdésében hozott 1880. évi 1072. sz. a.,, valamint az érdemben hozott azon évi 1519. sz. alatti határozatát, az utóbbi altal helybenhagyott 1879. évi 17,826. sz. a. alispáni végzéssel együtt megvaltoztatandónak és a járási szolgabírónak a fentebbi elveken alapuló, nevezett Zarka Imrét és társait a lelkész által követelt papi illetményekben elmarasztaló, 1879. évi 779. számú végzését legfőbb fokozatban helyben hagyandónak találtam. Miről a megye közönségét stb. Budapesten, 1881. évi junius hó 19-én. Trefort s. k.4 En a fentebbi Ítéleteket, — melyek a tíz évvel ezelőttiekkel határozottan ellenkeznek, melyeknek érvei szembeszökőleg gyengék s meg nem állhatnak s melyeknek intézkedése 90 éves gyakorlat által szentesített jogainkat lábbal tapossa, -— itt most bírálgatni nem akarom. Remélem majd megbírálja azokat az egyházkerület s az egyházegyetem, melyeknek intézkedését ez ügyben feszült figyelemmel várjuk. A vasi felső evang. egyházmegye Körtvélyesen f. évi julius 27-én tartott gyűlése e tárgygyal behatóan foglalkozott s egyhangúlag elhatározta, hogy ezen, százados jogainkat, egyházis birtokviszonyainkat, békességünket s nyugalmunkat felforgató Önkényes miniszteri rendeletet, mely egyházi életünket alapjában támadja meg, a kerületi gyűlés elé terjesztve, orvoslást kér ; mert nemcsak Zarka I. és társai, hanem prot. híveinknek nagyrésze, sőt némely ujabb gyülekezetben azoknak összesége van az által fenyegetve. S hogy gyors segélyre van szükségünk, az abból is kiviláglik, hogy az illetők 15 nap alatt exequaltatnak. Már pedig még jogorvoslás esetén is vajmi nehéz lesz a már lefizetett, 20—40 évre szóló összegeket a plébánosok görcsös markaiból visszakövetelni. Igy keserítik meg nekünk a türelmi parancs ez évi jubilaeumát. S ha már ez folyton így megy ; ha mi, mint a fogságból visszatérő izraelitak, csak ugy építhetjük szent Sinounk falait, az evangyéliom dicső templomát, ha egyik kezünkben a kőmives-kalapácsot és vakoló-kanalat, a másikban pedig a védelmi fegyvert, az igazság pallosát tartjuk : ugyan hová fogunk még jutni tíz év múlva, mire az elfeledett 1790/1-iki törvény 26. cikkének örömünnepét üljük ! ? Avagy nem kell-e akkor máiszáz éves egyenjogúságunk (?) romjain Jeremiás siralmait elkeseregnünk 1 ? Ajánlom e sérelmes ügyet az egyházkerület és azegyházegyetem nagybecsű figyelmébe. Zdbrdk J)énes} n.-sz.-mihályi ev. lelkész.