Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-07 / 32. szám

Helyreigazítás .*) Sok hivatalos teendőim miatt csak most érek rá Gózon Gyula urnák, e lap 19. számaban megjelent cá­folatára reflektálni. Ha személyeskedésről volna szó : nem tartanám érdemesnek a további feleselést, mert igen helyesen irta t. szerkesztő ur ez ügyben, hogy „olvasó közönségünk­nek azon kis része, a mely a vitában szereplő egyéne­ket ismeri és ismerte, a lapunkban közlött több rend­beli nyilatkozatokból a vitás ügyben immár véleményt formálhatott magának* ; de minthogy Gózon Gyula ur mindkét felszólalásában az alsóbaranyai egyházmegyét lelkészi díjcsonkitással vádolja, s utóbbi felszólalásában specifice is felemiit ily adatokat, miből kitűnik, hogy erre vonatkozólag a t. cáfoló fogalomzavarban révede­zik : e tekintetből indíttatva érzem magamat, az ő észre­vételeit következő ellenészrevételekkel kisérni : Lelkészi díjlevél-csonkitást követhet el az egyház gondnoka, vagy egyháztanács, ha a lelkészi fizetést hiá­nyosan szolgáltatjak ki ; az esperes is, ha ily ügyben egyoldalulag, a lelkész hátrányára intézkedik. De az egyházmegye, illetőleg e. megyei törvényszék, mely a törvény által hivatva van arra, hogy a lelkészt a gyü­lekezet netaláni sértései ellen védje, de megfordítva, a gyülekezetet is a lelkész netaláni túlkapásai ellen védje, és igy hivatva van a viszályos felek közt ítélni és békét eszközölni: az egyházmegye mint erkölcsi testület és törvényszék, díjlevél-csonkitást nem követ el, mert első­fokulag jogérvényes Ítéletet hoz s felebbezés esetén az e. kerületi törvényszék másodfokulag és véglegesen hoz Ítéletet. Néhai Gózon Lászlóra nézve az egyházmegyei törvényszék gyakran jött azon kellemetlen helyzetbe, hogy közötte és gyülekezete között Ítéletet kellett hoz­nia. Volt eset, hogy a lelkész óhajához képest, volt eset, hogy nem ahoz képest hozott Ítéletet s ez utóbbi esetekben történt olykor, hogy a lelkész az e. kerületi törvényszék­hez felebbezett, de tudtommal, az e. kerületi törvényszék, az e. megyei ítéletet mindig helybenhagyta. S ily ítéletek aztán nem conventió-csonkitások, mint t. cáfoló ur véli, hanem jogerőre emelkedett tör­vényes intézkedések. Azon észrevételére, hogy az alsóbaranyai e. me­gyében »sok dolog oly fonákul megy,® megjegyezni óhajtom, hogy ezen állitásnak ép az ellenkezőjét mutat­ják épen azon esetek, melyekben néhai Gózon László az e. kerületi törvényszékhez felebbezett, a mely az e. megyei ítéletet mindig helybenhagyta. Kármán Pál, __ esperes. *) A vitának, amelyet Gózon ur provokált, igyekeztünk végét szakítani. Számos, e tárgyban írt cikket utasítottunk vissza, mivel e cikkek szerzői mint magánemberek szóltak a tárgyhoz. A jelen hely­reigazítás azonban hivatalos jellegű s mint ilyet — bármennyire elle­nünkre van is a kellemetlen ügy további szellőztetése — a megtámadott esperesség reputatiója érdekében még közölnünk kell annyival is inkább, mert oly tárgyilagos hangon van az írva, hogy senkit sem sérthet. De már most aztán a vitát egyszer-mindenkorra befejezettnek is nyilvánítjuk. Szerk. RÉGISEGEK. Jeltelen sírok. A Szikszóiak. (Vége.) II. Szikszai József Hajmáskéri lelkész volt e század elején. Legidősb fia Szikszai Györgynek. Nevét alapitványain kivül nagynevű atyja munkáinak s életrajzának kiadásával tette emlé­kezetessé. Született 1766-ban Makón, hol akkor atyja hivata­loskodott. Tanulmányait H.-M.-Vásárhelyt kezdte s Deb­recenben végezte 1783-ban, mely évben Bécsbe ment, egy évet töltve itt a prot. theol. intézetben. Talán atyja szomorú sorsa által elriasztva, nem szülővidékén, hanem a dunántúli kerületben telepedett meg s lett 1789-ben mohai (Fehérmegye) lelkész. Innen 1792-ben Rá­tót, 1802-ben Felsőörs, 1806. Tihany, 1807. Monoszló s végre 181 i-ben Hajmáskér vitte papjául, hol aztán hol­tig (1821) megmaradt. E.-kerületi tanácsbiróságot is vi­selt. Gyermekei nem lévén, szép könyvtárát s megta­kargatott filléreit közcélokra hagyta még életében. Nevezetesen könyvtárát 1816-ban a pápai, komá­romi és losonci oskolákra, mely utóbbi helyen az 1848/9-diki forradalomban a muszkák által elhamvasztatott ez is. Szintén a pápai oskolára 1819-ben nejével, Mátyás Évával, 800 forintnyi alapítványt tett ,oly feltétellel, hogy annak kamatja időről-időre a ft. superintendentia ál­tal helybenhagyandó kézi könyvek kinyomatására fordí­tódjon*. (L. dunántúli e. k. gy. jkönyve : 1816. 64. sz. 1819. 74. sz. 1820. 33. sz. 1821. 60. sz.) Még elébbről ezen derék nő, első férjével, Nagy Ferenc belsősomogyi prédikátorral 500 forintnyi alapít­ványt tőn ugyancsak a pápai oskolára. (L. e. k. gy. jkönyve 1811. évről 9. sz. a.) Szikszai Józsefnek a Fábián szerkesztette Pred. Tárházban jelentek meg dolgozatai. Ezenkívül kiadta: t Szikszai György epitaphiuma, élete s búcsúzó sza­vai"-t, Pest, 1803. 8-rét, 86 1. (Lásd Sz. Györgynél a teljes címet.) Továbbá atyjának »Közönséges Lelki Áldozatait* 1821-ben. (Ez volt a 4-dik kiadás.) Megemlíti Fábián József: Pred. Tárház (Vác, 1808.), 3-dik köt. IV. f. 177. 1. III. Szikszai Benjámin. György 4-dik fia. Makói lelkész volt. Ugyanott szü­letett 1772-ben. Tanulmányait Debrecenben bevégez­vén, a külföldi egyetemek meglátogatása után Kabára választatott lelkészül 1799-ben. Négy év múlva atyja egykori helyére, Makóra hívatott meg, Ecsedi Miklós el­hunytával megüresedvén itt a lelkészi hivatal. 1828. már­cius 5-dikén hunyt el s tetemei a templom alatti sírbolt­ban nyugosznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom