Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-23 / 4. szám

egyik vagy másik felekezet, hanem a nagy keresztyénség egyetemének válik tagjává.4 Helyes-e ezen következtetés ? Én határozottan tagadom. Tagadom mindeneknek előtte azért: mert keo resztelni ugyan minden lelkésznek szabad, sőt szükség esetében a bábának is, azonban a bába által véghez vitt szükségbeli keresztelés a templomban nyer megerősítést, ott pedig, hol messze távolban valamely egyháztól csak néhány vagy kevés lélek él idegen hitfelekezet között, azt végrehajtani kötelesség, de hogy ott is szabad legyen a keresztelés kivétel nélkül, hol az illető szülők rendes egyház- és lelkészszel bírnak, ezt már a letűnt idők gyakorlata is törvényellenesnek tartotta és azt jogsérelem nélkül a gyakorlati élet és törvény most se engedi meg, mert jogegyenlőség és viszonosság törvénye ellen volna. Tagadom továbbá ezen következtetés helyességét egyházi szempontból, mert a kereszteléshez a szülők a templomba befogadás végett küldik gyermekeiket s nevökben a keresztszülők ünnepélyes Ígéretet tesznek, hogy a megkeresztelt gyermeket hitfelekezeti vallásukban nevelendik. Tagadom végre az 1868-ik 53. t. c. 12-ik §-ának azon világos és határozott rendelkezése következtében : );

>

A vegyes házasságokból származó gyermekek közül a fiuk atyjoknak, a leányok anyjuknak vallását követik/ E törvény nem ad visszaélésre jogot a szülőknek, annál kevésbé ad tehát a lelkészeknek; hanem szorosan követeli, hogy úgy a szülők, mint a papság eljárásukban ahhoz feltétlenül alkalmazkodjanak, minél fogva azon sajnos tény, miszerint a r. kath. papság Róma parancsainak hódolva a hazai törvényt szentnek nem tartja, hanem azt miveli, hogy a szülőket tévútra vezeti s bennök azon hitet ápolja, miszerint a törvényt megtartani kötelesek, téritvények és ígéretek által más hitfelekezetek jogait lábbal tiporják, nem egyéb, mint lelkismeretlen visszaélés és a törvény szándékos kijátszása. A kir. tábla döntvénye továbbá azt mondja: ,hogy a megkereszteltet, ha a lelkész az anyakönyvbe vezeti, nem határozza meg ezzel a megkeresztelt vallásfelekezetét, mert nem csupán vallásfelekezeti rendeltetés szempontjából, hanem első sorban állami átruházott hatáskörben vezettetik ! a születés ténye és ideje igazolására/ Mit mond• junk ezen szőrszálhasogató okoskodásra ? Azt, hogy ezen ítélet maga magának mond ellent, mert elismeri, hogy egyházi tekintetben vallásfelekezeti rendeltetés a keresztelés és anyakönyvbe való vezetés célja s mégis azt hozza ki belőle, j hogy az anyakönyvbe való bejegyzés nem felvétel a hitfelekezet sorába. Ugyan kérdem, ha nem : felvétel a keresztelés az illető egyház kiskorú tagjainak sorába, minek kívánják a 1*. kath. papok , a vegyes házasságból való gyermekeknek templomukban való megkeresztelését ? Tán azért, hogy dolgaikat hasztalanul és cél nélkül szaporítsák ? Biz a cél itt nem egyéb, mint hogy a gyermeket, áluton és módon aklukba kerítsék. Vagy miért küldik a r. kath. templomba a szülők a gyermeket: : Biz a cél itt sem más, minthogy a gyermek jövőben is azon egyház tagja maradjon, melynek kiskorú tagjává befogadtatott és felvétetett. Helyes-e ennél fogva, hogy a döntvény a keresztelő lelkésznek idegen vallású gyermeknek saját | anyakönyvébe való bevezetését megengedi és azt felvételnek nem tekinti ? Nem ! mert az anyakönyvbe való beírás tényleges eljegyzés és határozott felvétel. Mi által történik ugyanis az életben a felvétel ? Én ugy tudom, hogy a kir. táblánál a naplóba bejegyzett peres ügy, tettlegesen felvett ügy; az egyetemi ifjúságnál a beírás a felvételnek hivatalos pecsétje és megerősítése ; a katonaságnál rendes katonának csak 7 o az tekintetik, ki a katonai anyakönyvbe beíratott és más életmódoknál is ez az eset, hogyan történhetett tehát, hogy míg a gyakorlati életben a beirás mindenhol tettleges felvétel, a kir. tábla o > egyik osztálya azt a keresztelési anyakönyvelésnél nem felvételnek bérmálja, felfogni nem tudom. Ezenkívül még egy igen remek rendelkezés foglaltatik az ítéletben, t. i hogyha az ev. leik. az anyakönyi kivonatot hívei nyilvántartása céljából a r. kath. plebánustól kéri, az neki haladék nélkül kiadandó. Emeljetek kalapot a kir. tábla i-ső büntető tanácsa előtt prot. papok! nagy kegyet tanúsít irántatok az által, mert a helyett, hogy a jogsérelmet az által igyekeznék orvosolni, miszerint az anyakönyv megküldését a r. kath. papnak kötelességévé tenné, az 1848 és 1868-dik évben törvényesen kimondott jogegyenlőség és viszonosság