Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-02 / 1. szám

kosson ott, hol a magára hagyatott tehetetlenség a pusztulásnak nem képes elejét venni. A nagy közönség ily várakozással nézett a zsinat elébe, lesve a zsinat teendőit kitűző konvent megállapodásait. A konvent azonban, mely a zsinattartást f. évi október végére határozta, midőn a rendezés meddő thémájába merülve az egyház vitális kérdéseiről megfeledkezett, a zsinat teendőjeül épen azt tűzte ki, mi felett, amint fentebb láttuk, a közvélemény napi rendre tért. Most a szegény lelkész, ha a leendő zsinatra gondol, Odysseussal mondhatja: Ithákám partját elértem, de hazámra nem ismertem. Ez az általános elhidegülés főoka. Az egyháznak az államhoz való viszonyában változás nem történt. A vallásügyi miniszter egyre-másra oly kérdéseket kénytelen fölvetni, melyek a protestáns felekezeteket is közelről érdeklik. És semmi kétség, hogy a mult évben javaslatba hozott középiskolai és akadémiai reformokkal a miniszter tanügyünk általános emelését célozta. Azonban mindaddig, míg a felekezetek teljes egyenjogúságát biztosító törvény, — mely anynyiszor igértetett, de ma sincs meg, — létre nem jő, az autonom protestáns felekezet semmiféle oly változásba bele nem egyezhet, mely iskolafentartó törvényes jogait sérelmesen érinti; az államnak pedig nem állhat érdekében az ország egyik legtevékenyebb iskolatartó tényezőjét, minőnek a protestáns felekezetet még ellenségei is elismerik, működésében megbénítani. Az ország törvényének kétségen kívül általánosnak kell lennie; ez azonban ki nem zárja azt, hogy a történelmileg üdvöseknek bizonyult tényezőkkel számoljon. Ezt reméljük, várjuk is. Ballagi Mór. TÁRCA. Protestáns hírlapirodalom. Hazánkban ez iclő szerint — tudtunkkal - 10 prot. egyházi hirlap és folyóirat jelenik meg, ami kétségtelenül örvendetes jele haladásunknak. Volt idő, amikor a mi lapunk volt az egyház egyetlen organuma. Most az egyházi ügyek evidentiában tartásának terhén tizen osztozkodunk. Ez a szám kissé soknak látszik ugyan, ha elgondoljuk, hogy prot. papjaink" összes száma körülbelül csak 2800, s hogy ezeknek jóformán fele sincs olyan anyagi helyzetben, hogy hírlapot, egyedül, saját zsebéből tarthatna, ha elgondoljuk másrészről, hogy a világiak megdöbbentő közönyösséggel viseltetnek a protestáns sajtó iránt; de végre is a fő az, hogy mind a tiz lap megél s ebből azt kell következtetnünk, hogy mindegyikre szükség van. A legrégibb prot. hirlap a miénk, melynek a jelen számmal 24-dik évfolyamát kezdjük meg. E szerint nemcsak a magyarországi protestáns, de általában a magyar hírlapirodalomban is a mi lapunk leghosszabb ideig állt egyugyanazon szerkesztő vezetése alatt s minthogy szerkesztőnk, mint édes gyermekéhez úgyszólván hozzáforrott lapjához s ez idő szerint — dacára hajlott korának — még csak nem is gondol arra, hogy a szerkesztés édes terhétől megváljék : föltéve, hogy az isten életének kedvez, valószínű, miszerint szerkesztői évei még szaporodni fognak. A mi lapunk különben a magyar hírlapok Nesztorai közé tartozik, amennyiben — id. Szinnyei József kimutatása szerint — 1880 elején 368 hirlap és folyóirat jelent meg magyar nyelven s ezek közt a miénk korra nézve az Üstökössel együtt 10-dik helyen áll. Legrégibb hirlap, t. i. 38 éves, a Debrecen-Nagyváradi Értesítő, azután következnek a Gazdasági Lapok és a Religio (inindakettő 32 éves), továbbá a Pesti Napló (31 éves), a Vasárnapi Újság (27 éves), a Politikai Újdonságok (26 éves), végre az Orvosi Heti Lap, a Vadász- és Versenylap és a Győri Közlöny (mindegyik 24 éves). A prot. hírlapirodalomban mindjárt a mi lapunk után következik korra nézve az unitáriusok kitűnő folyóirata, a Keresztény Magvető, mely most töltötte be 15-dik évfolyamát, s mely amellett, hogy az unitárius egyház érdekeit hűségesen képviseli, s az ezen egyház kebelében fölmerült eseményeket pontosan regisztrálja, különösen kitűnik egyháztörténeti és theologiai becses értekezései és közleményei által. Az Erdélyi Prot. Közlöny 10 éves; az erdélyi protestánsok jeles organuma, melyben már eddig is sok életbevágó, speciális egyházi kérdés lett megbeszélve és eldöntve s mely midőn igy a gyakorlati élet szükségleteit teljesen kielégíteni képes, másrészről elméleti cikkek közlése által az egyháztudományok előbbrevitelén is fáradozik. Az Egyházi és Iskolai Szemle (Nagy-Enyeden) 5-dik évfolyamát töltötte be. Az előbb emiitett Erdélyi Prot. Közlöny mellett talán nem is lenne ugyan nélkülözhetlen, s fentartása az erdélyi egyházi köröknek — azt hisszük — némi megerőltetésébe kerül, amennyiben Erdélyben a református lelkészek száma mindössze 508, s ezek közül a legnagyobb rész annyira szegény, hogy két la]) járatását kívánni sem lehet tőlük : mindamellett szíves örömest üdvözöljük az uj év küszöbén enyedi kollégánkat is, mint a mely főképen a theologiai tudományok mivelésére fordít különös gondot, ugy hogy 1 e tekintetben talán pótolhatja a megboldogult Protestáns