Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-02 / 1. szám

Tudományos Szemlét. Sokat levonnak azonban értékéből azon keserű, személyeskedő, s — őszintén kimondjuk — jobb érzésű emberre nézve megbotránkoztató polémiák, melyek hasábjainak néha csak egyrészét, máskor legnagyobb részét már évek óta elfoglalják. A Protestáns Hetilap (Debrecenben) most lejezte be 2-dik évét s a jövő év elején szerkesztőt cserél. Tóth Sámuel, eddigi segédszerkesztő veszi át a lap vezetését, flavonkint háromszor fog megjelenni egy-egy íven. A Debreceni Protestáns Lap — mert ez lesz az uj lap neve — a szerkesztő programmja szerint, a prot. egyház és 1 iskola körébe vágó gyakorlati kérdésekkel fog első sorban foglalkozni ; ,a doctrinális és hittani kérdésekben — írja a szerkesztő — nem szándékozunk ugyan éles pártállást foglalni, de mélyen érezzük azon kérdések fontosságát és ez idő szerint a mérséklő irányhoz csatlakozunk.* A legtisztább szívvel kívánunk a szerkesztőnek kitartást azon lap fentartásahoz, mely ha hézagot épen nem pótol is, — mert hiszen a tiszántúli egyházkerület ügyeire mi is kiváló súlyt fektetünk ; de azért mindenesetre kompetal oly nagy protestáns központnak, mint Debrecen, egy külön orgánum, mely a helyi viszonyok közvetlen ismerete folytan a helyi érdekek képviselésére is kétségtelenül igen alkalmas lehet. Czelder Márton jelenleg három folyóiratot ad ki, névszerint a Magyar Prot. Egyházi és Iskolai Figyelőt (2-dik évf.), a Vasárnapot (i-ső évf.) és az Evangyéliomi Lelkészi Tárt (i-ső évf.). Valóban nem fojthatjuk el csudálkozásunkat a fölött, hogy Czelder egy félreeső zugban, ahol még vasút, sőt nyomda sincsen, három folyóiratot is képes fentartani, s hogy képes volt Felsőbányából egy kis irodalmi központot teremteni, ahova kiválóbb egyházi íróink is gyakran bekopogtatnak dolgozataikkal. Ehez ép annyi erély, mint életrevalóság, ép annyi lelkesedés az egyházi irodalom iránt, mint irói hajlam kívántatik. Czelderben — ugy látszik — mindez megvan. Figyelőjében sok becses értekezés látott már eddig napvilágot, habár van biz azok közt akárhány, melynek irányát és szellemét mi részünkről nem helyeselhetjük. A Lelkészi Tárnak munkatársai közt ott találjuk legkitűnőbb egyházi szónokainkat. A Vasárnapot hasonlóképen kiváló erők támogatják. .1 Protestáns l'ap 2-dik évfolyamát járja. Kölesden (Tolnamegyében) jelenik meg, tehát még félrébb eső helyen, mint Czelder folyóiratai; de azért ennek is vannak jeles munkatársai. Ez már a szó szoros értelmében gyakorlati irányú folyóirat. A legaprólékosabb kérdésre is kiterjeszti figyelmét, ha egyszer az a praktikus lelkészkedés körébe vág, s a fölvetett kérdéseket nem tudós papaszemen át vizsgálja, hanem egyszerű, gyakorlati felfogással old meg minden problémát, a legnehezebbet és legbonyolultabbat épen ugy, mint a legkönynyebbet. Főképen ezen előnyénél fogva az említett folyóiratnak minden lelkész igen nagy hasznát veheti. Az egyházi törvények alkalmazása vagy az egyházi közigazgatás korul hányszor merülnek fel kontroversiák, melyeknek kiegyenlítésénél a jó tanács bizony ráfér mindenkire. S épen ez az, amivel a Protestáns Pap szívesen szolgai olvasóinak. A fenebbi hírlapokon kivül van még tudtunkkal egy német nyelvű prot. néplap is, mely t

Ncicli áer Schicht* cím alatt jelenik meg Göllnicbányán. Ezt azonban — sajnos — nincs szerencsénk közelebbről ismerni. íme röviden bemutattuk azon organumokat, melyek a protestáns érdekek szolgálataban allnak hazánkban. Adja isten, hogy a kollégialis szeretet és becsülés hassa át mindegyiket s hogy vállvetve, közös erővel munkálkodjanak protestáns egyhazunk fölvirágoztatásán. Ha theologiai vagy egyéb kérdésekben egyiknek vagy másiknak álláspontja a többiétől eltérne : még ez se zavarja meg köztük az egyetértést. A mi egyházi lapjainknak nem szabad akár az egyik akár a másik theologiai vagy egyházi párt szolgálatában állni. Hagyjuk a partoskodást a politikai lapoknak. Lapunk szerkesztőjének, ugy hisszük, senki sem vetheti szemére, hogy theologiai és egyházi kérdésekben nincsenek hatarozott elvei Huszonhárom év óta hirdeti saját lapjaban ezeket az elveket oly következetességgel, hogy aki nem ismeri, makacssaggal is vádolhatná. De azért mint lapszerkesztő soha sem zárta el az ellenvéleményüek előtt sem a sorompót. Audiatur et altéra pars — ez volt a jelszava eleitől fogva s talán nem csalódunk, ha állítjuk, hogy ennek köszönheti, liogy lapja a legválságosabb időket is szerencsésen túlélte s hogy midőn egyedül képviselte a sajtóban a ptotestans egyház ügyét, maga köré tudta csoportosítni az egyház legkülönbözőbb elemeit. S annál elismerésreméltóbb e lap szerkesztőjének ama magatartása, mert a vádak és szemrehányások dacára is, hogy t. i. a fővárosi protestáns lap elvtelen, mert nincsen annak határozott ál láspontja, — nem hagyta magát megtántorittatni s jelszavához a mai napig szívósan ragaszkodott. Őszintén kívánjuk, hogy ez legyen jelszavuk laptársainknak is s akkor bizton hisszük, hogy működésüket megfelelő siker fogja koronázni. Ambuláns. Húsz év után. Isten kegyelméből, a napokban lesz húsz éve, hogy egy, az egri protestánsok ünnepélyéről jövő ifjú ember, Bu dapesten egy középkorú csaladapa vendégszerető házánál fogadtatott. Az érkezettnek s a kis család minden tagjának tekintetén egy uj eszmének fénye ragyogott, mely az egész házat betölté : ez a távol országokban bujdosó hit- és vérrokonok megmentésének buzgalma, az első protestáns magyar missió eszméje volt. Az ifjú én valék, a velem lelkesülő család a jó Ifallagié. Par napot tervezgetésben, egymás lelkének buzdításában töltöttünk. Mert az eszmékért hevülő lelkek egymásnak buzditói, lelkesítői. Csatlakozptt hozzánk Törölc Pál s az áldott emlékű Székács József. Arról volt szó, hogy az apostolok pályajara indulónak s majd küzdőnek, ki szedje