Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-17 / 29. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. bm. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. |J0§T~ Teljes számú pélcLárnyokilsiSLl imirxcLég- szolg-étüh.SLt'u.n.ls:Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésük lejárt annak megújítására felkéretnek. Requiescat in pace. Feljajdul koronként a katholicismus is, hogy egyedül üdvözítő egyháza veszedelemben van, és ilyenkor keserű panaszokra fakad a szerinte minden tekintetben hit- és istennélküli modern észáramlat ellen, mely — úgymond — mindazt, mi az egyházi tan értelmében szent, porba akarja tiporni. De ezen neheztelései alkalmával sohasem gondol arra, hogy a baj elhárítása céljából talán a római egyház tanait és intézményeit kellene tárgyilagos vizsgálat alá venni, kutatván, nem ezekben is rejlik-e a mindinkább növekedő hitetlenség némely oka r megfelelnek-e azok a mai kor vallásos igényeinek avagy szükségesnek mutatkozik-e, azokon legalább némi változtatásokat eszközölni, hogy a jelen nemzedéket kielégítsék r Azért nem is történnek e teljajdulások az öngyarlóságból eredő csüggedés hangján, hanem ellenkezőleg a biztos önbizalom fenhéjjázásával és az a felett való boszankodás hallatszik ki belőlök, hogy a mai emberiség egyrésze másképen mer gondolkodni vallási dolgokban, mint a kath. Róma. Ezen önbizalomból folyólag a katholicismus kímélet nélkül átkokat szór a modern tudomány legvilágosabb igazságaira és a mai miveltség céljainak igen szomorú jövőt jósol, fenyegetések közt hirdetvén, hogy a római egyház elvégre is minden már meglevő és *őt jövőben talán még érhető viszontagságok dacára győztes fog maradin. Szóval, a katholikus Róma sohasem hitte, ma sem hiszi és utolsó lehelletéig hinni nem fogja, hogy reá nézve is bekövetkezhetik oly időpont, amidőn sírkövén az lesz olvasható, hogy: ^JRequiescat in pace!" Mi protestánsok őszintébbek vagyunk. Tudjuk, hogy vannak örökkévaló eszmék, melyek az emberiség vezércsillagai kezdettől fogva végig; melyek az emberiséggel keletkeztek s azzal szűnnek meg; s melyeknek minél tisztább megvalósításán fáradozik a gyarló földi vándor szakadatlanul és eme fáradozásból áll életének legnemesebb célja. De e mellett azt is bevalljuk, hogy ezen eszméket kifejező formák az emberi észből származva és emberi nyelvbe ruházva, kérlelhetlen változásnak vannak alávetve. Igy, szabad vizsgálódási elvünknél fogva, létezésünk óta majdnem szakadatlanul kemény harc vivatik egyházunk körén belül azon kérdés fokonkénti tisztázása tekintetében, mikép volna eszközölhető, hogy a vallási igazságok a haladó miveltséghez mérten fokozatosan oly tökéletesebb kifejezést nyerjenek, mely által az emberiség mindenkor az egyháziasságban híven megtartandó volna. Mert minél előbbre halad a miveltség, annál elégedetlenebb lesz az emberiség a mult századokban alkotott vallási tantételekkel; annál hevesebb lesz a harc; annál inkább szaporodnak az abban résztvevő ellenfelek; annál sűrűbben váltják fel egymást az egyházi tanok és a haladó tudomány közti összeütközések. Oly korban élünk ma, melyben a tusakodások rombolásaiból felemelkedő porfellegek ijesztő sötétséggel borítják el a protestantismus láthatárát. Mióta Müller b\ A. 1870-ben azon állítással lepett meg bennünket, 57