Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-07-03 / 27. szám

az idő : mint vigasztaló angyalok kisérik az embert egy egész életen át. Hogy mennyire sikerült a confirmált növendékeket egyházamnak s magamnak megnyerni, azt a jövő fogja megmutatni. Annyit mindenesetre reménylek, hogy több hajlandósággal lesznek hozzám s megfogadják azon utasításomat, hogy a téli hónapok alatt vasárnap délutánonkint tartandó vallás - oktatásra szorgalmasan eljárogatnak. Akkor aztán gondom lesz rájok, mint régi ismerőseimre, hogy hova-tovabb minél bensőbb barátságba jöjjünk egymással. Azt is hiszem, hogy a confirmaciói ünnepély sem hagyta szivöket érintetlen. Mint kezdő lelkész nem követtem ugyan semmi uj eljárást e tekintetben ; egyszerre végeztem ugy a kikérdezést, mint a confirmálás tényét. De azért egyszerűségében is elég megható ünnepély volt az. Áldozó-csütörtökön délután a lelkészlakon egybegyűlt confirmandusokkal bemenvén a szépen megtelt templomba, pár vers eléneklése után, az urasztala előtt rövid imát s pár alkalmi szót mondtam. Aztán kikérdeztem a növendékeket a végzett tananyagból, figyelvén arra, hogy tudjanak ugyan folyékonyan felelni, de sajat szavaikkal, s ismételjék és megmagyarázzak az előadottakat-Most következett aztán a tulajdonképeni confirmáció. A confinnándusokat az urasztala köré gyűjtvén, a szokásos kérdéseket intéztem hozzájok. Erre a növendékek egy énekverset (a 37. dicséret 3. versét) énekeltek, melynek végeztével előbb általában, majd külön-külön mindegyikre meghatott hangon áldást mondók. Az ünnepély ezen része mély benyomást tett a jelenlevőkre s mindenekelőtt magamra is. Az ilyen liturgialis cselekménynek különben semmi hatása sincs, ha a liturgus el nem találja a kenetteljes hangot s nem érzi az actus jelelentősége által maga magat is mélyen megindítva. Itt igazán áll: »SI vis me flere, dolendum est primum ipsi tibi." Két kezem egyenkint a növendékek fejére téve, halk és meghatott hangon mondtam aldast s egy alkalmas szentirásbeli helyet mindegyikre. E jelenet magasztos és megindító volt, s növendékeim nem fogjak egy könnyen elfelejteni. Aztán még rövid intéssel fordultam hozzajok, majd imádkoztam értök a gyülekezettel s végül még egyszer áldást mondva rajok s a gyülekezetre, a közénekléssel a confirmációi ünnepély véget ért. Ujabb időben sok kísérletet tettek arra nézve, hogy ez ünnepélyt minél meghatóbbá, emlékezetesebbé tegyék. Magam is gondolkodtam e felett s jövőre talan az én gyülekezetemben is másforma lesz az ünnepély lefolyása. Annyit azonban mar most is megtanultam, hogy ha a lelkész maga végzi a confirmaciói oktatást, sokkal meginditóbban végezheti az ünnepélyes szertartást is, mert ugy tekintheti magat, mint atya, ki érzékeny szívvel aldja meg távozó gyermekeit s viszont a növendékek is meg lesznek hatva azon gyengéd szeretet s lelkipásztori gondoskodás altal, melyet lelkiatyjok részéről tapasztalni szivöknek olyan jól esik. Lévay Lajos. RÉGISEGEK. Az Abauj szepsi ref. egyház története Abaujmegye északnyugoti részén, a kicsiny Bódva vizétől öntözött Karpat szepes-gömöri hegyláncának Szomolnok és tornai ágai által koszorúzott, teknő alakú völgyében fekszik Abauj-Szepsi kis mezőváros. 1 lajdan kőfallal vala kerítve, melynek nyomai itt ott még ma is láthatók. Lakosainak túlnyomó része leginkább iparral foglalkozik. Népessége a legújabb számlálás alapján 1861 lélekből áll, kik közül 972 rkath., 26 grk., 619 helv., 51 agh., 195 mv. Hogy mikor és ki által hintetett el e kicsiny varos lakosainak keblében a tiszta evangélium magva, s mely időre esik az e városban élő ref. egyház keletkezése — mint oly sok mas egyházakét — ugy ezét is sűrű homály fedi. Azonban hihető, hogy az iparral foglalkozó nép mindjárt a reformatio első éveiben sajátjává tette az ujabb vallasos eszméket, s az mindinkább-inkább nagyobb tért foglalva a lakosok között, létre hozta a tömeges áttérést. De, hogy ez egyház is a legrégebben keletkezett egyházak közzé tartozik — már csak onnan is következtethetjük, mivel 1556-ból fenmaradt, részint egyes feljegyzések — részint okmányok szerint már ez időtájban itt rendezett egyházzal találkozunk, melynek birtokában volt templom, két parochia, malom és minden egyházi javadalom. Kik valának ez időben lelkészei, arról említés téve sehol nincs egész 1587-ig. Itt tűnik fel a feljegyzés szerint első papja Körösi Lukács néven, ki alatt 1607-ig a különben is gazdag jövedelemmel rendelkező egyház virágzásnak indult annyira, hogy halála után két pap vált szükségessé. Mit leginkább 1607. jun. 24 én kelt két pap és egy mester fizetéséről szóló dijlevél bizonyít, mely a tractus altal csak 1612. Mart. 14-én nyert megerősítést. Ez egyház, dacara az ország különböző részein tartó üldöztetéseknek, egy ideig elég erős volt megtartani szabadságát ; habár több i/.ben vala kénytelen érezni az uralkodó hatalom sujtoló karjait; s már 1644. szept. 7-én Kassáról Szendrőig nyomuló császári hadsereg által a nádor parancsából temploma, parochiája leégettetett — melyet romjaiból I. Rákóczi György pártfogasa mellett 1645. dec. 6-án kelt Szerédi Fal Erdélyország fejedelmi administrátorának engedélye alapjan Magyar-és Erdélyországban szabadon gyűjtött könyöradományból emeltek ki, s egyszersmind templomukat is díszítvén 1646-ban öntetett 16 mázsás haranggal. Azonban a beke aldasait az egyház sein élvezhette sokáig. Mert, habar az 1663—64-ik országos üldöztetést kikerülhette is, még sem vala képes megmenekülni a későbbi zaklatásoktól, mivel a mindent önmagába olvasztani akaró papuralom ide is kinyujtá po'iyp karjait. Az 1688 ik évnek az egyházra nézve nagyon szomorú vége. A szepesi kamara parancsára Szenczi János jászói harmincados az 1688-ik év szüreti idején, minden szántó