Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-19 / 25. szám

életben bucsujarókkal, kik a szentkuthoz vagy csodatevő faképhez zarándokoltak, ott keresvén és remélvén találni sánták és bénák, siketek és elhomályosult szeműek, hideglelősek s nyavalyatörősek irt és gyógyszert, kiki a maga baja s nyavalyája ellen. Soha nem vetemedtem arra, hogy megkísértsem elállani utjokat, inkább félrevonultam, még kalapot is emeltem az ahitozó, reménykedő jámborok előtt. ígérem, egy szalmaszalat — s ez valami kevés — nem fektetek a philosynodisták útjára sem keresztben sem hosszában. Nekem váltig megnyugtatást szerez tudnom, hogy egyházunkban is nem kevesen vannak velem egy értelemben, az ág. hitv. evangélikusok pedig, kik szintén fel voltak hiva Debrecenből zsinattartásra, de az indítványt el nem fogadták, ioooooonyian ; engem megnyugtat a tudat, hogy valamint a tartandó zsinat dicsőségében nem lesz osztályrészem a felelősségben sem: a philosynodisták jutalmát pedig, — miszerint Klio, a történet múzsája, acél vésővel öröklő betűkben metszi föl gyémánt emléktablara, hogy ők 188i-ben Debrecenben zsinatot tartottak, melyen névszerint ezek meg ezek voltak jelen --- nem irigylem. ! De nem titkolhatom aggodalmamat a közel jöven- i dők és utóbb következendők iránt. Aggodalmam az, hogy mivel mindegyik synodus =nodus, a zsinat nemcsak megállapodási stadiumba juttat, hanem bizonyos stagnatiót avagy megkövülést idéz elő, megakasztván a haladást, a folytonos fejlődést, I az uj üdvös eszmék diadalutját s az uj üdvös intézmények létesitését, — a zsinati kánonkönyv artikulusai s i §§-ai, mint megannyi szorító szalagok, lekötik az élete- l reket s gátoljak a vér szabad folyását s keringését, az [ ép organikus test életerejének csökkentésével, mindaddig, mignem a majdan elkövetkezendő zsinat ama kötőszalagokat feloldandja. Aggodalmam ered onnan is, hogy kétes előttem, vájjon egyhazunk tekintélye fokozódik-e vagy csökken a zsinattartás altal ? Mi szeretünk fennen szólani bölcseségünk s hatalmunk felől, hivatkozván a két millió lélekszamra ; szeretem hinni, egyhazunknak s hitfelekezetunknek mások előtt is van tekintélye, jó hírneve. Ezt nem tanácsos kockara tenni, mert ha a nagy jóvélemény felőlünk csökken s renomméenk alabbszáll; ha reánk is alkalmazható lesz az epigramm : Quid synodus? nodus, — patrum chorus integer ? aeger, — Conventus ? ventus, — glória ? stramen, — amen: akkor minden további actiónk veszíti kellő hatását. Én a hanyatlástól tartok, először azért, mert a zsinati előmunkálatok, szerintem, igen hianyosak, tökéletlenek, melyek alapján s vezérfonala szerint alig lehet jeles művet alkotni, olyat korántsem, milyenek a szathmar-németi zsinat kanonai s a budai zsinat actai, legjobb esetben a komjathi zsinat kanonkönyvének masat. Továbbá azért, mert sok jeles, országos férfiú, kiket mint vezéreinket, bölcs tanacsadóinkat tisztelni s követni megszoktunk, hianyzani íog a közelebbi zsinatról. Két főgondnokunk miniszterek, kiket hivataluk nem enged részt venni a zsinatban ; a ki e. kerületünk főgondnokának töméntelen fontos teendői felől némi tudomással bir, nem kivanhatja tőle méltányosán, hogy huzamosan zsinatoljon; azon férfiakra, kik országos képviselőkül fognak valasztatni, aligha szamithatunk mint zsinati tagokra, mert a magyar ember inkabb űz politikát, mint templomot épit, — s a jelszó is az: A haza minden előtt 1 Egyházunk kitűnő több tagját, kik országos tisztséget viselnek vagy magas hivatalokban állanak, hivatalos tisztök s kötelezettségök nem engedi helyeiket elhagyni zsinatolás végett. Ugy latszik nekem, a zsinati követek választásának elfogadott s követendő módja sem célirányos a kivant eredmény tekintetében. Lesz hadsereg, ismert, tapasztalt, győztes vezérek s tisztek nélkül, hogy diadalt s dicsőséget szerezzen. A zsinat időtartama két hónapra terveztetik. E terv is aggasztó, mert a ki csak valamennyire is ismeri egyházgyűléseink minőségét : tapasztalta, hogy embe reink örömest szentelnek két-három napot az egyh. ügyek gyűlési targyalásara, tovabbra pedig absentaljak magukat. Még a lelkész urak is, kik lelkiismeretesek, gondolkozóba esnek az iránt, elhagyhatjak-e egyhazaikat két hónapra ? világi uraink pedig épen nem is fognak gondolkozni ily kérdés fölött, hanem egyszerűen s röviden határoznak, hogy nem ; házukat s családjokat két hónapra nem hagyják el, teendőiket ily időtartamra nem akasztják szegre, akár kecsegteti őket a zsinat az 5 frtnyi napi díjjal, akár nem. Igy fognak gondolkozni s cselekedni a póttagok is, és a zsinaton hetenkínt bekövetkezik az urszine valtozása vagyis megváltozik a zsinat ábrázata, mások meg mások lesznek a praesentes, mint absentes. Erre való tekintetből a zsinati előmunkálatok teljesen elkészítendők voltak és nem kelle relegálni a zsinatra ismét meg ismét, conventileg nem tárgyalt ügyeket, — hogy a zsinat ne kényszerüljön hosszasan immoralni. Aggodalmat okozhat a szándék is, miszerint a zsinat bőkezű leend az áldásosztásban, az adó, ínég pedig fejadó kivetésében. A zsinati költségek 50— 60,000 frtra számíttatnak, ez összegből e kerületünkre esnék 8 — 10,000 frt, — ugyancsak egyh. kerületünkre előirányoztatik évenként fizetendő 7000 frt a debreceni bölcsészeti kar s tanárképző intézet részére, — 54,000 frt az országos reform, egyházi segélyalap pénztáranak javára, mely summából e. kerületünkre 10,000 frt jutna. Méltán kérdezősködhetni az aggravium plebis contribuentis iránt. Ezekre nézve csak röviden azt jegyzem meg, az áldásos Gusztáv Adolf-egylet nem is egyházi intézmény; a honi egyetemes evang. gyámintézet is, mely valóban irigyelni méltó, nem adókivetés után létesült s gyarapszik, hanem társadalmi uton, a munkás szeretet által. A mi pedig a középtanodai tanárok képzését illeti, ne téveszsziik szem elől, hogy 30 gymnasiumunkban évenként nem több mint 4--5 egyén alkalmazható tanárul, kiknek képeztetésére nézve intézkednünk igen is szükséges: de ne lépjünk tévútra, követvén az allam példáját, mely állam a tanárságból életnemet, életmódot csinált, tanarképző-intézeteit boldog 50*