Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-06-19 / 25. szám
Az iskola ? oh az sok helyütt még nagyon messze van a törvényszabta kívánalmaktól. A tanitói fizetés is messze elmarad a 300 frt minimum megett. De még ez nem minden. Hiszen talán ha csak az volna a baj, hogy az egyházi épületeket kell rendbehozni: ez még megmenne valahogy, az olyan ínséges viszonyok közt is, mint a maiak. De más bajok is vaunak nyakára halmozódva sok kisebb rendű egyházainknak. Sok egyház ingatlana egyenes és ártéri ádóhátrányok miatt árverés alá kerül ma-holnap ; addig is már némelyiket csak az e. megye, esperes és segédgondnok szakadatlan kérvényezése, rimánkodása tartotta fenn; de ezzel az adó kifizetve nem lesz soha! Es ha végre is eleget kell tenni a felszaporodott adótartozásoknak, — melyek naponként szaporodnak, — a fekvőség csakugyan, elébb vagy utóbb, dobra kerül. Vannak ismét olyanok is, a melyek, hogy az adót törleszthessék s iskoláikat a törvény kívánalmainak megfelelő állapotba helyezzék, kölcsönt vettek s ezek miatt — mert a csekély jövedelemnek száz helye is akad — lábolhatatlan anyagi zavarokba keveredtek. Ilyen körülmények közt a visszavonas, az elkeseredés az indítványozó, a haladásra ösztönző lelkész és hivei közt tetőpontra hág. Izzadhatnak aztan az esperes, segédgondnok, az egymást érő, sőt permanens deputatiók, a mas egyházközségből kinevezett főgondnokok, a visitatió, s a zöld asztalnál a tanacsbirák, míg a helyzetet tisztázzak s a kedélyeket lecsillapíthatják; a mi, minthogy ezek sem külön-külön, sem együttesen az adósságot ki nem fizetik, nagyon kevés időre történhetik ; mert a szorongatás idején a baj és elkeseredés ujult erővel tör ki. Majd felmerülnek ujabb, meg ujabb terhek! Ugyanis sok egyház 1875 óta tanitói nyugdíjba egy krajcárt sem fizetett. Most exequálják. Ezek tetejébe jön a főiskolai építési költség hátránya, mely egyes egyházakon 100-tól 600 frtig is felszaporodott. Nem mintha nem akarnanak fizetni mert teljesítenék ez édes kötelességet szívesen mindenütt ; de nincs benne módjuk ; hiányzik a tehetség. Voltunk már e miatt perrel is fenyegetve. De miből hajtják be?! Ellicitáljak a parochiat, a templomot! Hah ! mily istenkáromló szavakra fakaszt a mély elkeseredés! Pedig manap mar ez sem példátlan. Ilyet is olvastunk valahol. Mondhatunk szomorúbb dolgokat is. Annak a sovány papi és tanitói konvetitiónak is egy része, számos egyhazban, Lukács Ödön barátom és esperesem közlése szerint, a felső-szabolcsi e. megyében mintegy 50 eklézsiaban hatrányban van. Ennek behajtásával vesződik aztan — a vallás erkölcsi élet ébresztése- s apolásának arcul-csapasául és az iskolai nevelés gyalázatára — pap, tanitó; de jut e vesződségből esperesnek, segédgondnoknak és traktusnak is bőven . . De fájdalom nem a mi e. megyénket hozhatjuk fel egyedül e szomorú tények illustralasa végett például. A tiszáninneni ref. e. kerületi gyűlésről való tudósításból olvassuk, hogy azon e. kerületben : az egyház testén nem egy vérző seb tátong, sőt vesz mindinkább nagyobb mérveket. Ilyen mindenek előtt az elszegényedés, melynek nyomása alatt mindig több egyház kéri a rendes lelkészi állomás beszüntetését s mely már odáig terjed, hogy több lelkésztársunk kinzó keserűséggel kénytelen panaszkodni a miatt, hogy házánál a mindennapi kenyér is megfogyatkozott s kétségbeejtő jövőnek néz elé, családjával együtt, ha emberbaráti kezek nem nyújtanak segélyt ideje korán.4 *) íme tehát ott is lelkészek panaszkodnak, hogy az istenadta kenyérből sem esznek eleget ! .... Es ezt egy főpásztor, egy püspök, tehát feltétlen szavahihető férfiú mondja. . . . Kell-é ennél szomorúbb adat annak igazolására : mily szegény ma a magyar kálvinista egyházak némely része?! .... Valóban nem lehet azon csodálkozni, ha ezen elkényszeredett szegény lelkész atyankfiai panaszolkodnak, jajgatnak, fuhoz-fahoz segélyezésért, könyöradományért folyamodnak s végre a nyomorúság fészkében felháborodnak és megátkozzák a betűt, az iskolát és születésök napját! . . . Ezen szomorú állapotnak tarthatatlan, tűrhetetlen, birhatatlan voltát nem érzi Debrecen, Vásárhely, N.-kőrös, Kecskemét s a többiek, melyek ezekkel egy rangban vannak. De érzik az abauji, felsőzempléni, ungi, beregi felső-szabólcsi, máramaros ugocsai stb. e. megyebeli kis egyházak, melyek végenyészetnek mennek elébe, ha terheiken nem könnyitenek azok, a kiket e dolog illet. íme az idéztem főpásztori jelentés azt mondja általánosságban, hogy : »mindig több egyház kéri a rendes lelkészi állomás beszüntetését.4 ... A beregi traktus az egyházak tervbe vett rendezésénél a most meglévő 69 anyaegyhaznak 35-re való devalvalásat kilátasba helyezte. . . Felső-szabolcsban a minap egy küldöttség működött e tárgyban, mely a lelkészi fizetés minimumát lakás és házi kerten kivül 600 frtban allapitván meg, a mely egyház papi konventiója ezt meg nem üti, azt leányositandónak véleményezi E szerint a most még meglevő 86 lelkészi állomásból, a már eddig affiliáltakon kivül, 28 egyház leányositása van tervbe véve. Pedig már 12 év óta, mióta szerencsés vagyok a f.-szabolcsi e. megye kötelékébe tartozhatni, az akkor volt 93 anyaegyház szama leolvadt 86-ra; tehát affilialtatott 7 egyház. Leányegyház pedig majdnem annyit jelent, hogy örökre elveszett eklézsia, hol a prőtestantismus kiveszése csak idő, a legrövidebb idő kérdése. Például szolgál a homonnai felhívás.**) Vannak, a kik azzal kápráztatják saját szemöket és ezzel akaratukon, tudtokon kivül port hintenek e felületesen gondolkozók szemébe, hogy: „a filiákban még élénkebb élet van !' De ez csak káprázat. A valódi tényállás az, a mit a biblia szépen és híven így fejez ki: »megverem a pásztort: elszélednek a nyájnak juhai.4 Valahogy azt ne higyje valamely hitsorsos, vagy emelkedett gondolkozású lelkészatyámfia, mintha én a lelkészi állomások kevesbedése miatt siránkoznám! E *) Prot. Egyh. Isk. Lap. 1881 évfolyam 22 sz. 714 1. **) Prot. Egyh. Isk. Lap 1S81. évi 24 sz. 784 1.
