Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-19 / 25. szám

gondolat tőlem utolérhetetlen tavolságban van ... Én e sülyedésben a protestáns szellem enyészetét s az igazi kálvinistaság pusztulasaban a nemzeti erő csökkenését siratom . . . S a mennyiben a protestáns szellemtől az emberiségnek folytonos haladásat s az emberi szellem józan fejlődését várom : annyiban a protestáns, specifice a reformált egyházak fogyasával, az emberiségnek a mivelődés lépcsőjén való hátraesését szemlélem s fajdalmat érzek felette. Lehetőleg körültekintek ez anyagi kérdéseknél s nem szeretnék semmi lényeges mozzanatot figyelmen kivul hagyni. E végből emlitem meg, hogy szegényebb egyházaink kapnak ugyan némi segélyt az államsegélyből és a reformalt segélyegylettől; de ez sok esetben csak látszólagos; mert megtörtént, hogy adós volt a domestica vagy mas pénztarba s lefogatott a megítélt segély a követelés fedezésére. . . Az épületek maradnak továbbra is rongyos állapotban : az adó, ártér, kölcsöntőkék pedig kamatos kamataikkal szaporodnak szépségesen, mígnem végre csakugyan felemésztik a fekvőséget is. Odáig tehát már eljutottak egyházaink, hogy a paizsos férfiúnak hatalmaba estek és ez a mint fentebb a leanyositasnal felmutattuk, már-már fojtogatja a .szegényebb anyákat.4

S mentség alig képzelhető. Sőt a felsőbbségek is hátrálnak és a leányositáshoz folyamodnak. De ez csak késlelteti a halalt ; gyógyulást és uj életet nem eszközöl. . . . Teljesülni kezd rajtunk az a mivelet, a mit egy államférfi országunkon akart végrehajtani egykor, hogy t. i. ,,Magyarorszagot mindenek előtt koldussá kell tenni* 1 . . . A magyar kálvinista ekklézsiak közül sok lett mar koldussá, az az, hogy el van biz érve e cél a nemzetre nézve is. . . . Most mar könnyű lesz elbánni velők a katholicismus- és az absorbealni vágyó hatalomnak. De hat talan még sem jól lesz az, ha ez tovább is igy megyen. I lazánkra, nemzetünkre nézve halalos veszedelmet jelez az, vagy legalabb is hátraesést, ha a protestantismus tért veszít ! Valóban így van ! Érzik, latjak, tudjak ezt mindazok, a kik a kul- és belmissió eszméjével foglalkoznak. A kik rajta vannak, hogy az idegen nemzetiségű s a nem protest. vallasu lakosok között minél gyorsabban terjedjen az evangyelionii, tiszta keresztyén vallás. A kik irnak, áldoznák, gyűjtenek, kérelmeznek e célra . . . Es mi megengedjük, elnézzük, hogy eddigi anyaegyhazaink elpusztuljanak, az anyagi szegénység, a szükség vaskarjai közt elsorvadjanak?! Ne in, ezt nem szabad tétlenül, összedugott kézzel tovább néznünk. Ha érezzük, hogy inog, hogy mozog a fold lábunk alatt: valamit kell tennünk, ha élni akarunk ! Nem szabad különösen egyházközségeinket ujabb követelésekkel terhelni; mert ezaltal megöldököljük őket magunk. Latjuk, tudjuk, hogy a katholicismus és absolut uralom édes testvérek, egy vérből erednek s igy a katholicismus terjedése és erősbödése az allami absolutismus hatalmát mozdítja elő. Ezt tapasztalhatja mindenki, a ki nyitott szemmel jár kel az életben. A fentebb mondottakat szemlélve, s mélyen átérezve, nem allhatom meg, mert régen gondolkozom felette, hogy rá ne mutassak még ref. egyházunk- életében egy veszélyes irányra, mint szerintem halálos veszedelmet hozó kórjelenségre, melynek tünetei mutatkoznak e. megyén, e. kerületen, sőt a zsinati előmunkálatokban is. Ez irány jelszava körülbelül igy adható vissza: „az egyetemes egyház érdeke.* Ez, és mindig csak ez hangzik. Ez és mindig csak ez az irány, elv és jelszó kandikál ki minden cselekményeink- és eljarasainkból. Pedig ez az irány és elv: »az egyes az egészért* itt nagyon helytelen, bűnös. Alkalmazása pedig sirjat ássa a magyar reformált egyháznak. Fordítsuk meg ezt a jelszót így: s

az egész az egyesekért* 1 Ez az igazi alkotmányos és krisztusi. A jó pásztor is elhagyja a 99 juhot és elmegy keresni az eltévedt századikat. Azt, hogy zsinat ne tartassék ; bar ennek tartasa is ujabb terheket aggat a fentebb elsorolt anyagi bajok miatt roskadozó kisebb egyhazak vallaira, most beszélni túlhaladott álláspont védelmezése volna! . . Én csak azt akartam elérni e felszólalásommal, hogy a zsinati atyák figyelmét felhívjam kisebb egyhazaink anyagi nyomorúságára, az elsűlyedés örvényének szélén való evickéléseik és kínos vergődéseikre . . . Ramutattam a tömeges affiliatióban reformált gyülekezetünk végenyészetére . . . Rámutattam a veszélyes irányelvre e szavakban ,az egyesek, az egyetemért!* Felmutattam a roppant szükségletet s a csekély fedezetet az apróbb gyülekezetekben és jeleztem az alap ingadozását, sót fogyását. . . Célom volt, hogy az illetőket gondolkozóba ejtsem bajaink felett, mert „pusztulunk, veszünk.* Én a zsinatban panaceat bajaink orvoslására nézve nem latok, nem várok .... De vannak, kik azt látnak. Ezeknek lesz lélekben járó tisztök oly intézkedéseket tenni abban a „drága* zsinatban, melyek ne csak az egyetemes egyház érdeket; de az egyes, a kis és szegény egyhazak létérdekét is előmozdítsa .... Leben und leben lassen. . . . Mert egyszer majd azt fogjak mondani azok az agyongyötört egyházak, mint az amerikaiak : minek nekünk az a traktus, superintendentia és zsinat?! . . . hogy a maga rovasara bennünket erőnk felett terheljen?! Inkább teljes independentismus, mint ilyen autonomia. Sőt mar mondogatjak is. . . Jó lesz kérdésbe tenni : egyes eklézsiákra van-e szükségünk vagy egyetemes egyhazra?! . . Dixi et salvavi animam meam. Görömbei Péter