Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-12 / 24. szám

ződés, térítvény vagy rendelkezés (tehát a r. kath. püs- j pöki kar rendelkezése is) ezentúl is érvénytelen és semmi esetben sem birhat jogerővel* — elég világos; mi azt tartottuk, hogy az anyakönyvek az egyház sajátjai s nem az államéi, melyekbe mindegyik egyház saját tagjainak neveit vezeti be, nem pedig átalában a keresztyénekéit; mi azt véltük, hogy az 1879. XL. t. c. 53. §. tiltja és bünteti a más hitfelekezethez orsz. törvény szerint tartozó kiskorúaknak más egyház keblébe fölvételét: a kir. táblának 1880. évi dec. 28-án hozott Ítélete pedig arról tesz bizonyságot, hogy vagy mi éltünk eddigelé s vagyunk ma is csalódásban, vagy a királyi itélő-tábla nem csalatkozhatlan, vagy a törvény nem teljes, nem correct. A kir. tábla a keresztelést a keresztyén egyházba felfogadás tényének tekinti, a mint az volt az apostolok korszakában; de mióta a ker. egyház hitfelekezetekre oszlott szét s a valóságban hitfelekezet nélküli ker. egyházat nem mutathatni föl : az általános ker. egyház csak fogalom, ép ugy, mint a láthatlan egyház. Azonban nem ignorálom a római kath. egyház dogmáját ; tudom, hogy amaz credit unom sanctam catholicam ecclesiam, solam salvificam, miszerint minden keresztyén ennek az egyháznak tagja; görögkeletiek és protestánsok, kik csak ideiglenesen szakadárok, majdan az egy pásztorhoz s egy akolba térendők. Eme dogmából fejlett ki a nevezett egyház közigazgatási egyik rendszabalya : Compelle intrare. Minthogy a kir. tábla ezen dogmatikai alapon foglalt állást, azért lett Ítélete nem jogerős, hanem tömjénillatos. A szóban forgó Ítélet egyszersmind praejudikál mindegyik egyháznak s annak jogainak az anyakönyvekre nézve, a mennyiben ezeket az állam tulajdonaiul konfiskálni célozza s az anyakönyvek vezetőit allamhivatalnokaiul, szolgáiul jelzi az állam érdekében. De mi azt mindnyájan jól tudjuk, hogy a matriculák az egyházak sajátjaik, mondhatnám clenodiumaik, milyenekkel bírtak az egyházak elébb, hogysem az államkormány, vagy törvényhozó hatóság csak gondolt is az anyakönyvekre. Az állam utóbb csak beszegődött hozzánk; mi pedig beillesztettük matriculáink rovatai közé az általa megjelölt címeket, hogy annak is szolgáljunk s kedveskedjünk. Azonban az állam hivatalnokai nem vagyunk, mert az anyakönyvvezetőket sem kinevezi sem fizeti az állam; szolgái igen, mert tömérdek munkát kell végeznünk érdekében sok időmulasztás- és fáradalommal, ingyen^ a magunk s egyházaink költségén. A soproni eset s ennek másai és a kir. tábla fölemlített ítélete alkalmat s méltó okot szolgáltattak arra, hogy a magyarországi helv. és ág. hitv. evang egyházak főgondnokai és superintendensei ez ügyben tanácskozás végett egybegyűljenek, minek eredménye lőn, hogy b. Vay Miklós főgondnok s b. Radvánszky Antal egyetemes felügyelő urak ő exciái, a magyarországi helv. és ág. hitv. evang. egyházak nevében az ország képviselőházához kérvényt nyujtának be, melyben az 1868 : 53. és az 1879 : 40. törvénycikkeknek szükségessé vált kiegészítése végett pótló törvénycikk hozatalát kérik. Az orsz. képviselőház hatáiozatához képest, a kérvényben fennforgó ügy, kellő intézkedés végett áttétetett a nm. minisztériumhoz. Ugy hallszik, a római kath. magas klérus is célozza az 1868: .53. t. c. 12. §-ának módosítását, oly értelemben, miszerint a vegyes házasságokból származó gyermekek vallásos nevelésére nézve magok a szülők rendelkezzenek szabadon, mert igy azok nem fosztatnak meg őket megillető joguktól gyermekeik neveltetése ügyében, mert a szülők akarata elleni intézkedés különben is illusoriussá teszi a célzott neveltetést. Vélem, tartsuk magunkat a törvényhez, mig az érvényben fenáll, mert törvény ; tanácslom pedig lelkésztársaimnak, gondos figyelemmel kisérjék az illetéktelen keresztelési eseteket s kérjék ki a plébános uraktól a kellő adatokat anyakönyvükbe jegyzés végett, meitugy tapasztalom, plébános urak utasítva vannak fenhatóságaik által azokat megkerestetés folytán kiszolgáltatni. A római k. magas klérus tekintélye s hatalma, az uralkodó házon kezdve, ministeriumnál, országgyűlésen, polgári hatóságok- s hivatalnokoknál döntő befolyással bir; de senki nem érzi annak súlyát inkább, mint mi szegény protestánsok, szünet nélkül tárgyai az ujabb meg ujabb vexáknak s pusztító ostromoknak, melyek polgári hatóságok s hivatalnokok, mint eszközök által, készséges szolgálattétellel vitetnek véghez. Legújabban papbér követeltetik plébános urak részére az evangélikusoktól oly birtokaik után, melyek egykor valamely kanonika visitatió jkönyve szerint, római katholikusokéi valának s papbérfizetési alapul szolgáltak. Pl. a sz.-ágotai pusztán Fehérmegyében a ref. egyház híveitől, a s.-kereszturi plébános javára, követeltetik készpénz, gabonatermés, szántás, fuvarozás — a törvény ellenére. Iváncsa községben pedig — szintén Fehérmegyében — az történt, hogy a "római katholikusok felhagyva hitfelekezeti iskolájokkal, melynek fentartása reájok nézve terhes vala, azt községinek declarálták, s most 1874 óta, ennek részére évenkint 260 frttal, a kellő fedezet kétharmad részével, — ismét a törvény ellenére — adóztattak meg a ref. lakosok, azok, kik saját hitfelekezeti iskolájok érdekében évenkint 640 frttal áldoznak. Ezek szerint a túlterhelt ref. lakosok Iváncsán két iskolát tartanak fenn, a magukét, s a római katholikusokét, mely címmel községi ugyan, de a valóságban római kath. hitfelekezeti. Denique — mint Phaedrus mondja — contra potentes nemo est munitus satis. Egyetemes reform, egyházunkban a figyelem és gond főtárgya ez évben is a zsinat volt s foglalkozásunk főképen a zsinatolás. A véletlen indítvány iránta, mely előleges közös eszmecsere s megbeszélés nélkül, hatalomszóval dördült meg, sensatiót gerjesztett, mint a kilövellett röppentyű, melynek a gyermekek bámulattal örvendnek, midőn a gondolkozó fők azt is sejtik, hogy a tűzijáték gyújthat és robbanthat. A nézetek a zsinat* szükséges, sürgős, korszerű volta, főképen minősége iránt, már kezdetben az indulóponton eltérők valának. Ha a zsinat tárgyai s teendői szükségeinkhez képest