Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-12 / 24. szám

1. Ha valakit a róm. és gör. kath. lelkész megkeresztel : hiába küldi az én hozzám az adatokat beirás végett, több mint valószínű, sőt bizonyos, hogy az a gyermek abban a vallásban fog nevekedni, a melyiknek a lelkipásztora megkereszteli. Viszont 2. Ha én, mint ref. lelkipásztor, a szülék felhívására, más vallású szülének — róm. kath. apának fiát, gör. kath. anyának leányát — gyermekét megkeresztelem, hiába küldőin el az adatokat beirás végett az illetékes lelkészhez: több, mint valószínű, sőt bizonyosra vehető, hogy az általam megkeresztelt gyermek a gondozásomra bizott egyház iskolájában s felekezetem vallásában fog felnevekedni. Hiszen voltaképen már a keresztelésnél nem a keresztelési aktus mikéntje, nem az a formaság vezérelte hozzam, vagy hajtotta a róm. és gör. kath. lelkészekhez a szüléket, hanem — gyermekeik jövője; azok neveltetésének iránya. Ezt száz esetben öt kivétellel fentartom. Jól van. De ez még nem megfejtés ; sőt most bonyolódik igazán a csomó. Mert 3. Ha én róm. kath. apának az 1868. évi 53. t. c. 12. §-a szerint a római egyház hívéül, szentesitett törvény által eljegyzett fiát, mint ref. lelkész megkeresztelem : hiába küldöm el az adatokat beirás végett, ez a fiu az én vallásomban fog nevekedni. Már most ref. lelkész keresztelte, ref. vallásban nevekedett ; de beirva a róm. kath. egyház anyakönyvében van. A fiu nagykorúvá lesz. Házasodik. Hol veszen keresztlevelet ? Melyik vallás papja fogja kihirdetni s megesketni? Váljon az ő keresztlevele igazolja-e az ő vallását ? Avagy átcsap egyszerre a róm. kath. egyházba, mely előtte ismeretlen ? És viszont 4. Róm. kath. lelkész ref. anyának az 1868. évi 53. t. c. 12. §-a értelmében a ref. egyház hívéül jegyzett leányát megkereszteli — s tegyük fel róla most egyszer a loyalitást, a törvény tiszteletét, — tegyük fel, hogy e leanyra vonatkozó adatokat beirás végett hozzám elküldi; de több mint valószínű, sőt elvitázhatlan igazság, hogy e leány, a hol keresztelték, ott, an- J nak a lelkésznek az egyházában s vallásában fog felnevekedni és elmegy lakni más községbe és 17 éves korában férjhez megy róm. kath. férfiúhoz. Hirdettetni akarja magat. Keresi a keresztlevelét. Megtalalja a ref. matrikulában. Melyik róm. kath. lelkész fogja kihirdetni, mint kath. leányt? Szükséges-e ily (1., 2., 3., 4. sz. a.) esetekben az áttérés ? Azt hiszem, hogy mindezek olyan zűrzavarok, olyan labyrinthusok, melyekben ember legyen, a ki az Ariadne-fonalat megtalálja. Mert se törvény, se rendeletek el nem igazitjak. Az 1868. évi 53. t. c. másként szól; a büntető 53. ismét mást beszél; a kir. táblai ité" let harmadik félét. Es Így talán feltehetünk egy kérdést a birák és jogtudósok elé: váljon helyes-e szabadon, össze-vissza keresztelni ? És váljon a megkereszteltre tartozó adatok átküldésével tisztázzuk-e a gyakorlati életben a vallásfelekezetek közötti viszonyokat és a családok békéjét, nyugodalmát ? Még van kérdezni valóm. 5. Ref. apának az 1868. LIII. t. c. 12 §-a által a ref. egyház számára elkötelezett fiát a rom. kath. pap megkereszteli. A fiu — mint római által keresztelt róm. vallásban nevekedett, — mint római katholikus ember 25 éves korában megnősült s római nőt vett. Két évig együtt élnek. Ekkor a nő válni akar ; tehát reformál s így felette a polgári biróság itél. Hát a ref. apától származott, a ref. anyakönyvbe beirt, de a római vallásban nevekedett fiu felett: a szent szék-e vagy a polgári biróság illetékes; mert keresztlevele őt ref.-nak igazolja ? Vagy szükséges-e ennek is áttérni ? Utóbbira esetem volt Mind oly bonyodalmak — szerintem —, melyekre nézve irott törvény nem intézkedik. Óhajtanék eligazodni, ha jogászaink nem sajnálnák a megfejtéssel járó fáradságot. Görömbei Péter. BELFOLD. Török Pál superintendens egyházker. gyűlést megnyitó beszéde 1880. máj. 16-án. Főtiszteletü Egyházkerület! A közgyűlési házszabályzathoz alkalmazkodva s követve a szokást előterjesztem időszaki jelentésemet. Mindenekelőtt fölemlítem a nevezetes eseményt, mely nemzetünkben s hazánk összes hatóságainál országszerte örvendetes mozgalmat, közelebb fővárosunkban sokadalmat idézett elő s a közfigyelem és napi beszéd első és méltó tárgyát képezi. Rudolf cs. kir. főherceg és trónörökös és Stefánia belga kir. hercegnő, cs. kir. trónörökösnő, országunk ötven éven tul volt érdemdús nádorának, József főhercegnek s az áldott-emlékü Mária Dorotheának unokája, házassági szövetséget kötöttek s mint uj házaspár a beállott héten fővárosunkat látogatásukkal szerencséltetik. A magyarhoni egyetemes reform, egyház főgondnokai és superintendensei az ünnepélyi tisztelgés és fogadtatás alkalmából nemcsak üdvözlő és hódoló feliratot készítettek s irtak alá, mely ő fenségeiknek f. hó 19-én átnyújtandó, hanem akkép intézkedtek, hogy az egyházkerületek küldöttségileg is együttesen megjelenjenek az udvarnál. Sugározzék a magos egybekelésből fény és dicsőség az uralkodó házra! Eakadjon a frigyből jóllét és virágzat drága hazánkra, édes nemzetünkre ! A közelebb lefolyt egyházi évben, a vallásfelekezetek között országosan élénk sensatiót keltett a soproni keresztségi famosus eset s utóbb a kir. táblának erre vonatkozó Ítélete. Mi azt véltük, hogy az 1868. évi 53. t. c. 12. §-a: ,A vegyes házasságokból származó gyermekek közöl a fiuk atyjoknak s a leányok anvjoknak vallását követik. A törvénynyel ellenkező bármely sz er