Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-12 / 24. szám

alkalom nem mutatkozott, fölkerestem vagy magam köré gyüjtém azt a felekezetet, melynek bibliája 32 levélből áll, s a mely bibliában legnagyobb próféta a tökfilkó. Azután elmélkedtünk napnyugtától napkeltéig. Hogy pedig valaki a korhelység vádját ne dobja szemem közé, fönnen hirdetém, hogy mind ezt igy hozza magával a — modern cura pastorális. Ilyen volt kathedrdn kívüli lelkészkedésem. Egy év múlva papom azt mondja, hogy elbocsát, s mivel nem akart szerencsém hóhéra lenni, ád jó bizonyítványt. Eldaloltam tehát: „kocsira ágyam, kocsira ládám.® S miután ezt a nótát még valami hat tavaszon ismételtem volna — magamviseletét mindenik egyházban az első rámára húzván, — végre jelenlegi kis gyülekezetem megválasztott rendes lelkészeül, a mely, szokás szerint, nem ismerte fel bennem — a charlatdnt. Igy estem le kolosszális ábrándjaim egetérő csúcsáról. * * * Káplán-barátom! Egy pillanatig se hidd, mintha én most a saját biographiámat irtam volna meg. Hanem megírtam egy némely káplánét, talán épen a tiedet. Annyi bizonyos, hogy ezt a photographiát élő alakról vettem. Tedd fel azért azt a pápaszemet, melynek egyik üvege a szived, másika az eszed, s ha ez a pápaszern azt mutatná, hogy az elődbe állított kép egészen és félreismerhetlenül a tied : mondj fel gazdádnak, s a különben is sok bajjal küzdő szegény protestáns egyháznak, keress tehetségeidnek megfelelő munkát, t. i. az építendő pest-zimonyi vasúton földhordást. Ha pedig az a pápaszem azt mutatná, hogy annak az elődbe állított képnek csak egy-két vonása a tied: vakard ki azt az egy-két vonást irgalmatlanul. Ilyen kivakarandó vonás — a többiről most nem szólok — némely kaplánatyafiban az, hogy papjával s annak családjával többnyire ellenséges lábon szokott állani. Amazt kisebbíti, erre pletykáz, azt hivén, hogy ez által is saját népszerűségét emeli. Pedig hát ez nagyon bolond hiedelem. Annak a népnek sokkal több esze van, mint neked — arról togalmad van, s fel tudja gondolni, hogy a ki mást mivel a közéletben, mint a mit a kathedraban hirdet, az nem csak hitvány pap, hanem hitvány ember is. Mostanában van a káplánváltozás ideje s te elfoglalod uj állomásodat. Foglaljon el tégedet ís azon meggyőződés, hogy papod készebb volt hosszabb ideig nyomorogva szolgálni, mintsem a káplántartás még nagyobb nyomorúságára szánja el magát. No hát mutasd meg, hogy a káplántartás nem nyomorúság. Mutasd meg az által, hogy légy papoddal s családjával a legszívélyesebb viszonyban. Mutasd meg, hogy nem vagy tigris, kitől rettegni kell, hanem szelíd s igénytelen bárányka vagy, ki szükség esetén tűrni is tud, s meglásd lesz olyan becsületed, mintha legalább is aranygyapjas volnál. Arra a népszerűség-hajszára nézve pedig bátorkodom ugy gondolkodni, hogy a zsinat nem cselekednék bölcseség nélkül, ha a szabad papválasztást, mint a kápláni charlatánságnalc édes anyját a legmagasabb fára statáriáliter felakasztaná, mert bizony-bizony nagy bűnös az. Csepeli Pál. A tiszai ág. h. ev. egyházkerület rendezeti javaslata. (Folytatás.) A második nevezetesebb reformterv, melylyel a javaslat előáll, a képviseleti rendszer, tulajdonképen és közelebbről tekintve, annak nagyon korlátolt alakja, mert hiszen a 63-ik §-ban ezt olvassuk : „ezek (t. i. a választott képviselők) utasítás nélkül, de főbb ügyekben kiküldő' közgyűlésök netalán kifejezett akaratának szellemében vesznek részt.4

A kerületi gyűlésről szóló megfelelő (92-ik) §-nál e passus ugyan nincs meg, de a mennyiben nem volna értelme, hogy a javaslat ily lényeges ügyben más eljárást kívánt volna alkalmazni az esperességnél, mint a kerületnél, annál fogva biztosra vehető, hogy ugyanezen intézkedés a 92. §-nál csak tévedésből maradt el. Nézzük már, minő álláspontot foglalnak el e reformtervvel szemben a felszólamlók. Eperjes indokolva helyesli az elvet, de nem helyesli annak alkalmazását már csak azért sem (tehát talán egyéb, kár, hogy elő nem sorolt indokokból is), mert félő, nehogy ugyanazon alsóbb fokú testület küldöttei netalántán egymásnak ellentmondó szavazataikkal küldő testületök szavazatát eludálják. Kassa határozottan rosszalja a javaslatot, mint a mely „a megbízó testületnek a közös ügyek elintézésénél saját előzetes elhatározása szerinti szavazatadási jogát megszünteti.4 Igló haladást lát ugyan a képviseleti rendszer behozásában, de a rendszert a tervezett módon nem helyesli, mert a javaslat azon passusában, hogy a képviselők küldő testületük netalán kifejezett akaratának szellemében tartozzanak eljárni, nem lát egyebet, „mint az irás és szóbeli instructió közötti distinctiónak szép szavakba való burkolását4

s hozzáteszi: nem lett volna-e célszerűbb az utasításról mitsem említeni, hanem az illető küldő testületre bízni, akarja-e képviselőit utasítással ellátni, vagy nem, illetve elfogadja-e a képviselő az utasítást vagy nem. A XI város határozottan elveti a tervet mint presbyteri és synodalis alkotmányunkkal ellenkezőt, mely szerint minden intézkedésnek alólról felfelé kell érvényesülnie, de m<;g azért is, mert a képviselők igen könnyen nemcsak küldő testületök határozatának, de érdekének is ellenére szavazhatnának. Mily eltérő nézetek már csak 4 testületnél is. Nem csoda, mert valljuk meg: a kérdés nagyon kényes. Nagyon nyomós érveket hoz fel a képviseleti rendszer mellett a javaslatkészitő bizottság, midőn — j a 624-ik pontban — kifejti, hogy az ügyek feletti