Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-29 / 22. szám

jéhez még azon esetben is hozzá kiván szólani, ha mindazon szervezeti munkalatok készen lesznek is, melyeknek egybeallitasára a konvent vállalkozott. Ugyanezen ügygyei összefüggésben, felolvastatott egyszersmind azon felhívás is, melyet id. Báró Vay Miklós ur ő nagyméltósága, mint konventi elnök, megbízatásához képest, a zsinat megtartásának ügyében, az egyházkerületekhez, Budapestről keltezve, folyó évi ápril hó 27-ik napján intézett, tudatván abban egyrészről azt, hogy ő Felsége nem késett, legalázatosabb felterjesztésünkre helyt adni abbeli kérelmünknek, mely szerint alkotmányozó zsinatunk a kért és jelzett időben Debrecenbe egybehivassék és megtartassak, a nélkül, hogy ez alkalommal az 1790/1. évi 26. t. c. 4. §-a értelmében fenntartott és biztos kinevezésére vonatkozó jogát O felsége érvényesíteni szükségesnek találta volna; másrészről pedig azt, hogy melyek azon munkálatok és tervezetek, melyeket az egyetemes konvent elvégezett, s melyek a szándékolt zsinat munkálatainak majdan tárgyalási anyagát képezendik. E nagy fontosságú és egyházi életünk jövője felett döntőleg határozó, mindenesetre messzeható és sokoldalú kérdés, mélyreható, a legkisebb részletekig kiterjeszkedő tanácskozás tárgyává tétetvén, mindenekelőtt e'ismerő tisztelettel jegyeztetett meg, hogy midőn a konventi elnök ur ő nagyméltósága, a zsinat megtartása ügyében felhívást intézett a testvér egyházkerületekhez, csak megbízatásához képest járt el; mert hiszen azt a konvent határozta el ; de másrészről tagadhatlan az, hogy az egész zsinattartás ügye s annak elfogulatlan és minden tartózkodás nélkül való taglalása és bírálása most már méltán kényessé vált, már csak azon oknál fogva is, mert előttünk tulajdonképen egy bevégzett tény áll boncolás és biralat végett, már csak azon ok miatt is, mert az egyetemes konvent többsége nem méltányolván kellőleg az egyes egyházkerületeknek, s ezek között a mi egyházkerületünknek is, külön határozati jogát és legjobb meggyőződése szerint való álláspontját, teljhatalmú megbízatására támaszkodván, kijelentette mintegy azt, hogy őt az egyes egyházkerületeknek a zsinat megtartásának idejére vonatkozó külön határozatai nem nem korlátozhatják. I lolott pedig meggondolandó lett volna az, hogy midőn egyházkerületünk, a zsinattartás idejére nézve, még a konventi élőmunkalatok teljes elkészülése esetében is fenntartotta maganak hozzászólási jogát, ezzel távolról sem akarta azt, hogy a kívánatos szervezeti munkalkodasnak gördítsen utjaba akadalyokat, mar csak azért sem, mert hiszen épen egyházkerületünk volt az, mely az egység és rendezkedés szükségét mar régebben hangsúlyozta és sürgette, hanem igenis az, hogy tartózkodásra és megfontolásra intő szózatának felemelése altal, ellene hasson, vagy legalabb mérsékletre bírja azon irányzatot és aramlatot, a mely jellemezte kezdetben a zsinati előmunkálatokra irányult törekvéseket s a mely iranyzat ellenében fejezték ki akkoriban aggodalmukat az egyházkerületünket képező egyhazmegyek is s biztosítékot keressen a zsinatnak kellő iranyban való működésére nezve: nem is emiitven e részben tanusitott tartózkodó inagatartasanak azon indokát, melynél fogva sajnosan kellett tapasztalnunk, hogy az 1848 évi 28. t. cikkben kimondott nagy elvek, nevezetesen a felekezeti kölcsönösség, továbbá az egyház és allam | egymáshoz való viszonyának kérdése, valamint a felekezeti egyházi és iskolai szükségek fedezetének módozatai mind olyanok, a melyeket legalabb eddigelé még nem sietett a törvényhozás rendezni és megnyugtatásunkra szolgáló módon megoldani. Megjegyeztetett, hogy mellőzvén azon kérdést, mely mar rég idő óta, külön táborrá szakasztá szét a ref. egyház iránt érdeklődők meggyőződését, hogy t. i. szükséges-e a zsinat általaban, vagy nem ; ugy a múltból, mint egyházi életünk adataiból, tényként all előttünk az, mely szerint lehet a protestáns egyhazat zsinat nélkül is szervezni, egységessé tenni, és kormányozni, annyival is inkább, mert míg ez úgynevezett egyetemes érvényű hatarozatok hozatalára jogosított s régebben sürgetett konvent tisztán önkormányzati alapokon nyugszik, addig ezzel szemben, a tervezett zsinat inkább közösügyi alapra lép s természeténél és régibb, még mindig érvényben levő törvényeinknél fogva egy egyhazunkon kívül álló oly hatalom tétetik, törvényhozásunk egyenjogú tényezőjévé, a melynek beleegyezésétől, illetőleg szentesítésétől függ mindig alkotott törvényeink érvényessége és kötelező ereje s ily bizonytalanságnak kitéve, mindenkor meggondolandó az, váljon célszerű-e jogainkra, egész egyházi életünkre s szabadságunkra nézve az a zsinat, melynek jó eredményei s hasznai egyelőre csak reménybeliek, de a melynek veszélyes eredménye aztán az is lehet, hogy anélkül, hogy tényleg létező és sürgős javitast igénylő bajainkon segítene, a holt és helyi körülményekhez nem alkalmazkodó, mindenben egységet sürgető törvénycikkeknek s azok altal megszabott alkalmazkodásnak vet oda áldozatul. Miért is ezen és ezekhez hasonló okok alapján inditványoztatott: hogy egyházkerületünk megmaradván azon álláspont mellett, melyet, 1877—79 e

tárgyban hozott jegyzőkönyvi határozatai szerint elfoglalt, mondja ki azt, hogy a zsinattartás idejét még most sem tartja alkalmasnak és elérkezettnek, s egy most megtartandó zsinatban maga részéről nem is vesz részt, hanem igenis a kedvező idő elérkezéseig felszólitandónak tartja a testvér egyházkerületeket arra, hogy közös akarattal léptessék életbe az ily módon szervezett konventet, mely a mar megalkotott tervezet szerint intézze el egyházi életünk legsürgősebb ügyeit s tovabbra is megbízván azon küldöttséget, melyet a legközelebbi konventek az egyházi és iskolai lényegesebb ügyek figyelemmel való kisérésére kérték fel, igyekezzék minden egyházkerület, sőt egyes egyház is megvalósítani mindazon elveket és czélszerü utasításokat, melyeket a konventi munkalatok allapitottak meg. Ugy ezen inditvanynyal, mint a mellette felhozott