Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-29 / 22. szám

cusok vagyunk mi már az ilyenekben, tudjuk a módját: egy*e

gy szakbizottság tagjait egy helyről vagy közel szomszédos helyekről választjuk, ha a bizottsági tagok kivételesen távol esnek egymástól, ott a bérmentességi előjogot nyújtó posta, ennek utján közlik a tagok egymással előleges nézeteiket, egykét szakülésre, kivált buzgó világi uraink, nobile officiumból saját költségükön is, berándulnak; az ekként lényegében előre tisztába hozott kérdések utolsó formába öntésére sokszor (nem mindig) a közgyűlés helyén az azt megelőző órák is elégségesek, egy-egy elmaradt tag helyét a bizottság esetről-esetre mással is helyettesítheti. Probatum est. En még csak egy fontos jogot óhajtanék e tekintetben az illető közgyűlések számára fentartani, azt t. i. hogy nagyobb fontosságú esetek felmerülésénél, a minő volt p. o. a legközelebb múltban a „kerületi tanterv* kidolgozása, az illető gyűlés a meglevő szakbizottságokat — ad hoc — belátása szerint számban ki is bővíthesse s akkor a szakbizottságokat — egyben másban módosítva is, nem csak veszélytelen, de felette üdvös intézmény gyanánt fogom üdvözleni. Szóljunk még valamit az esperesi és superintendensi bureaukról is. Ha a nagy munkateher már magában véve elég a bureaucratia bűnének megalapításához, akkor ő Ntíszteletűségeik és ő főtisztelendősége a capite bizony-bizony megcsontosodott és javithatlan bureaucraták, mert esperesi és super. hivataluk oly sok teendőt ró reájuk, mely épen nem áll arányban e címen való tiszteletdíjjaikkal és csak azt jegyzem meg, hogy e nagy terhet nem az uj rendezeti javaslat rakta reájok, mely még csak embryoban van, hanem a dolgok organicus fejlődéséből kifolyó ügymenet és joggyakorlat, s hogy szerény nézetem szerint alig gondolhatnánk ki hathatósabb eszközt ezen irodai terhek megkönnyítésére a hetyesen beosztott s körvonalzott szakbizottságoknál, mert ezek amaz elnöki teendőkkel nézetem szerint határozotlan megfordított számtani viszonyban állanak. Még egy megjegyzést a superintendensi „titkárra* nézve, miután e címet Eperjes mindenek felett roszszalob;; hangsúlyozza. A bizottság a maga védekezésében erre jóformán nem is felel meg, hanem inkább csak kitér a felelet elől, azzal ütvén el a dolgot: „volt eddig is titkára, a káplán ; nem kell titkár, jó, maradjon az ő neve ezentúl is segédlelkész. Ehez még több szó is fér. A ki csak néhány napon át is figyelemmel kisérné mily sok és soknemű munka vitetik véghez, egy ily superintendensi >

bureau*-ban, mely különben a szerény papi lakásnak esetleg talán ebédlő, vendég és háló szobaját is képezheti az csodálkozva fog felkialtani : vasból kell annak az embernek lennie, a ki ennyi munkát, majdnem minden segítség nélkül, el bír végezni, államnál, polgári hatóságoknál 3—4 ember volna ennyi teendő feldolgozására alkalmazva. Vasból van, igen, s tartsa meg az Isten még sokáig vas egészségét épségben, de végre a vas is megtörik a túlságos súly alatt, s a segítség, mely superintendenseinknek rendelkezésére all, a feladatok halmazával nem áll arányban Az akadémia porát alig lerázott fiatal kezdő káplánok, ha csupa fényes tehetségek volnanak is, pedig a superintendens sem sok közt válogathat gyakran, magukra nézve megbecsülhetlen gyakorlati iskolának ismerhetik el ugyan állásukat, de legalább, az első hónapokban, míg az ügyek menetébe kissé beleokulnak, főnöküknek aligha nem több a baja velők, mint a haszna belólök, s alig jöttek kissé bele a dolgokba, már is igen gyakran viszik őket, mert a superintendensi káplánok a lelkészt kereső egyházaknak leghamarább tűnnek szemébe, s kezdődik a superintendens részéről ujabb keresése, s ha rá talált ujabb begyakorlása az utódnak, évente néha kétszer sőt többször is. Ha már tekintetbe vesszük a superintendensnek nem épen ritka hivatalos távollétét, mely alatt a többnyire tekintélyesb egyházgyülekezet papi ellátása is elég dolgot ád a káplánnak, sőt a távollévő superintendens levélileg irodai ügyekben is rendelkezhetik vele, ha tekintetbe vesszük, hogy a superintendensi hivatal teendői a dolgok organicus fejlődésénél fogva, s bizony a nélkül, hogy mi azokat ujabb rendszabályok által még készakarva szaporítani akarnók, hovatovább nem apadni, de inkább szaporodni fognak, akkor jól tesszük, ha lassacskán megbarátkozunk a gondolattal, hogy a superintendens ezen segédjének, ne nevezzük bár a sokak szemében, talán pompázónak látszó titkári címen, de nevezzük szerényebben irodavezetőnek, (mint a reform, püspököknél) vagy ha jónak látjuk, hogy e tisztet ezentúl is ordinált pap töltse be, ki főnökét a lelkészi teendőkben is helyettesítheti, egyszerűen segédnek, de mindenesetre oly javadalmazást biztosítsunk idővel, mely egy megállapodott korú s gondolkozású, az ügymenetbe már begyakorlott, s ezen gyakorlottságánál fogva komolyabb ügyekben is teljesen megbízható egyénnek, családjának szerény bár de biztos existentiát nyújthasson, ugy, hogy az önállóság s családalapítás utáni természetes vágytól hajtatva a superintendens melletti máskülönben oly díszes helyéről legott elvágyódni kénytelen ne legyen. Tudom, hogy merész uj eszmét pendítettem meg, s minden uj és szo katlan eszme erős ellenzésre is számíthat, tudom, hogy ennek megtestesülése még nagyon sokáig fog váratni magára már csak azért is, mert nincs miből, de ha az eszme szükséges voltának tudata tért nyerend, egykor, jobb időkben majd csak találunk alapot talán erre is s ezzel Eperjesnek azon aggálya is el lesz oszlatva, mely e szavakban nyer kifejezést: „Váljon miképen fog az ilyen (t. i. superintendens lelkészszel biró) egyház, mely ez uton (elfeledé Eperjes hozzá tenni, hogy: ,nem ritkán*, pedig e szócska nélkül, az állítás mégis csak erős auxesis) lelkész nélkül maradt, boldogulni, különösen ha nem képes egy második lelkészt alkalmazni ?* En meg azt mondom : üssenek az eszméért uraim, de gondolkozzanak felette !! A harmadik vád, mely a felszólamlók részéről a bizottság munkálata ellen emeltetik, a centralisdtió vádja. Kényes pont. Nagyon szépen s tudományosan adja 44