Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-29 / 22. szám

Eperjes a centralisátió elméletét e szavakban: „a centralisatió nem tűr maga mellett életet csak a centrumban, természetes ellensége a gyarapodásnak a tagokban és a peripheriában* Igaz, igaz, hiszen ha naprendszerünkben kizárólag csak a centripetál erő jutna érvényre, akkor már régen bele hullottunk volna mindenestől a napba s ma talán mint valami „mosolygó napsugár* ragyognék az égen, a helyett, hogy itt fogyasztom a tentát és papirost, de az is igaz, hogy ha a centrifugál erő „ellenőrködés és gyámkodás * nélkül kényére bánhatnék el velünk, akkor ma mindenestől fogva valahol akár a „nagy medve* körül találhatnék magunkat olyan éjszaksarki expeditióban, melyhez képest a Payeré és Weyprechté csak sétacsónakozás volt s ennél fogva talán mégis legjobb így, a hogy van,hogy t. i. a centripetál és centrifugál erő a kellő arányú összműködésben hatnak közre, megtartva földünket kimért körforgásában. E két ellentétes erő összhangzatos közrehatására minden társadalmi szövetkezetnek szüksége is van, nem levén egy ilyennek létrejötte másként még csak képzelhető sem, mint úgy, hogy annak alkatelemei — legyenek már magán vagy erkölcsi individuumok — korlátlan egyéni szabadságuk s önrendelkezési joguk egy részecskéjét a szövetkezetből várható nagyobb előny, u. m. a kölcsönös védelem s támogatás fejében áldozatéi hozzák s mi — épen synodalis szervezetünknél fogva ily szövetkezet és nem independensek vagyunk, kiknél egyik egyházközség a másikkal semmi összefüggésben nincs. A baj csak az, hogy míg amott a naprendszerben a 2 ellentétes erő közt a kellő arányt a végtelen bolcsességű Isten ad amussim fentartja, addig mi gyarló tapogatódzó emberek nagyon könnyen vehetnénk fel sta- | tutumainkba akár az egyik, akár a másik tactorból kelleténél nagyobb aránysúlyt, a mi egyházi életünket kimért útjáról könnyen lesodorhatná s azért mondám, hogy e pont kényes.. Quidam. (Folytatása következik.) KÖNYVISMERTETÉS. »A hit temploma.* Egyházi beszédek. C. K. Spurgeon nyomán irta : Könyves Tóth Kálmán 1. kötet. Budapest, i 881. Légrády testvérek nyomdájából. Szerző tulajdona. (Vége.) A mi már a részek kidolgozását illeti: erre nézve azt mondhatjuk, a mit ez ismertetés elején e beszédekről általában megjegyeztünk, t. i. hogy nem annyira szóvirággal, álpáthosszal szórakoztatják a hallidegeket, mint komoly, fontos érveléssel foglalják el a gondolkodó tehetséget s ily módon nyerik meg és ejtik rabul a tárgyalás folyamán az érzelmet is s ezek által az egész embert, a mi célja vagy legalább kell hogy célja legyen minden egyházi beszéd- és minden szónoklatnak mert ebben tetőzik a szónoki hatás. A komoly irányú, tartalmas beszédeket élvezetessé teszi az a változatosság, mely szerint az érvek, a bizonyító okok s körülmények most a tudomány széles mezejéről, természet tudomány-, mivelődési- és polgári-, sőt a hazai magyar történelemből, majd az egyháztörténelem, bölcsészet s a közvetlen, mindennapi tapasztalás széles mezejéről, melyen a szerző mindig és mindenféle helyzetben találja magát, vannak merítve s művészies alkotásban, változatosan egymás mellé állítva. Itt van már a helye és ideje, hogy állításaink igazolására, az ismertetés végett engedhető tér szűk voltához mérten egyes kiválóan szép tételeket és iralybeli erőt, tömörséget s emelkedettséget tanusitó részeket idézzünk. A mi nehéz munka ám akkor, mikor a legnagyobb részét e 38 beszédnek közölni szeretné az ember, hogy gyönyörködjék bennök más is s itt az egyik, másik beszédben a másik szépség hozza ítélő tehetségünket kísértetbe. De azért megkísértjük egy kis szemelvényt nyújtani szájiz gyanánt. Az I. sz. beszédnek főleg exordiuma egy kész bibliamagyarázat; az egész szép beszéden is ez a szellem s irány húzódik keresztül. A II-dik sz. szinte „az Ámen' természettudományi fejtegetésekkel kezdődik. Mindkettő adventi. Ezekből idézni, kiszakítani valamit alig lehet ; mert a két beszéd ilyen szép igazságokkal van rakva : „Jézus szorosabban fűződik hozzád, mint hitestársad; mert száz halál sem választja el tőled, azt pedig egy halál is kiragadhatja karjaid közül. Pásztorod leend, ki nem hágy magadra a siralom sötét völgyében. . . Egy szóval megtartó Ámened, ha hozzá ragaszkodol'* stb. A III. sz. beszédben az irály szépségeire, szabatosságára találunk példákat; pl. az emelkedésre azt: „Már maga az rendkívül nagy irgalom leendett, ha Jézus a labai elé térdeplő Zakéust szelíden felemeli : de mennyivel nagyobb könyörületességet tanusit, midőn fölnéz reá, nevén szólítja meg. Az pedig a könyörület ne továbbja, midőn határozottan kijelenti, hogy házánál akar maradni,* stb. A megelőzésre igy egy szép példa: „A tanítványok is rosz néven vehették mesterüknek azon határozatát, hogy egy megbélyegzett emberhez megyen szállásra, ugy okoskodván, hogyha már egyszer csakugyan meg kell látogatnia e bűnöst, elmehetett volna hozzá éjjel, ugy mint Nikodemus ő vele szemben tett, akkor midőn nem látja senkisem ; de fényes nappal, a nagy sokaság előtt szemelni ki egy bűnöst s ahoz térni be. Ez már sok. Nem megsérti-e ez altal a közvéleményt . . méltán megbotránkoztatja a jobb érzületű lelkeket stb. Hát nem lett volna Jérikóban öt igaz ? miért nem választott ezekközül egyet ? Idvezitőnk nem épít a közvéleményre . . . Azért jött, hogy megtartsa azt, a mi elveszett vala stb. ezt a bünbarlangot templommá kelle szentelnie. Végetlen irgalom, isteni könyörület dicső képe ez !* stb. (17.1.) Az elmellözésre egy pár szép példa: „van-é városunkban olyan ház, melyet a közelgő megváltónak, miként hajdan Zakéns hajlékát, templommá kellene szentelnie ? Van-é hajlék, melynek légkörét részegeskedés, tisztátalan élet, raga-