Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-08 / 19. szám

vén — többféle, híveink közt felmerült ügyek elintézése után — hasonló követeléssel lépett fel — s véleményemet kérdezte, mert — mint mondá — ő maga is fél ettől a kényes dologtól <— de esküje kötelezi az egyházi javadalmak épségben tartására. Gyülekezetem csak egy harmadát teszi az egész mezőváros lakosságának, tehát r. kath., minthogy nálunk ref. nincs, a zsidó pedig kerül bennünket, minthogy itt zöldágra nem vergődhetik ; és az 7 evang. még is több adót fizet, mint a két annyi kath., mert szorgalmas, munkás, iparkodó és takarékos nép levén — a tönkre ment katholikusok birtokait mind a maga kezére keríti s ebben egyik a másikat segiti, minthogy nálunk az egyházi és iskolai fizetés a birtok szerint történik 3. classisban: ^Bauer* (2

/8

—6

/s jSöílner* (ház, telek nélkül), és ^Inwohner* (se ház, se telek). Igy került csak a legutóbbi pár év alatt 8 kath. telek és több zsellérház evang. kézre, de ha 1836-ig — a canonica vis. megtörténtéig — visszamegyünk, ugy a 8-at nem dupláznunk, hanem talán negyszerezniink kellene; s igy épen a legjózanabb életű iparkodó egyháztagok lennének olyan sokszoros teherrel megkeserítve, melyet el sem bírnának. Plébános szomszédom azt ajánlotta: váltsák meg az illetők e járandóságot oly tőkeösszeggel, mely megfelel az évi tartozásnak, mint kamatnak — körülbelül 80— 100 frt., én pedig azt ajánlottam, hogy legjobb lenne az ügyet, mint életbe vágó kérdést, mely mindenütt felmerül, hol 48 előtt az úrbéri viszonyok állottak, s mely ha esetenként biráltatik el, rettenetes sok viszályt okoz s teljesen feldúlja a felekezetek békességét, — az országgyűlés elé terjeszteni, hogy az komoly megfontolás után törvény utján intézze el ezen váratlanul felmerült, kellemetlen kérdést. En a fentebbiek által csupán prot. vezérférfiaink s különösen jogtudósaink figyelmét akartam e tárgyra felhívni, azon reményben, hogy majd találkoznak szakértő férfiak, kik amúgy is túlságosan megterhelt egyháztagjaink védelmére kelnek. Nekünk — s ez az én gyülekezetemről különösen áll — nagyszerű fekvő birtokaink nincsenek. Évről-évre abból tartjuk fenn egyházunkat, isko Iáinkat, a mit az egyes tagok befizetnek (egy foldmives családatya jön 25—30 frtra. évenként), ! ha még ebez a római kath. papot s tanitót is tartanunk kell, akkor az elégedetlenség a kormány iránt még keserűbb gyümölcsöket fog teremni. Mert az már még is csak különös dolog, hogy arra, ki akár birói nyilvános árverésen, akár pedig magán uton birtokot vett s azt tehermentesen a maga nevére kebleztette, egyszer csak váratlanul a más felekezet papja egyházi tartozást, kamatos kamatokkal együtt róhasson ki! Avagy mi még most is csak türött vallás vagyunk-e? S a róm. k papnak minden meg van-e engedve ? ! Ugy is mennyi bajunk van a reversalisokkal, mit ők a prot. jegyestől még mindig követelnek s melyre, ha panaszkodunk, még saját tapasztaltabb férfiaink is csak mosolyogva mondják: >:

>

hisz ugy sem érvényes<<

;

! Dehogy nem érvényes; érvényes biz az ott, hol a prot. fél becsületes, szavatartó akar lenni, s hol híveink szórványosan laknak, ugy, hogy ha gyermek született is, semmit sem tudunk róla. Nem elég, hogy elkeresztelik gyermekeinket anélkül, hogy mi értesítve lennénk; még birtokunkból is kifosztogassanak r! Hisz hova jutunk, ha ez igy folytatódik?! Minő beláthatlan birtoki és felekezeti zűrzavar állhat ily formán elő ?! Kérem a szakértők véleményét s tanácsát! Nem jó lenne-e ezen ügyet is, közös sérelemként, tömörülve az országgyűlés elé vinni?! Itt gyors segélyre van szükség; mert minden nap beperelhetnek bennünket. Hiába apellálunk a szolgabirótól az alispánhoz, s attól a ministerhez; még perköltséget is kell fizetnünk. Proximus ardet Ucalegon — o o azért is: „Videant consules, nequid respublica detrimenti capiat." Záurúh Drnes, ncinet-szt. inihályi evang. lelkész. ISKOLAÜGY. A más vallású tankötelesek tandijkérdése Baranyában. Hogy a közokt. törvény mily hiányos, azt csaknem minden szakaszánál be lehetne bizonyítani. De legjobban épen a tandíj-kérdésnél, holott pedig a közoktatási szervezetnek — hazánk sajátságos társadalmi viszonyai mellett — épen ez egyik fokérdése, melyet az egyes felekezetekkel szemben világosan félremagyarázhatatlanul kellett volna körvonalozni. A más vallásfelekezetüek tanköteleseinek tandíjára