Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-09 / 2. szám

ben tartatik; ünnepnapon azonban, az ebéd idejét, esti hat órát kivéve, a nappalnak úgyszólván minden órájában van isteni tisztelet, sőt hétköznapokon is, főleg az esti órákban, munka után, gyakran megtelnek a templomok. A párisi ág. hitv. evangélikusoknak van 5 plébániájok, 9 templomuk Párisban s 3 a vidékén, melyekben 14 rendes, 3 helyettes és 6 segédlelkész működik. Az isteni tisztelet helyére és idejére nézve az evangélikusok és reformátusok közt nincs különbség, de a nyelvre nézve megemlítendő, hogy mig a reformátusoknál az isteni tisztelet nyelve csak francia, nagyritkán angol, addig itt a francia nyelv mellett a svéd-norvég, dán s főleg a német nyelv használatos. Az ágostai hitv. ev. egyházban a consistorium elnöke, s az egyház felügyelője M. Mettetal, lelkész kihez egyszersmind a diakonatusnak szánt könyöradományok is küldendők. Említett diakonatus alá pedig 12 kórház tartozik, melyeknek elnökei a lelkészek sorából kerülnek ki. Az egyházba való fölvétel kellékei az ág. hitv. evangélikusoknál a következők: 1.) hogy az illető 30 éves mult légyen, 2.) Párisban lakjék egy év óta, vagy ha idegen három év óta, 3.) az állam törvényeit tiszteletben tartsa, 4.) az egyházba szabályszerűen fölvétetett légyen, 5.) nyilvánítsa, hogy résztvesz az isteni tiszteleteken s 6.) nyilvánítsa, hogy vegyes házassága esetén a prot. házassági áldást veszi, vagy legalabb gyermekeit az ev. vallásban nevelteti. A mi pedig az ev. iskolákban való neveltetést illeti, arra nézve érdekes talán felemlíteni azt, hogy az ev. egyház 42 iskolájában 3 tanítónő van alkalmazva. És most még röviden a francia prot. kultuszról valamit. Ha valaki részt vesz egy francia prot. isteni tiszteleten, s hallja a gyülekezetet énekelni, az éneklés, sőt maga az ének is meghatja őt. Az énekek szépek, többnyire vers alakjában szerkesztvék ; az éneklés pedig buzgó, szivből jövő, megható. Nyelvi tekintetben érdemes itt megemlíteni azt, hogy a versidomu szent énekekben az olvasáskor különben kihagyatni szokott e hangzókat a sorok végén szintén hangoztatják. Énekléssel kezdődik az isteni tisztelet, melynek további folyamában a lelkész majd szentírási szakaszokat olvas fel, majd imádkozik különféle imákat, majd beszédét tartja, felolvassa a tiz parancsolatot, az apostoli hitvallást, közben-közben pedig a gyülekezet zsoltarokat énekel. Az isteni tisztelet a II. Kor. 13, 13. versében foglalt áldással fejeztetik be s a lelkész utolsó szavai ezek : „Menjetek békével, emlékezzetek meg a szegényekről (souvenez-vous des pauvres), s a békességnek Istene legyen tivéletek, Ámen/ A lelkész feltűnően sokat imádkozik és sokat olvas fel a szentírásból, s ezt teszi különféle papi functióban is, így temetéseken rendesen felolvassa az I. Kor. levél egész 15-ik fejezetét, s ez az oka talán annak, hogy némely templomban két szószék is van egymás felett, melyeken a két lelkész egyszerre megjelen s felvaltva működik. Hátra van még, hogy szóljunk valamint a párisi prot. theologiai fakultásról. A „faculté de theologie protestante* nem régen állíttatott fel. Hallgatóinak száma ez idő szerint még csak 20—30. A tanárok száma 11, kik közül tudományra s hirre nézve első helye áll M. Labatier, a református dogmatika tanára; azután az evangyéliomi morál magyarázója s a kar dékánja M. Lichtenberger; M. Matter, a lutheri dogmatika előadója, M. Ménégoz stb. A mi a fakultásnak az egyetemhez s különösen az államhoz való viszonyát illeti, erre nézve, azt hiszem, nem lesz érdektelen idéznünk egyet-mást Jules Ferry közoktatásügyiminister beszédéből, melyet ő e fakultás tanévének megnyitása alkalmával 1879. nov. 7-kén mondott. „Az egyetem nevében — úgymond — (mert a fakultás az Université de France-hoz tartozik) Önöknek átadom ez épületet, melyet a köztársasági kormány Önöknek adni rendelt. Államunk szerencsétlenségének és ujabb boldogabb életének történetével egybefüződik e fakultás története. Az 1870 ki zivatar önökben is kárt okozott. Önök is a törést szenvedett hajón szenvedtek, miért is önök a mi honszerető sziveinknek annál kedvesebbek. A császárság mindent rombolt, nem kímélte meg e fakultást sem ; a köztársaság, — s ezt kérem ne feledjék, — állította azt vissza. Szabad szellem lakozzék önökben, s confessionalismusba ne merüljenek. Ugy éljenek szabadságban, mint atyáik éltek martyrságban ! A theol. fakultások állami intézetek, az állam őrködik a theol. tanítás fölött a tudomány nevében, s a kormányzás jogánál fogva. A protestantismus az újkor történetében első formája a szabadságnak. A mi politikai evangyeliomunk egyezik a önök szent evangyéliomával. Mi barátságos hatalomnak tekintjük önöket, és szükséges szövetségesnek, a kire számithatunk minden ügyében a köztársaságnak úgy, mint a szabadságnak. S önök ís számithatnak mi reánk, a kik biztositjuk önöket, hogy nálunk minden időben nemcsak igazságosságot, hanem igaz rokonszenvet is találnak.4 Ennyit röviden a párisi protestánsokról, kikkel az elmúlt tavaszkor volt alkalmam közelebbről megismerkedni. Krupec látván. Stopford Brooke lemondása. Bar Stopford Br. lemondása szorosan véve nem tartozik magyar közönségünkre, mind a mellett, — mint az angol lelkiismeretesség példáját, — érdekesnek tartjuk azzal olvasóinkat megismertetni. Stopford Br. az angol királyné egyik káplánja, nagy hírű szónok, több ismeretes mű szerzője, az utóbbi időben Londonban a „Belford kápolna* fungense, a közvélemény szerint reménybeli püspök, lemondott állásáról, kilépett az anglican egyházból s ezzel feláldozta fényes jövőjét.