Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-01 / 18. szám

szerinted nem tesz, s mint hogy a mit lát, hall, azt jegyzőkönyvbe veszi.4 Szerfelett csalódol, ha ily véleményben vagy. Hát ugyan mi egyéb hát a szabályszerű látogatóság, mint komoly s beható vizsgálata az egyház vallás-er­kölcsi, nevelésügyi s anyagi állapotának ? Ott van egye­nesen az esperesi utasításban, hogy ha valamely bűn­ügy felmerül, a látogatóság komoly vizsgálatot tartson s eljárása eredményét jelentse ! Hát egy visitatióról nem teszünk fel annyi igazságérzetet es igazságszeretetet, hogy lelkiismeretesen utánna lásson a dolgoknak, ki az oka a nevelésügy elhanyagolásának ! Ha egy hit és eskü alatt szolgáló visitatiónak hitelt nem adunk, akkor már megbomlott és felfordult a társadalmi erkölcs ! A visi­tatornak kezében van a mult évi látogatósági jegyző­könyv, látia belőle, miként viselte magát a tanitó ! Ta­nitott-e vagy sem ? Van-e előhaladás, vagy hanyatlás, utána jár híven, ki az oka a hanyatlásnak, s a szerint teszi meg lelkiismeretesen jelentését! Igy történt ez, kedves barátom, ezen szánalomra méltó tanitó urakkal is, de miután eleddig egyházme­gyénkben nagyon lágyan bántak az illető hanyag taní­tókkal, már úgyszólván semmibe sem vették az egyház­megye intéseit s figyelmeztetéseit. Ezen felvilágosításokból láthatod te, láthatja a közönség, hogy nevezett elbocsátott tanitó uraknak meg volt adva az ut a javulásra; ha nem tették, önmaguknak keresték a szomorú sorsot. En pedig teljes nyugalommal érzem, hogy az egyházmegye elnökségem alatt nem követett el sem jog, sem alkotmány, sem szabály elleni eljárást, hanem meg­tette kötelességét, melylyel a nevelésügynek tarto­zott, s melylyel tartozott a protestantismusnak, melynek egyedüli biztositéka a népnevelés ! Az egyének boldogságát munkálnunk kell, de az egyházak előmenetelét mindenek felett munkálni szent kötelesség. Es én ismételve kijelentem, hogy mig az egyház­megye kormányán állok, addig ostora leendek a rossz, hanyag tanítóknak, emelője és minden erőmmel előmoz­dítója azoknak, kik hivatalukat pontosan betöltik Nyiregyhaza apr. 27. 1881. Isten veled barátod Lukács Ödön, f.-szabolcsi esperes. TÁRCA. Enekügyünk. (Vége.) Kálmán F. ur mostani énekeskönyvüknek két éne­kére is felhívja Bogisich ur figyelmét, s alig írja ezt le, midőn rólunk azt állítja, hogy mi átalaban minden ma­gyar dallamot elhagytunk. E két ének pedig csakúgy a mienk, mint a ref. testvéreké. Csak ugy énekeljük, mint ők éneklik. Az egyik ének : Adjunk hálát mind­nyájan, 70 dics., nálunk 206. sz. a. Adjunk halát víg kedvvel, kissé változtatva. Ez ének szerzőjéről, Dávid Ferencről, Kálmán F. ur is jól tudja, hogy ő először evang., később ref. lelkész, utóbb unit. superintendens volt. A másik ének : Krisztus urunknak áldott születésén, 63 dics., nálunk a 32. sz. a. Ez a szép karácsoni ének is csak oly kedves nekünk, mint akár Jókainak, akar Kálmán F. urnák. Még nem említettem Luthernek két gyönyörű énekét. Egyik: Jövel szentlélek ur Isten. Nálunk a 120. sz., a ref.-oknál a 37. dics. A dallam gyönyörű, eredeti ma" gyar. (L. Alt.). A másik: Erős várunk nékünk az Isten, 185. sz. A dallam magyarosított. (L. Alt.), mint a győri énekeskönyv mondja : a magyar strófák szerint. Ez a for­dítás ugyanis, szerintem a legjobb, már mindjárt az első sorban egy szótaggal több, mint az eredeti s ennek több fordítása. A győri énekeskönyvben az 520. sz. a., derék superintendensünk, Karsay Sándor és bold. Székács együttes fordításában. Gyönyörű eredeti magyar dallama van még a 68. számú énekünknek: Krisztus ártatlan bárány (L. Alt.), ez a dallam, legalább Lőrincen, nem magyarosított, hanem tősgyökeres magyar, sokkal szebb, mint a cho­ralkönyben levő. Hogy ki készítette ezt.a dallamot, nem tudom Lehet, hogy Német Ferenc, volt lőrinci tanitó s híres énekes, vagy pedig a tősgyökeres magyar s jó énekes lőrinci nép. Jelenlegi tanítónk, Eiferth Henrik ur, ki jó zeneértő, négy hangra tette; kívánatra szolgálhat vele Kálmán F. urnák. Még itt sem állok meg. Számos énekünk van, me­lyek ujabban írattak s ezek között több eredeti is és olyan, mely magyar dallamra énekeltetik. Igy p. o. a Haan Lajos b.-csabai ev. leik. ur által szerkesztett éne­keskönyv (Pest, 1871 ), magyar-tót és magyar-német egyházaknak szánva szebbnél-szeb énekeket tartalmaz. Eredetieket írtak bele : Székács, Elefánt, Gömöry, Haan, Kemény, Margócsi, Szeberényi és Sántha. A többek közt Haan és Székács hazafias éneket is' írtak bele, István király ünnepére. Több remek ének van ez éne­keskönyvben, különösen Székácsnak 16 éneke között. Még folytatnom kell. Vannak gyönyörű halotti énekeink, melyeket „Keresztyén halotti enekeskönyv4 cím alatt, részint fordított, részint írt és szerkesztett a költői s vallásos lelkű Beliczay Jónás, volt k.-hőgyészi ev. leik., kiről Karsay Sándor superintendensünk méltán oly melegen emlékszik meg a $ Magyar prot. egyház­történelmi monographiákban/Ttt van a 23. számú ének­ezen dallamra : Szívem keserűségét. Itt van a régi ma­gyar remek ének, remek dallamával a 87. sz. a. : El­mégy kedves gyermek, Szüleid öléből. Kiknek sűrű zá­por Hull érted szeméből stb. Somogyban gyönyörűen éneklik. Itt van a 130. ének: Múlton múlnak a napok, hók, esztendők; eredeti és szép, mind szöveg, mind dallam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom