Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-01 / 18. szám

A dunántúli énekeskönyvben több eredeti ének van Kis János superintendenstől, (Lásd Karsaynak Beli­czay életrajzában), Beliczaytól a 443. számú, Karsaytól a 609. és 610. sz. a., Székácstól a 6u-ik. Mindezeket én csak mint műkedvelő böngésztem össze, bizony elég hevenyében, de azért lelkiismeretesen, legjobb tudomásomra. Annyira lelkiismeretesen, hogy a dallamokra nézve nem bízván saját emlékezetemben, Eiferth Henrik ur helybeli tanitó s kitűnő orgonista és zeneértő szíves volt kértemre a dallamokat lezongo­rázni s a choralkönyvekben összehasonlításokat tenni. Alig lehet valaki, a ki nálamnál jobban méltá­nyolná Kálmán F. urnák minden dicséretre méltó nagy­becsű kutatásait énekügyünk körül. Ép azért hivom fel becses figyelmét e sorok által, hogy nézzen körül az evang. énekek gazdag mezején s meg fog győződni, hosv az ev.-ok nemcsak hajdan énekelték a ref.-okkal együtt a tősgyökeres magyar énekeket, hanem ma is énekeljük azoknak nagyrészét megtoldva ujakkal, tős­gyökeres magyar és magyarosított dallamokra. Sőt lám, még a magyarul tudó tótok és németek is éneklik ezek­nek egy részét. Még egy felelettel vagyunk adósok Kálmán F. urnák. O ugyanis a »Protestáns Pap" 1870. évi 5. szá­mában „Egyházi ének-ügy* című cikkében így szól: ,A különféle ev. énekes-könyvekben igen sokszor előjön ez is: „Eigene Melodie*, vagy ez: „Magános nótára.® Kérdem, mi ez? mert én ugy értem, hogy a kántor énekelheti ugy, a mint neki tetszik — a mint hogy az ötvenes években ismertem is elég öreg ev. kántort a „Kemenesalján*, kik annyi ilyen „magános nótát* tud­tak, miszerint azzal dicsekedtek, hogy minden éneket képesek két-három nótára énekelni. Ez nem megy, ennek így lenni nem szabad!* Kálmán F. ur tehát ezt, hogy Eigene Melodie, magános nótára, vagy mint ujabban áll énekeskönyvünk­ben : saját dallam — nem érti. Végtelenül csudálkozom s igazán nem értem, hogy ezt épen Kálmán ur nem érti. I Iát mit tenne ez mást, mint azt, hogy az ilyen ének nem ez vagy amaz ének nótájára, dallamára megy, ha­nem ez éneknek magának külön saját dallama van. Mint p. o. Erős várunk nékünk az Isten, ez Eigene Melodie, ez magános nótára megy, ez saját dallamu, mert szöveg és dallam együtt született. Épen azt teszi ez nálunk, mint a ref. énekeskönyvben a lekótázott versszak. Ez pedig nálunk p. o. nóta, vagy dallam : Mint a szép hi­ves patakra, azt teszi, a mit a ref. testvéreknél p. o. a 69. dicséretnél ez: XLII. Zsolt. nót. Záradékul mindazoknak, kik az énekügy nagy fon­tosságáról meg vannak győződve s ez iránt melegen ér­deklődnek, szabad legyen emlékezetükbe hoznom Kovács Albert urnák az ,Egyházi Reform.* 1872. évi 12. szá mában .Magyar prot. énekeskönyv* cím alatt közlött indítványát egy közös prot. énekeskönyv előállítására nézve. Vagy e tekintetben a jelent elhagyta a mult, az a mult, mikor még együtt énekeltek őseink? Vagy azt a, még a szenvedésben is áldott, mert minket összetartó szép multat csak egy talán még messze távolban levő, elfogulatlanabb, boldogabb jövőnek tartsuk fenn ? Bármint legyen is, a ref. testvérek már szép sikerrel mozognak az énekügy terén, talán mi ev.-ok is mozdulhatnánk már ? Boldogult Székácsunk sokunkat mozgatott ez ügy­ben, kár volna erről megfeledkeznünk ! Sán t h a Káróly. BELFÖLD. Az országos árva-egylet közgyűlése. Báró Kochmeister elnöklete alatt árvaházi-egyletünk évi rendes közgyűlését f. hó 28-án tartotta meg az ev. iskolaépületben. A határozatképesség konstatálása után, Győry Vilmos rövid imában a Mindenható áldását kérve a tanácskozásra, kezdetét vette a gyűlés, melynek jegyzői tisztjét Zsigmondy Jenő ur volt szíves elvállalni. A napi­rend első" pontját a választmányi jelentés képezte, mely rövid kivonatban a következő: Az árvaház a lefolyt 1880-ik évben 70 árvának nyújtott teljes ellátást és ok­tatást ; a kilépett 6 növendéket az intézet részint az iparos pályán helyezte el, részint módot nyújtott nekik tanulmányaik folytatására; hasonló módon lesz a folyó évben kilépő 13 növendékről is gondoskodva, a kiknek helyébe egyenlő számú árva fog újból felvétetni. Az elemi iskola 4 osztályában 97 tanuló részesült oktatás­ban ; ezek közül volt 54 intézetbeli növendék és 43 be­járó tanuló; vallásra nézve volt 50 ágostai, 31 helvét és 16 róm. kath. hitvallású. A közönség jótékonysága folytonosan uj meg uj egyletek által vétetvén igénybe, a már régebben fenn­álló egyletekhez való járulékok és adományok, fájda­lom ! kevesbednek, úgyhogy a mi egyletünk sem volt képes az évi kiadásokat a bevételekből fedezni A kiadások tettek ugyanis 12693 frt 28 krt, a bevételek ellenben 11615 frt 57 krt, tehát a bevételek­ből nem fedezhető 1077 frt 71 kmyi kiadás merült fel. Az egy árvára eső évi költség az összes kezelési költségek beszámitásával, 177 frt 86 krt, tehát a többi fővárosi árvaházak tartási költségeinél jóval kisebb össze­get tett ki, mely kedvező eredmény csakis a legszigo­rúbb takarékosság által volt elérhető. A növendékek egészségéről az egylet orvosának Dr. Jelűnek Zsigmondnak őrködése alatt kitelhetőleg volt gondoskodva, ugy hogy a 70 növendék között sem haláleset, sem súlyosabb betegség nem fordult elő. A növendékeknek a tanulásban való előhaladása és erkölcsi magaviselete szintén általában kielégítő volt. Megemlítve, hogy az építési adóság 4175 frt 53 krra szállott le, a jelentés appellál az egylet tagjainak jótékonyságára és hathatós közreműködésére, hogy hat­hatósan támogattatva, az emberbaráti feladatainak sike-

Next

/
Oldalképek
Tartalom