Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-01 / 18. szám

és belátása szerint bocsátja a jelentkezőket ; azonban ha az illető theologiai nézeteivel, kegyességével stb. meg van elégedve, promoveálhatja lelkipásztori hiva­talra is. E tekintetben legújabban némi javulás történt, mennyiben a püspökök közül többen késznek nyilat­koztak az egyetemi theol. tanfolyam végzéséről való bizonyítványok érvényességét elismerni. A püspökök előbb említett, ma már abusussá vált szokás jogában az a princípium van kifejezve, hogy a tudós theologus és az oktató lelkipásztor két különböző egyén. Innen magyarázható az a gyakorlatias iránya némely papnevelő intézetnek, hogy az ó-szövetséget nem a héber eredetiben, hanem a bevett angol fordí­tásban olvastatja, tanultatja, mint a mely elegendő a sikeres prédikálásra, catechizálásra, sőt vitatkozásra is. Közönséges lelkipásztorra nézve — úgymond az elébb említettem egyházi iró — sokkal nagyobb értékű az, mint az ó-szövetség négy—öt kiválasztott könyvének szövegkritikával kisért s tűrhető folyékonysággal tör­ténő olvasása. Hiszen a biblia oxfordi jegyzetes kiadá­sában ma már megvannak a szöveg nevezetes varians lectiói és a helyesebb fordításra szükséges adalékok.*) Felmeri Lajos. Nyilt levél Görömbei Péterhez. Édes barátom! A ,Prot. Egyh. s Iskolai Lapban4 megjelent gyűlési tudósításodnak azt a részét, mely G. J. és S. 1\ hanyag tanítók elmozdítására vonatkozik, szó nélkül nem hagyhatom ; nem, különösen azért, mi­vel engemet abban sajátságosan érintesz, s úgy tüntetsz fel, mint ki számot nem vetve a körülményekkel „hipp­hopp* mesebeli dolgokat akarnék keresztül vinni, s va­rázsvesszővel akarnám előteremteni a semmiből azt a büvasztalt, mely a népnevelés szánandóan elhanyagolt ügyének, egy pillanat alatt megadhassa a szükséges tápszereket I Hogy gyűlési tudósításodban mi oknál fogva rán­tasz elő engemet mintegy üstökömnél fogva, s mi oknál fogva beszéltetsz engemet mintegy tollad alá: erre én tetőled feleletet nem kérek, mert hiszen kiki saját szemüvegén mórlegeli a dolgokat, a szerint itéli meg az egyéneket s cselekményeket, s ha én azt akar­nám, hogy másoknak elveim, gondolkodásom felőli té­ves véleményét megcáfoljam, talán egyebet se kellene tennem, mint folyvást hasztalan vagdalni a levegőt. Haúem ki kell jelentenem e pontnál afeletti csodá­kozásomat: mikép történhetik az, hogy te, ki hosszú éveken keresztül, terjedelmes cikkeidben kis és nagy, egy­házi- és világi lapokban az unalomig sürgeted a neve­lésügy felvirágzását, most egyszerre elfordulva a régi zászlótól, mintha a reakció terére akarnal lépni, oly ügyet veszesz pártfogásod alá, mely teljesen tarthatatlan, s hogy célodat még is ugy ahogy elérd, oly váddal ille­ted egyh. megyénk kormányzó testületét, melynek ina­*) Ugyanott Jj 1. : gad is tagja vagy, — melynek horderejét lehetetlen, hogy igazán elgondoltad volna. Te ugyanis ugy tünteted fel az egyházmegyét, mint a mely 25—30 éves tanítókat, minden igaz ok nélkül kenyér nélkül hagyni törekszik, nem gondolván azzal, ha azok aztán koldusbottal indulnak peregri­nálni. Igen szép az a humanismus és ugyan feledted-e, hogy ezt épen a legközelebbi gyűlésen gyakorolta is egy­házmegyénk egy elaggott tanító iránt, ki aggkori gyen­gesége miatt nem képes többé a tanításra s épen ezért csekély jövedelmű egyházából jobban jövedelmező egy­házba tétetett, hogy maga mellett segédet tarthatván, agg korát nyugalomban tölthesse el; de midőn oly tanítók érdekében jajdulsz fel a humanismus hangján, kik évek hosszú során keresztül folyvást intve, figyelmeztetve, sőt dorgálva is voltak, kiknek több ízben meg volt mondva, hogy ha még egy év alatt javulást, szorgal­mat nem mutatnak, elvesztik hivatalukat, nem tartom egyébnek, mint oly irálygyakorlatnak, mely távol áll az igazságtól s mely egész egyházak jövő reményeiről, kik­időről-időre szellemi törpeségben, szánandó tudatlan­ságban maradnak — felejtkezik meg. Avagy nem tudnád te azt, mi előtted számta­lanszor ismételve lett, hogy védenceidnek bizony elég­séges idő volt engedve arra, hogy magukat megjavít­sák ? hiszen az 1877-dik év óta folyvást intve, figyelmez­tetve lettek a szabályszerű latogatóság által. Nem tud­nad-e, hogy mult évben egyházmegyeileg voltak meg­dorgálva s uiost reájok már a harmadik fokú büntetés vagyis az elbocsátás következett ? s ha mindezen intéseknek, dorgálásoknak annyi eredménye lett, hogy a tantervnek V9 -ed részét sem vitték keresztül, hogy egyike az elmozditottaknak még maga sem tudja a 4 alapmiveletet! Ugyan mondd meg édes barátom, lehet-e ily körülmények közt könnyelműséggel vagy gondatlan­sággal vádolni az egyházmegyét, hipp-hopp törekvé­sekkel annak esperesét ? Vagy igen! Hiszen kifejezést adsz elveidnek ! Elő­ször is azt mondod, hogy átmeneti időket élünk s ezekre tekintettel kell lenni! Ugyan mióta éljük mar ez átmeneti időket ? Ismerem az efféle szólamokat! 1 la a községi elöljáróságról van szó, akkor ott van mentő köpenyegnek a nép szegénysége ! Ha a tanitók nem taní­tanak, s égbekiáltó hanyagsággal gyalázzak meg a tanitói testületet, terjesztik a tudatlanságot: akkor ott van fedező köpenynek az általános szólam : átmeneti kort élünk ! Hat csak hadd takargassák a hibákat, hiá­nyokat, visszaéléseket a kiknek tetszik, azonban megval­lom, hogy ezek között még a humanizmus szempont­jából is fáj Görömbei Pétert látnom. Másik indokod, mely vádnak is beillik, az, hogy az egyházmegye kellő vizsgálat nélkül, szabály- és al­kotmány-ellenesen bocsátotta el az illetőket hivataluk­ból, mert te magad részéről a szabályszerű látogatóság eljárását vizsgálatnak nem tartod, mert az egyebet

Next

/
Oldalképek
Tartalom