Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-04-03 / 14. szám

iskolák abnormis helyzetét, a nép szegénységét, a buja paedagogiai irodalom lim-lom termékeit s ennek alapján az egyes elemi iskolakban uralkodó rendszertelenséget : az indítványt hosszas és élénk eszmecsere után magáéva teszi, s hogy a tantest, egyes tagjai a felvetett kérdéssel minél alaposabban megismerkedhessenek, hogy az osztott és osztatlan elemi iskoláknak megfelelő maximalis és minimalis tananyag körvonalat is a tantestület minél könnyebben körvonalozhassa : az elemi iskola célja kérdését ez évi szakülésére vita tárgyul tiizi ki s egy e tárgyban írt cikksorozatot a testület tagjai közt köröztetni határoz. b) Jegyző jelenti, miszerint a tant. alapszabályzatai az országos tan. szövetségre való tekintetből az elnökséggel egyetértőleg tudomás vétel végett illetékes helyre felterjesztette, ez intézkedés elé azonban az egyházi felsőbb hatóság részéről akadaly gördíttetett s az alapszabalyzat sorsáról magánúton azon értesítést vette, hogy úgy a felterjesztés, mint az alapszabályzat szelleme ellen kifogás tétetvén : az illetékes helyre még mind ez ideig fel nem érkezett. A nagygyűlés az eddig tett intézkedést, miután az az egyházmegyei közgyűlés altal megerősített alapszabályzatnak megfelelőleg történt: helyesli, az ügyet magáéva teszi s képviselőit utasítja, hogy a testület jogait minden megtámadás ellenére erélyesen védelmezzék. c) Miután a nagygyűlés szomorúan tapasztalta, hogy az ehm. kebelében oly egyének is vannak a tantestület közt, kik e fontos palyára sem elegedő hivatottsaggal, sem kellő képzettséggel nem birnak s ez altal, míg a testület morális tekintélyét compromittálják, az egyh. tanügyének felvirágzását akadályozzák: A nagygyűlés elhatározza, hogy kéressék fel a nagyt. ehm. közgyűlés, mely szerint az egyes egyházközségek elemi iskoláiban csak a törvényes qualifikatióval j biró segéd- és rendes tanítók alkalmaztassanak. d) Tantestületünk tagjai közt két oly veterán kártársunk van, kik a tanítói pályán 50 évet eltöltöttek névszerint Bagaméri Benő ozró-kiscsanyi és Iványos Sámuel markóci tanítók, kik e mellett még mindig ifjú erélylyel viszik terhes hivatalukat. A testület elhatározta, hogy nevezettek tiszteletére jubileumi ünnepélyt rendez, s e célra egy bizottságot küldött ki. Hogy a nagygyűlésen több szakkérdés és gyakorlati eloadas nem tartatott: ennek oka abban rejlik, mert a testületnek több fontos haziugye van s szakülést évenként külön szokott tartani. Király Károly, tan. test. főjegyző. TÁRCA. Az „Unbewusst" bölcsészete. (Folytatás.) Azzal a rendithetlen állásponttal, melynél a disharmonia elenyészik, vagy inkább a hol a szellem harmóniája nem engedi az ellentéteket érvényre jutni, csak a philosophus urak dicsekedhetnek s bizony ez egység feltalálása s a súlypont ovatos megtartása nekik is sokba kerül. A dilettáns többséget majd ide majd oda hajtja a szellemi áramlat. Némelyiknek jön egy ötlete, vagy meglel valami olyat, ami előtte igaznak tetszik, fejébe veszi s jobbnak hiányában ragaszkodik ahhoz, addig, míg valami ujabb lökést kap, valószínűbbet, hihetőbbet mond neki valaki. Másiknál homályos alaktalanságban marad, de még sem hiányzik némi világfelfogás. A vágy minden esetre megvan e köd eloszlatására. A materialistikus s theistikus vilagnézletek közt, nagy különbözőségük dacára, megvan az a közös jó tulajdonság, hogy mindegyik kényelmes, kevés fejtörést igényel ; annak, ki nem scrupulozuskodik, egy szóval megfejt minden lalanyt. Mindent hinni s csak azt hinni, ami kézzelfogható ; mindenütt isten ujját látni vagy tagadni minden szellemiséget mint egészen szükségtelen hypothesist az anyag mellett; egy érzék feletti lénynek tulajdonítani mindenhatóságot vagy az érzékelhető anyagot tenni mindenhatóvá : e két felfogas közt oszlik meg az emberek többsége. Sót az sem példátlan, hogy valaki materialista a laboratóriumban s theista az oratóriumban. Mindegyik hitnek megvan a maga alapja, elmélkedő ember nem kerülheti el, hogy velők vagy legalább egyikkel a kettő közül ne számoljon. Csak azt tartom lehetetlennek, hogy tudás és hit egy lélekben úgy megélhessenek, hogy egymást ne háborítsák, míg köztük rendesen egyiknek megrövidítésével valami egyezmény nem jött létre. Hartmann könyvét szívesen fogjak olvasni, kiknek vallásos kedélyét a tapasztalati tudományok fatalisztikus következtetései nyugtalanítottak, kik a természetből, a törté nelemből sajnálkozva látták száműzetni a gondviselést, az eszes intéző hatalmat, a célosságot ; visszaborzadtak a vak mechanismustól, mely ellen okoskodással nem tudtak küzdeni, de mely ellen szívok annál hevesebben protestált. Hartmann bölcseletében meg van mutatva, hogy a tények logikája nem követeli a naiv hitnek, e költőileg szép eszményi világnak egyenes megtagadását; e gyermekkori reminiscentiákban mély igazság rejlik. Valóban az ,Unbewusst* bölcseletének olvasója sokszor nem ok nélkül varja, hogy most fog már következni a revelatio. Az a fő valóság, aki ily csodákat mivel, nem lehet más, mint egy személyes isten vagy legalabb egy bölcs világszellem. Még az attribútumok is mind illenek a theismus istenére; ennyi tökélyességet együtt a gyarló ember nem tud másképen elképzelni, mint az isteni eszményben. Az a mindenegy, aki nélkül semmi sincs, az a mindentudó, mindenütt jelenvaló, az a soha-