Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-27 / 13. szám

legédesebb emlékei azokhoz fűződnek. Sopronban megismerkedett a szép lelkű s mély kedélyű Seybold Luizával, Seybold Pál lyceumi tanár leányaval. A szép s nemesért lelkesülő szivek egymásért teremtve látszották s egymással megismerkedvén, egymást becsülni s szeretni tanultak, — itt vettetett meg alapja a legboldogabb házassági frigynek. E viszony fokozta valószínűleg H.-ban az önállóság utáni vágyat. Elhagyva nevelői állomását egészen tanulmanyainak élt, tanulva s prédikálva készült a pályára, melyhez szive vonzódott. Ekkor hivták meg őt a pozsonyiak, kik őt nevelői működéséről ismerték. Elment oda a grammatika tanárának. De alig mőködött ott félévig, midőn a jó hirben álló szalonaki egyház, mely akkor a dunántúli egyházkerület legnépesebb gyülekezeteinek volt egyike, meghívta lelkészül. 1821-ben avatta tel őt a sz. hivatalra Kis János superintendens s még ugyanazon évben elfoglalta Szalonakon a lelkészi állomást. Vasmegyének észak-nyugoti, Steyerországgal határos része, hol óriási bércek s virányos völgyek, kies fekvésű falvak s fejlett ipart üző népes mezővarosok kötik le az utas figyelmét, kulturális tekintetben ritkítja párját. A népiskola csodákat teremtett. 50—60 esztendő óta azon a vidéken alig találkozott az ottani evang„ vallású községekben ember, ki írni olvasni ne tudott volna. Amit az 1868. 38 ik törvénycikk célul tűz ki, a mi majd csak évtizedek múlva lesz hazánk mindegyik községében valósággá, az Vasmegye felső részének evang. vallású egyházaiban már félszázaddal ezelőtt bevégzett ténnyé vált. E páratlan kultuialis haladasnak főtényezője volt két evang. lelkésznek fáradhatlan buzgalma. Tanulótársak voltak s néhány évvel utóbb, hogy lerázták labaikról az iskola porát, mindketten ugyanazon vidéken, mint két szomszédgyiilekezetnek lelkipásztora apostolkodtak, Wimmer Ágoston Felső Lövőn, Ilaubner Máté Szalonakon. Felette érdekes s tanulságos volna, e két férfi jelleme s működése közt párhuzamot vonni. De erre sem a kellő térrel, sem a kellő tehetséggel nem rendelkezem. Két, sok tekintetben ellentétes jellem, de ugyanazon nemes lankadhatlan buzgalommal, eszményeikért lángoló sz. lelkesedéssel s hajthatlan akarattal indulnak a kitűzött cél felé ! Mindkettő az irás alapján áll. \Vimmer tetőtől talpig orthodox, a bibliai supranaturalismus híve, Haubner a szó nemes értelmében tlieosoph, ki az iras titkait az élet, az élet titkait az irás világánál kutatja, megfejti. Amaz az irast, annak feltétlen tekintélye s értéke alapján átülteti az életbe; ez a gyakorlati életet, a valósagot ragadja meg, hogy ennek egészséges vérkeringésében az irás örök igazságainak megtestesülését lélektani alapon igazolja. Különböző utakon haladtak ugyanazon cél felé. Kiegésziték egymást. H. e népes gyülekezetben, melyhez akkor még az azóta anyásitott Német Sz. Mihály és Vágód tartozott, igazolta nemes idealismusának életrevalóságát. A közlekedés ama hegyes-völgyes vidéken felette nehéz és sokszor, különösen a téli hónapokban, csakis jper pedes apostolorum* lehetséges. Csak vasakarat küzdhette le az óriási akadalyokat. S H. legyőzte. Híva s hívatlan, alkalmas s alkalmatlan időben jelent meg hivei körében. Nem csak arra volt ideje, hogy az anyagyülekezettől néhány órányi távolságban fekvő filiákban felmerült számos egyházi cselekvényeket személyesen végezze, hanem maradt ideje a »cura pastoralis* lelkiismeretes gyakorlására is. Se téren H. elemében volt. Szép jellemvonása az ottani németajkú népnek, hogy feltétlen bizalommal viseltetnek lelkészök iránt; ha hűségét kipróbálták, minden ügyes-bajos dolgaikat vele közlik, tőle várnak utasítást, nala nélkül nem tesznek semmit. Ily nép H-ban emberére talalt. Itt mint tanácsadó, ott mint vigasztaló majd intve, majd dorgalva jelent meg híveinél, mindenütt mint barát, mint résztvevő, jóakaró, az igazságnak szeretetben szolgáló házi barát, azért szívesen láttak, a szénégetőnek erdei kunyhójában úgy, mint a kath. vallasu Batthyány csalad grófi kastélyaban. j,A sza'.onakiak — azt irja nekem jelenlegi buzgó fiatal lelkészök — tiszteletteljesen, örömmel s büszkeséggel emlékeznek meg mindig egykori papjokról.* O az egész vidéknek kedvelt szónoka volt. Halotti beszédeinek meghallgatására összesereglett az egész környék lakossága valláskülönbség nélkül, hallgatói közt nem ritkán voltak láthatók a földesúri grófi családnak tagjai is. A szoros értelemben vett lelkészi teendőkön kivül főfigyelmét fordította az iskolára. A tanítókat munkatársainak tekinté. Egyházkerületi tanítóink nestora, Német Sz. Mihályon most is hivataloskodó Kieleisz Teofil úr, büszkén hivatkozik arra, hogy H. őt barátságára méltatta. A most is fenálló s a mostani igényeknek is megfelelő emeletes iskolaház Szalonakon e ritka buzgalomnak emléke. Az ő kezdeményezése semmi akadalytól vissza nem rettenő buzgólkodása folytan léptek életbe e vidéken azon tanítói értekezletek, melyeknek sikeres működéséről a , Protestáns Egyházi s Iskolai Lap" hasábjain annyi tanulságos közleményt bocsátott közre. E mellett mint a magyar nyelv apostola is, német ajkú hivei körében, örök halára méltó munkásságot fejtett ki. Maga adott hetenkint több órában oktatást a felnőtt ifjaknak magyar nyelvből, még pedig szép sikerrel. Ha a megkezdett munkát éveken at folytathatta volna — azt mondjak a szalonakiak — alig volna most Szalonakon ember, ki a hazai nyelvet nem beszélné. Ily áldott munkásság hire nem szorítkozhatott egy félreeső vidék, egy egyházmegye szűk körére. A győri gyülekezet, melynek élén régi időktől fogva kitűnő papok állották, arvaságra jutván, figyelmét a sokat emlegetett Szalonak felé fordította. De voltak, a kik azt a hirt terjesztették, hogy H. mint ,német pap* Győr magyar ajkú lakossaga igényeinek nem fog meg-