Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-27 / 13. szám

kézzelfogható gyakorlati igazságokat tartalmaz azon eszményinek, impraktikusnak kikiáltott javaslatnak majd mindegyik szakasza; a tanügygyei közelebbről foglalkazó protestáns egyéneknek is legtöbbje elismerte az ott felállított szabályoknak helyes és célszerű voltát; azért még ha az állami törvényhozás nem fogna is bennünket azoknak valósítására késztetni és késztethetni; de önnön jól felfogott érdekünk parancsolja, hogy egyéb tanintézeteinket is, de különösen középtanodáinkat igyekezzünk, erőnket megfeszítve is, min den tekintetben az ujabb kor kívánalmaihoz képest berendezni, kellő szellemi erővel és anyagi támaszszal ellátni; és ambitióink, de még egyházunk és nemzetünk ügye iránti áldozatkészségünk ne csak odáig terjedjen, hogy iskoláinkat a kor igényelte magaslat legalsó lépcsőjéig felemeljük, hanem mint századokon keresztül, úgy ezentúl is előtte járjanak iskoláink egyéb hazai tanintézeteknek. Épen azon nagy hivatás, mely középtanodáinkra var, s azon verseny, mely fajunk s a más nemzetiségűek között a humanistikus pályák elfoglalásánál kifejlődik, keli hogy ösztönözze egyházainkat iskoláink emelésére. Nehéz dolog a szülőnek gyermekét megtagadni, az igaz, de az is igaz, hogy egy elhanyagolt, hivatásának meg nem felelő gyermek sem örömére sem boldogitására nincs a családnak. Komolyan hozzá kell látnunk a munkához, s erőnkkel számot vetnünk és ha a konvent atyai jó indulattal eltelten, felettébb óvatosan intézkedett is iskolaügyeinkben; de önmagunknak, vagy is a tanintézeteket fenntartó testületeknek kell oda törekedni, hogy tanintézeteik versenyképesek s a reáiuk várakozó nagy hivatás betöltésére képesek legyenek Farkas József. TÁRCA. A nők és a társadalom.*) II. A XIX. század elég vén mar arra, hogy eddig viselt dolgaiból bizton megítélhessük, miben all törekvése és feladata ? Látjuk, hogy e század igyekezett összhangot teremteni a hit és lelkiismereti szabadsag, a szabadakarat és az isteni mindenhatóság, a szabadság és tekintély, az egyenlőség és rangfokozat, a tőke és a munkadíj között. Föladata tehát úgy latszik abban áll, hogy a latszólag össze nem egyeztethető elveket kibékítve egy*) A nők erkölcsi története. Irta I.egouvé Ernest, a francia akadémia tagja. Fordította Feleki József. Rp , Franklin-társulat. 342 lap, ára I frt 50 kr. mással : egységet hozzon létre az egymassal ellentétes elemek fusiójaból. E történelmi tanulság ad hitet, erőt, bátorságot azok törekvéseinek, kik, amellett küzdenek, hogy a nők helyzetének javítása okvetlenül fölvétessék szazadunk programmjaba, hogy elvalahara összhangzat legyen a férfi és a nő párhuzamos fejlődése között. Nem az a céljok, hogy a nőből férfit faragjanak (férfi carricaturák nélkül el lehetünk), hanem az, hogy a természet legnagyobb erői, a férfi és a nő, kiegészítve egymást, vallvetve munkálódjanak nemünk boldogulásán. Isten, nemre nézve kétféle embert teremtett; mi , csak az egyiket érvényesítjük. A természet kettőt mond, mi egyet ismerünk el, csakhogy az emberi nem egyí sége, azaz kétféle erő összhangzatos működése valamikép meg ne valósuljon ! Az élet nem csupán egyoldalú ; a józan ész tehát azt mondja, hogy tért kell engedni minél többoldalú befolyásnak. Ez által egyfelől biztosítjuk a munkát azok számára, kik eddig el voltak tőle tiltva, másfelől biztosítjuk az életet, a fejlődést, a haladást, úgy a leszorított osztalynak : a nőknek, mint az egész társadalomnak. Ily józan vezérelvek képezik éltető lelkét, lényegét Legouvé legújabb munkájának. Michelet légvárai, bombasztjai (La femme. Paris, 1860. L'amour. 6-e éd. Paris, 1865), Schopenhauer pessimista ridegsége, mely a nők rabszolgai alárendeltségében és a polygamia behozatalaban látja a nőkérdés megoldását (Ueber die Weiber. Parerga et Paralipomena. II. Bd., Cap, XXVII), mindezek egyaránt távol állnak Legouvé gondolatkörétől. Nem is reflectal rájok, de csak egy szóval sem ! I la már hasonlításokkal akarjuk jellemezni e művet, olyba vehetjük, mint Baerenbach közvetítő munkáját*) Csakhogy, míg ez a német, száraz mint a garda : Legouvé érdekfeszítő kezdettől végig, s ha olykor-olykor bölcselkedései terjengésbe csapnak át, csakhamar gondoskodik unaloműzőről : költői részletekkel tarkázza művét, vagy társalog olvasójával azon a bűbájos nyelven és modorban, melynek a francia szellem legnagyobb hódításait köszönheti. Legouvé összehasonlítja a multat a jelennel, s jelzi a jövőt, vagyis rámutat a rosszra, s kimutatja a jobbat. Ugyanolyan világos inductióval, mint a minővel egy másik társadalmi munkája ékeskedik**), vizsgalja és meg is fejti a női élet alapelveit a leány, hitestárs, anya és nő helyzetében. A nők e négy osztálya számara, összefoglalva fejtegetései lényegét, törvényben és közgondolkodásban a következő javításokat sürgeti : 1. A leányok számára : A nevelés reformját; törvényt a csábitas megtorlásara ; a házasságnak érettebb korban kötését; személyes befolyásukat a beleegyezés kérdésében. *) Das Problem einer Naturgeschichte des Weibes Jena, 1877. **) Atya és fiu a tizenkilencedik században. Fordította Feleki József. Bp.. 1878. Megjelent a Franklin-társulatnál a Kis Nemzeti M11-zeum 42. és 43. kötete gyanánt.