Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-27 / 13. szám

giakra is gondoljunk, s ne bocsássuk idegen kezekre az oly állásokat s vállalatokat, melyek anyagilag busásan jövedelmeznek, s így a melyek gazdagokká tesznek közvetlenül egyeseket, közvetve gazdaggá teszik a nemzetet. De másrészről, ne feledjük, hogy reánk magyarokra, értem magyar nemzetiségüekre nézve kiválóan fontosak a középtanodák, vagy is fontos az a neme a műveltségnek, melynek előcsarnokát a középtanodák képezik. A magyar nemzetet ennyi idegen nemzetiség közepette nem csupán az tartotta fenn századokon keresztül, hogy a földbirtok nagy része magyarok kezében volt, hanem talán méginkább az, hogy e hazában magyarok voltak a birtokosai a klassikus műveltségnek s az ily piűveltséget igénylő hivataloknak, állásoknak, s azt hiszem, hogy jövőben is a nemzeti élet súlypontja ezen tényezőkön fog nyugodni. Magyarul beszélő, s magyar hangzású nevet viselő ember ugy látszik lesz e hazában néhány évtized múlva elég, de bennünket nem a magyar beszéd tartott fenn a múltban sem — mert hiszen volt idő, mikor a nemzet színe és java a latint beszélte — a jövőben sem az fog fenntartani, hanem a magyar szellem, az alkotmányos szabadságért lelkesülni, küzdeni, s mindent áldozni tudó szellem. Ennek a szellemnek pedig főélesztője a klassikus műveltség, elterjesztője, érvényre emelője azon hivatalos állások, melyekhez csak a középtanodákon keresztül juthatni. Nemzeti és nemzetiségi tekintetben nagyfontosságú kérdés az reánk nézve, hogy ezen állásokat a jövőben kik foglalandják el. A kik figyelemmel kisérik a középtanodai évi értesítőket, láthatják, hogy csupán a zsidók 25—33 százalékát képezik a középtanodai fiatalságnak, pedig kivülöttük még nagyon sok más nemzetiségűek ülnek Horatius lábainál; az egyetemi fiatalságnál hasonlóul igen jelentékeny a nem magyar nemzetiségűek száma, és ha ez az évekkel együtt fokozatosan így halad, ha a magyar nemzetiség elveszíti nem csak a földbirtok nagy részét, de a szellemi suprematiát is; ha községi, megyei s országos tanácstermeinkben, a bírói székekben, az ügyvédi, orvosi, tanári állomásokon nem az a szívós, ezeréves viharok közt edzett magyar szellem lesz uralkodó • akkor lehetnek művelt vagyonos kereskedőink, iparosaink, földművelőink, beszélheti mind a 13 millió honpolgár a magyar nyelvet, de azért nemzeti szabadságunk lelett nem az a génius fog őrködni, mely azt ezer éven keresztül megvédette. Nem akarom én ezzel a reális pályák embereinek jó hazafiságát kétségbevonni, avagy az általuk a nemzet életére gyakorolt befolyást kevésre becsülni, sőt azt is tudom, hogy a francia burgeois vagy az angol polgári elem mily fontos szolgálatot tett időnkint a nemzeti szabadság ügyének; de nálunk, e sok mindenféle nemzetiség közepette, kétségkívül a honoratiorok osztálya az, mely döntő befolyást gyakorol a nemzet jövőjének ilyenné vagy olyanná való fejlődésére. A sok ezer közül csak egy igen közel levő példára hivatkozom. Budapest ezelőtt félszázaddal még egészen, de ezelőtt két évtizeddel is nagy részében német város volt, a nemzeti ügy iránti jóakarat nem hiányzott polgárainál, nem a műveltség s az az iránti érdeklődés sem; és mégis a míg ennek tanácsában a polgári elem volt a szóvivő, nem tudott sem magyaros, sem nagyvárosias színt ölteni. Míg ellenben az utóblDÍ másfél évtized alatt, mióta annak képviselő testületében a lateinerek is hely- és szavazatjogot nyertek, egészen ujjá született, s nem csak a magyar szellem, de a közműveltség, művészet, ipar, kereskedelem, minden egészen uj lendületet vett. Igaz, hogy több más tényezőknek is a befolyása mellett, de a főmozgató erőt talán mégis a tanácsterembe befurakodott classikus szellem képezte. Nagy fontosságúak a középtanodák egyebütt is, de talán még inkább nálunk, s különösen az ujabb időkben, a midőn a magyarokká letteket és leendőket kell magyarokká nevelnünk, a midőn a magyarul beszélő idegen származásuakba kell a magyar szellemet beoltanunk. Es épen ezen okból kiválóan fontosak a tiszta magyarság kebelébenlétező középtanodák, a minők kivétel nélkül az egyházunk által fentartottak. Ne törjenek azért az illetők pálcát egyházunk s konventünk felett, hogy ez annyira alkudozik a viszonyokkal, hogy minden áron igyekszik a kultura követelményeit a felekezeti érdekkel s e mellett a kisebb nagyobb egyházi testületek önkormányzati jogaival is összeegyeztetni. Ha azonban a középtanodáknak, kivált a felekezetünkbelieknek fontos hivatására rámutatok, ezt nem csupán a konventi intézkedések mentegetése, de egyszersmind egyházi hatóságaink jóakaratú figyelmeztetése céljából is teszem. A Molnár Aladár-féle iskolaügyi javaslatot, melynek készítésében szerzőt kiválóan a tanügy emelésének célja, s a mai kor uralkodó tanügyi elvei vezérelték, a külömbféle bizottságok, majd végül a konvent tetemesen megnyirbálta, leglényegesebb pontjait vagy egészen elvetette, vagy, és pedig a tanügynek éppen nem előnyére, jelentékenyen módosította. Erre a konventnek — mint mondám, voltak okai, ha csak iskoláink egy jó részének bezáratását nem akarta előidézni. De a mit a konvent agyonütött, azt az iskolát fenntartó testületeknek kötelességük feltámasztani. Nagyon is