Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-27 / 13. szám

másfelől tisztán reális irányú férfiakat látunk, mint Kerkapoly és Kozma. Elég nagy időt élt, hogy áldott munkássága érett gyümölcseit szemlélhesse és azokban gyönyörködhessék; a jó Isten megengedte érnie, hogy mielőtt körünkből elköltözött, a mult évi november 5-én rendezett jubileumán tanítványai ezreinek hálás elismerésében, s a nemzet egyhangú dicséretében részesüljön, mit nagybecsűvé tett különösen az, hogy félszázados becsületes munka rég kiérdemlett jutalma volt. Halála órajában bátran elmondhatá: ^Elvégeztem a munkát, melyét rám biztál, hogy megtegyek : most tehát dicsőíts meg engemet, Atyám! te magadnál.€ Ballagi Mór. Visszapillantás a ref. konventnek különösen tanügyi javaslataira. A konvent, mely a zsinati előmunkálatok elkészítésére volt hivatva, bevégezte üléseit. Egyházunk ezen közelebbi három év alatt valóban férfias munkával birkózott meg. Elkészítette a zsinati és egyházszervezeti, az összes tanügyi, egyházi, bírósági és törvénykezési javaslatokat; ezen kivül készített javaslatot a nagy horderejű domestika létesítése céljából; tanácskozási tárgyul felvette a missiót, a Gusztáv-Adolf-egylettel való összeköttetés tervét, s egyházunknak több égető sebét. Es a fentebb említett javaslatoknak nagyobb részét elkészítette ugy, hogy azokra nézve felhasználta egyházunknak úgyszólván összes szellemi erejét; mert hiszen a konventi megállapodások előtt kiadattak azon javaslatok az egyes egyházmegyéknek, kerületeknek, a főbb intézeteknek, kerületi és egyetemes tanügyi-, úgyszintén konventi kisebb és nagyobb bizottságoknak, s e mellett a sajtó sem veszteglett némán. Ily sok oldalú meghányattatása után a mi egyházi és iskolai dolgainknak méltán kérdi a világ s kérdjük önmagunk is, hogy mi tehát az eredmény ? A végleg megállapított javaslatok megfelelnek-e azon várakozásoknak, melyeket nemcsak mi reformátusok, de egyébb vallású honfitársaink is ezen tanácskozásokhoz kötöttek ? Az egyházunk körén kivül álló nagy közönség kevésbbé érdeklődik a mi egyházi szervezetünk, vagy bíróságunk, domestikánk, az ilyes félék iránt; hanem annál nagyobb figyelemmel kiséri a tanügy terén történő intézkedéseket, javaslatokat, s azon közönség szószólói s irányadói, t. i. a politikai hírlapok Jközül többen — meg is tették j észrevételeiket a konventnek ez érdemben hozott 1 határozataira, alig hogy a konvent ajtaja bezáródott. Es ezen észrevételek, birálatok épen nem kedvezően hangzottak. Még az irántunk jó indulatú s mérsékelten szóló lapok is kérdésbe teszik, hogy Vajon ezen >derék testületnek, a konventnek* sikerült-e a felekezet érdekeit a hazai kultura követelményeivel szerencsésen összeegyeztetni, s hogy ez utóbbinak a legjogosabb kívánságai előtt is nem zárkózott-e el a konvent szűkkeblüleg; és nem formulázott-e némely elvet oly tág értelemben, hogy a javítás sok esetben egyes kisebb testületek önkényére, s pillanatnyi akaratára van bizva, s ez által az egészen illuzoriussá válik. Még inkább megbotránkozik a bírálók mindegyike azon, hogy a konvent a tanári fizetéseknek még á Molnár A.-féle javaslatban levő minimumát is, mely pedig az államinál kisebb, vonakodott megállapítani s ez által a tanároknak tisztességes existentiát biztosítani; hogy nem intézkedett határozottan a tanintézetek kellő felszerelése, az egy-egy osztályba felvehető növendékek számának megállapítása s a szakszerű felügyelet iránt. Sőt megengedte — legalább vita tárgyává tétetni azon kérdést, hogy a tanárok élethossziglan választassanak-e vagy ne, s hogy a főiskolai tanár kötelezhető-e 12-nél több óra adására hetenkint vagy nem ? Részben ezen helytelenítő észrevételek, de másfelől egyházunk és iskoláink érdekei is késztetnek, hogy konventünk tanügyi határozataira egy-két megjegyzést tegyek. Teljesen értem, hogy a konvent munkálatai ellen az idézettekhez hasonló kifogások tétettek, mert hiszen a nagyobb politikai lapok tanügyi rovatainak, annyival inkább a tanügyi lapoknak vezetői rendesen oly férfiak, kik kiválóan a tanügygyeí foglalkoznak, erejük legjobb részét ennek szentelik, s kik e mellett egészen a modern kor szülöttei s tisztelői, előttük a legújabb időknek legjelesebb tanintézetei, tanítási s nevelési elvei lebegnek, következőleg oly férfiak, kik zsinórmértékül a modern kulturának — némileg talán túl is hajtott — követelményeit használják, s ha e követelményeknek egyházunk javaslatai nem felelnek meg, készek azokat azonnal többé kevésbé elitélni. Hogy pedig ezen javaslatok nem ütik meg azon mértéket, az kétségtelen. Többféle oka van ennek. A protest. egyház, igaz, hogy a haladás, s folytonos javítás elvét hirdeti, és igy született szövetségese minden téren a józan reformoknak. De a mi fő, egyházi hatóságaink, ha elméletileg nem tagadták is meg a haladás elvét soha, de gyakorlati intézkedéseikben meglátszik nem ritkán a conservativ szellem hatása is. Akár a theologiai