Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-27 / 13. szám

Huszonnegyedik évfolyam. 13. SZ. Budapest, 1881. március 27. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LA?. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-HI VATA L: VIII. ker. Máriautca 10. sz. 1. em. El őfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. D^F" Teljes számú példám.•yolclcsLl :miri.d.ég- szolg-éillia.iij.iik-Tarczy Lajos meghalt. Alig hogy felocsúdtunk a fájdalmas levertségből, melybe egyházunk díszének, Révész Imrének hirtelen jött halála ejtett, midőn közéletünket ért ujabb, egyhamar nem pótolható nagy veszteséget k ell jelentenünk. Tarczy Lajos, tanügyünknek s a tudománynak veterán fölkentje és több mint félszázadon át nagysikerű mívelője, f. hó 20-án bevégezte, áldott működésével csaknem egyidejűleg, életét is. Tarczyval a nemzeti mívelődés egyik leghivatottabb mestere szállott sírba, kiről bátran elmondhatjuk a költővel, hogy ^ érdemét a jók, nemesek s jövendő századok áldják.<

c Nem is kételkedem, hogy valamíg a hálás kegyelet élni fog, addig Tarczy nevének emléke, dacolva az idők mohával, magas helyet foglaland a nemzet lelkében. Negyvennégy éve annak, hogy én is e nagy mesternek lábainál ültem, lesve ékesen szóló ajkairól a tudomány igéit. Azóta sok világot láttam, sok tanteremben fordultam meg, de Tarczy szabatos, észfejtő és ihletet keltő előadásaihoz fogható tanítást keveset hallottam. Módszeres gondolkodással és a világos gondolat megkapó kifejezésével Tarczynál még az a ritka tehetség is párosult, hogy tanitványai szelleméhez alkalmazkodni tudott, s bár azoktól mindig csak erejükhöz mért munkát kívánt, lelkesítő bátorítása abban is segélyükre volt, hogy mind feljebb-feljebb törjenek. Ez volt tanitói nagy sikereinek egyik forrása, a másik pedig az, hogy modern ember volt a szó legteljesebb értelmében, tele érdeklődéssel minden iránt, a mi emberi, de távol minden üres ábránd és fellengősségtől. Nem követelt elérhetetlen hősi erényeket, hanem azt kivánta tanítványaitól, hogy értelmüket kifejtve, képesek legyenek helyüket az életben mint polgárok és hazafiak becsületesen betölteni. Mint Hegel tanítványa az idealizmust ki nem zárhatta ugyan életnézeteiből; de azt egyedül a vallás és a művészet körében tartotta jogosultnak, míg a gyakorlati életben, még a hazafiság terén is, hol leginkább lelkesült, kézzel fogható reális céloknál egyebet nem ismert. Minthogy pedig azon ritka választottak közé tartozott, kik a körre, melyben működnek, szellemük bélyegét rányomják: innen magyarázható, hogy kimagasló tanítványai közt egyfelől Petőfit, Jókait találjuk a korlátlan eszményiségből folyó műalkotásaikkal,