Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-13 / 11. szám

szem a kérdésre külön feleletet adni, mert elégnek tartom azt, miről N. E. ur tanúbizonyságot tesz közleményének azon részében, mely a felebbezésre vonatkozik. A miről szólanom kell, az csak annyira terjedhet, a mennyit ez ügyben tett tárgyilagos válaszomban nyilvánosságra hoztam, s itt most, ha nem akarnám is, jelenlegi hivatalos állásomból folyólag elutasíthatlan kötelességemnek tartok. Most tehát előadom azon vádpontokat, melyeknek közzétételét N. E. úr tőlem követeli Ezek így következnek: »Alantirtak tekeházi lakosok következő okoknál lógva alazatosan esedezünk a Nt. egyházi látogató hivatal előtt, miszerint Nagy Menyhért helybeli tiszteletesünket következő okoknál fogva községünkből elmozdítani, s helyette egy más tiszteletes urat részünkre kinevezni méltóztassék. 1-ör. Mert bármily jó életet hozunk nekie proeentbe ő azzal soha sincsen megelégedve. 2-or. Mert, ha valakit esketnie kell, s az az istenitisztelet előtt nem jelenti magát, már istenitisztelet után 3 o. é. frt követel. 3-or. Mert ha valamely hadkötelesnek családi ivre van szüksége, reclamatióhoz 2 o. é. frt követel s meg is veszi, holott csak i frt o. é. járulna. 4-er. Mert házánál bárkit, legyen az égyházelőljáró vagy más egyén, bármily csekélység miatt, de sokszor ok nélkül is, megbecstelenit, és a házától el utasít. 5-ör. Mert nyári időben többet tartózkodik Tivadarban és Uszkán, mint hon, és ha a lakosságnak szüksége vagyon reá, s őt hon nem találják, kénytelenek a gődényházi tiszteleteshez folyamodni. 6-or. Mert a mult évben a nála lévő kocsisát az urvacsorához eresztette, a consistorium tudta s jelentése nélkül. 7-er. Mert a temetésekért nagyobb stólát huz, mint előírva vagyon. 8-or. Mert 1862-ik évben Oláh Pál az egyházi elöljárósággal és a jelenlegi tanítóval rosz viszonyban lévén, mely miatt az előbbi az egyházat sem látogatta, később a h. Tiszteletes ur őt urvacsorával ellátta, a nélkül, hogy Oláh Palt, az egyház elöljáróival s tanitóval kibékítette volna, mely tettei miatt az egész híveit mar magától egészen elidegenítette, annyira, hogy már vagy 7 egyén a templomba sem jar. Mely alázatos esedezésiink megújítása mellett maradtunk Tekeházán febr. 3-án, 1864. Nt. latogató hivatalnak alázatos szolgai : Gérus Imre, id. Gérus Mihály, Oláh József, id. Kvisi Sándor, Libanc Mihály, Gérus István, Petrus Mihály, Oláh János, Gérus József.* Ezeket idézve, szólanom lehetne azon provocatió után, melyet ellenem N. E. ur tesz, még a többi altala felhozott, amolyan feltevés-féle dolgokról ; de így nem lennék következetes önmagammal. Megígértem, h >gy tollamat epébe mártani nem akarom, tehát nem részletezem azokat, melyekkel ez ugy folytan, hivatali eljárásaimba és egyházam dolgaiba is beavatkozik. Ha volna, vagy lenne valaki egyházamban, ki ezek ellen izgatások folytán fellépne : akkor igen is elutasíthatlan kötelességem lenne az ilyen fellépés ellenébe védekezni; addig pedig az ilyen feltevést idő előtti keresztelésnek tekintem Egyet azonban nem hagyhatok említés nélkül cikkéből, azt nevezetesen, a mivel az egyházmegye, és annak a törvények alatt álló esperese compromittálva van. N. E. ur azt mondja, azt állítja, és mint az általa előadottokból látszik, ugy is hiszi : hogy »honores mutant móres." Ez egy latin proverbium, mely a mai időben, főleg minálunk egyházi hivatalnokoknál egyátalában nem applicálható. Ha van reá eset valahol : nem igyekszem megcáfolni ennek valóságát oly egyénnel szemben, ki valahol ilyesmit tapasztalt ; de magamat, és a ,velem egy hivatalban lévőket ki kell vennem e szabaly alól; mert én ugy látom, ugy tapasztalom, hogy ha valahol, éppen minálunk prot. egyházi hivatalnokoknal van igazolva Jézus evangyéliomának eme mondása : s

a ki ti közöttetek fő, az legyen mindenkinek szolgája * Hiszen nékem, ki a legszegényebb egyházmegyének vagyok ez idő szerint esperese, ez a hivatal egyátalaban nem nyújt alkalmat arra, hogy hivataltársaim felett állónak képzeljem magamat. Hiszen itt, hol szegény egyházak nál és belhivatalnokoknál sokkal több a baj és elintézni való, mint az olyan egyházmegyékben, hol az egyházak és belhivatalnokok anyagi állapota erős, egyházak és belhivatalnokok szükséggel és nélkülözéssel nem küzdenek — az esperesi hivatal nem dignitas, hanem igazi servilis állapot. Ha valahol, itt igazán lehet alkalmazni eme régi közmondást: ,Üres kamarának bolond az ispánja/ a mi egyre megy ezzel : szegény tractusban sok az esperes baja. Ha az a >honores mutant móres4 proverbium valahol alkalmazható volna, a máramarosugocsai tractusról még akkor is el lehetne mondani azt, hogy kivételt képez. Hiszen itt minálunk kötéllel kell fogni az esperest, s ha valaki esperessé lesz, ez a körülmény egyátalaban nem változtatja meg a régi szokásokat, a mit N. M. úr legközelebbről és leghívebben igazolhat, mert hat az N. E. ur cikke megjelenése előtt az ellenkezőről tehet bizonyságot, miután az esperesi hivatalnal gyakran megfordulva, semmi olyat nem tapasztalhatott, még ha ok volt is reá, hogy a honores mutant móres állitás igazságáról kellett volna meggyőződnie. Én ezt így hiszem, és ennek igazolására legelső helyen N. M. szomszédomat hívnám fel, a ki bizonyosan mellettem fogna tanúskodni. E szerint nem áll és nem állhat meg az, hogy a N. E. úr által festett ördög hasonlít a természetes feketuséghez, ! mert hát bárány- vagy róka bőrbe öltözve is sokszor lehet farkasokat találni, ezek pedig veszedelmesebbek az ördöghöz hasonlított fekete természetiiséghez, mert simán járnak és a szelid bárányokból annál többet ra: gadoznak el.