Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-13 / 11. szám

szerint a pozsonyi egyház elvállalta a tantermek felépítését, akár iooo, akar pedig 20.000 frt gyűl be, s azt teljesíteni visszavonhatlanul kötelezte magát. És mit tett 1879-ben a pozsonyi egyház ? Azt, hogy előbbi Ígéretétől elállott és a tantermek felépítésére csak úgy vállalkozott, ha a szükséges 15—16.000 frtnyi összeg a kerületek gyűjtéséből, esetleg az akadémia pénztárából fedezve lesz. S mi ebből az eredmény? Az, hogy ezen állításom is, nem hogy nem tény, hanem nagyon is oly tény, melyet megcáfolni nem lehet. Állíttatik a viszonválaszban, hogy én az építési 15 —16000 frtnyi kívánalom ellen az egyetemes bizottságban nem emeltem fel szavamat; épen ellenkezőleg áll a dolog, mert amint a pozsonyi egyház ezen kívánalommal fellépett, egyedül én voltam az, aki a pozsonyi egyház eljárását egészben helytelenítettem s kinyilatkoztattam : hogy miután mind a pénzösszegből 1000 frt levonatott, mind pedig az összes építési költségeket az egyetemes egyház nyakába akarja zakkantani a pozsonyi egyház, tabula rasa áll előttünk, s így ajánlatba hozhatom a tiszai egyházkerület 4000 frtnyi ajánlatát, ha bár erre kerületileg felhatalmazva nem vagyok is. Annyi tény, hogy az egyetemes bizottság az első ajánlat csökkentése, s a második visszavonása által kényszerhelyzetbe jutott. Reischel alapítványáról a bizottságnak tiszta ismerete és beható tudomása nem volt, mert azt Geduly superintendens úr csak szóval jelenté be a nélkül, hogy a végrendeletet bemutatta volna, s így a bizottságnak azon állítását, hogy az a pozsonyi akadémiát illeti, akarva nem akarva, el kellett hinnie és minthogy más ajánlat nem állott rendelkezésére, kény- j telen volt ujabb alkudozásnak magát alávetni és javaslatát csonkított alakban az egyetemes gyűlés elé hozni. 3) Az egyetemes egyháznak zsákutcába való terelését szóval tagadhatja a viszonválasz, de a tett ellene bizonyít, mert kétséget nem szenved, hogy az 1000 frt visszavonása és a 15—16.000 frt építési költség követelése által legalább 35.000 frt tőkét akart az egyetemes egyháztól kisajtolni, mire az álnok mérlegelést visszautasítva én is azt mondom a viszonválasz idézetével: hogyha az álnok fontot nem szereti az Úr, a rút önzés fontját még kevésbé szereti. 4) Reischel alapítványa tekintetében az alapítólevél igy szól: >

4) Nach erfolgter Betragsfeststellung sind von der obigen Stiftung jedoch vorerst ein Viertheil der Capitalsumme zu einem Fonde zur Errichtung einer theologischen Akademie A. C. mit der Bestimmung pupillarisch anzulegen, dass die hievon entfallenden Interessen diesem Fonde bis zur Errichtung der Akademie binnen diesem Zeitraume auch zugeschlagen werden und demselben zufallen. 5) Sollte jedoch die Errichtung dieser theologischen Akademie wáhrend eines Zeitraumes von zehn Jahren nach meinem Tode nicht zu Standé kommen, so soll dann auch dieser Theil meiner Stiftung sammt Interessenzuwachs dem in Punkte I. bestimmten Hauptvermáchtnisse anheimfallen.* Azt kérdem ennél fogva, van-e itt a pozsonyi th. akadémiáról csak egy betű is és mégis ennek dacára a viszonválaszban válogatott betűkkel van a pozsonyi theologiai akadémiára tett alapítványnak címezve ? Ha Reischel ezen alapítványát a pozsonyi th. akadémiára szánta, hogyan van az, hogy míg az egyetemes gyámintézetre tett 2000 frtnyi alapítványánál világosan kimondja: „der ev. Hilfsanstalt in Budapest", Pozsonyt ily célból meg nem nevezi ? honnan van, hogyha 10 év alatt a th. akadémia létre nem jön, azt a dunáninneni egyházkerület özvegy-árva intézetének hagyja, és nem Pozsonynak, bár az emlékirat szerint másra nem gondolhatott ? Onnan, hogy az egyetemes th. akadémiát máshol is létesithetőnek tartotta s igy az egyetemes egyházat alapítványa élvezetétől megfosztani nem akarta. Az tehát határozott meggyőződésem, hogy Reischel alapítványát nem kizárólag Pozsonyra tette, mint a viszonválaszban hangsúlyozva van, hanem általában a th. akadémiára, s az volna nézetem azon esetben is, ha e tekintetben Eperjes- vagy más helyről volna szó, mert az egyetemes egyház érdekeit egyes egyházért feláldozni nem lehet és nem szabad. 5) A pánszláv szellem tekintetében viccel akarja a viszonválasz a vádat elütni, azt mondván, hogy az nem köpköd, mint állitám, hanem csak kisért. ürülnék lélekben, ha a cikkírónak igaza volna, de a tények mást bizonyítanak. 1849-ben Hurbán és több pap vezérlete alatt nem a panszlávok lobogtatták-e a magyar haza és nemzet ellen a lázadás véres zászlaját? Nem ontottak-e magyar vért ? nem dulták-e fel sok magyar családnak boldogságát ? 1859-ben nem a pánszláv papok fogadták-e el őskormányzatunk megrontására a pátenst s nem dacoltak-e az egyetemes egyházzal több éven keresztül, mígnem magokat tartaniok lehetett? Erezte ennélfogva a panszlávszellem véres köpködését már a haza, érezte az egyház, sőt mint tudom, maga cikkíró is a dunáninneni kerületi gyámintézeti egyházi elnök választása alkalmával, épen azért e szellem terjedését sem hazai, sem egyházi szempontból pártolni nem lehet s oly kifogásokkal: hogy mily és mennyi pánszláv lelkész került ki Pozsonyból, nem tudja, ezen kérdést elütni nem szabad — mert be vannak írva neveik a főiskolai anyakönyvbe és sajnosan hallani