Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-13 / 11. szám

a bányakerületi lelkészektől, hogy már nem csak dunáninnen vannak otthon, hanem Békés és Bácsmegyében is találhatók, s mindazok Pozsonyból kerültek oda. Stúrról állíttatik, hogy Palkovics önhatalmúlag alkalmazta őt helyettes tanárul és a 16 évet be nem várva, fél év alatt elmozdittatott. Ha ez áll, akkor a viszonválasz Pozsony ellen emel vádat, mert az esetben nem kellett volna őt oly sokáig tűrni Palkovics halála után, mi épen az én theologus koromban volt az eset, hanem azonnal elejét kellett volna venni elmozdítása által az ifjak megmételyezésének és megrontásának, mit tudtommal nyilván a legnagyobb mérvben gyakorolt. E tekintetben minden józan hazafi, minden józan egyháztag biztosítékot kiván, mert nekünk nem kellenek Orosz- vagy Németország felé gravitáló, hanem tiszta hazafias érzelmű papok. Végre még azon szemrehányást vagyok kénytelen visszautasítani, inelylyel a viszonválasz a tiszai egyházkerületet illeti, t. i. „hogy óhajtja, miszerint az eperjesi jogakadémiára se kelljen évenként segélyt kérni." Ha Pozsony már rég időtől fogva segélyt nem húz az egyetemes gyűléstől a bölcsészeti tanszekre; ha Selmec régibb idő óta nem gyámolíttatnék évi segély által az egyetemes gyűlés részéről ; ha a tiszai egyházkerület semmit sem vagy kevesebbet fizetne az egyetemes egyház terheinek viselésére, mint a többi gazdagabb és népesebb egyházkerületek, elfogadnám ezen szemrehányást, de hogy 2 évi segélyezés mellett már is szemünkre lobbantja, ez szerintem méltatlan s nem szép dolog. Vagy tán nem érdemli meg a tiszai egyházkerület ezen segedelmet, midőn a protestáns közmivelődés és egyház érdekében egymaga csaknem annyi főiskolát tart fenn, mint összesen az a 3 egyházkerület, a mennyiben a 3 kerületben 5 fő és 6 algymnasium, a tiszaiban pedig 4 fő és 4 algymnasium van és hittanintézetén és tanitóképezdéjén fölül, még jogi akadémiát is tart fenn ? Vagy nem all érdekében az egyetemes egyháznak ezen egyetlen ág. hitv. jogi akadémiának fenntartása, mely, ha nem vallásos intézet is, de protestáns tanárai által protestáns szellemet fejleszt és ápol az iíjakban, kik jövendőben egyházaink élén állanának ? nem méltánylandó-e az egyetemes egyház részéről azon buzgóság, hogy Eperjes és környéke s az egyházkerület 70—So^ooo frtot teremtett elő annak fenntartására? Bizony, bizony sajnos, hogy találkoznak közöttünk oly férfiak, kik méltánylatot nem ismerve, a buzgóságot és áldozatkészséget kicsinyelve, azon örülnének, ha ezen egyetlen ág. hitv. jogi akadémiánk is minél előbb becsukná ajtaját! Ez válaszom visszhangul, kijelentvén, hogy a felelősséget elvállalom állításaimnak illető helyen okmányokkal való bebizonyítására, de hirlapilag többé szellőztetni nem fogom; kijelentvén: hogy én a th. akadémia ügyét a nyilvánosság elé nem vittem volna, ha a pozsonyi emlékirat a méltányosság és szoros igazság terén marad és a tiszai kerület ajánlatát sértőleg nem fitymálja és gúnyolja; kijelentvén: hogy célom korántsem izgatás s gyűlöletszitás volt, mint azt a viszonválasz fellépésem indokául állítja fel, hanem az ügynek tisztázása és igazságos elintézése, minél fogva hitem az, hogy az ügynek nem ártottam, hanem használtam, midőn azt több oldalról felvilágosítottam. Győzzön tehát a jobb ! Isten velünk ! Czékus István, superintendens. TÁRCA. Adatok B. e. Dr. Révész Imre élettörténetéhez. (Vége.) Van levelei közt egy pár, melyből már az az odaadó hazaszeretet s rettenthetetlen bátorság olvasható ki, a melynek életében később oly sok és szép tanújelét adta, a mint ezt a debreceni könyvtári szobában lefolyt jelenet is igazolja. írja ugyanis 1848 máj. 24-én Pál bátyjának, hogy álljon be a tízezer főből álló nemzetőrseregbe s tegye meg legédesebb és legszentebb kötelességét, hogy harcoljon édes hazánkért és nemzetünkért, mely most veszélyben van. „ Meglehet, hogy magam is be fogok allani." 1848 okt. 15-én ismét nógatja Pált, hogy álljon katonának, szolgálja a hazát: „Én, úgymond, tábori pap nem lehetek: pedig felsőbb helyen is tettem benne lépést.4

Aztán más tárgyra viszi a beszédet s így beszél: „Egyébaránt édes atyamfia 1 az egyenes szivú és másra támaszkodni nem akaró igaz magyar ember, még akkor is, ha kínálják: ugyan megnézi, hogy kitől veszi el az ajándékot, vagy bárminemű jótéteményt. Mert a kitől jót fogadunk el, annak lekötelezettje vagyunk. Minden emberrel pedig nem jó ilyen viszonyban lenni. Keveset szólottam, értsen többet.* 1849 okt. 29-ről keltezett levelében ezt mondja: „Az én lakásom folyvást a régi, a collegiumban, a nagy könyvtár mellett. . . . Azért, hogy a kollégium körül katonák állanak őrt, ne gondolja, hogy itt ne laknám.* Később aztán élőszóval megemlékezett arról a jelenetről is, mikor a muszka-katonak a könyvtárba be akartak tolakodni s emlité, hogy roppant erőfeszitések közt kétségbeesve a vandal pusztítás iszonyainak bekövet-1 kezhetésétől csakugyan oly irtóztatóan elkíaltá magát, hogy a muszkák eltávoztak. Levelezéséből az látszik, amit még eddig életrajzi adatai közt seholsem olvastam, hogy legelső meghívást : a szabolcsmegyebeli (alsó-szabolcsi e. m.) szentmihályi j népes és szép jövedelmű egyháztól kapott papi allo-I másra. 1851. ápr. 29-én ugyanis Debrecenből Pálhoz 21*