Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-27 / 9. szám

,Nincs utálatos igazság, és a jó soha sem csúnya. Szépség az anyag tökélye, mint a jóság a szellemé. De a tökély csak Isten tulajdona lévén, a szépség is bel- s valódi lényében isteni, mit mi korlátolt agyunkkal és érzelmünkkel tisztán nem láthatunk, fel nem foghatunk. Mit mi szépnek, valamint az, mit jónak nevezünk, csak mintegy emberi hasonlatossága a tökélynek s ezen hasonlat szépségünk. Isten a művészetet gyógy- és erősitő italul adá az emberiségnek. Ez az édes mennyei kenyér a fájdalom- és a szenvedésben; az égi harmatcsepp a beteg kebel csigájába esve és ott gyöngygyé változva; a felkoltö trombitahang a szív sírjára, — oáz a nyomor tengerén. Midőn az élet prózai napszáma lesújt, ezen angyal mennyei mosolya törli le homlokunk nehéz izzadtságát, a lélek és test szenvedéseinek könnyeit. Művészetben van a legtöbb humor. A rútat rózsalevelekkel, a fájdalmat csillagos fátyollal borítja be. A költészet panasza fölemel, a zene fájdalma csókolgat. A haldokló vívó, a kesergő istenanya szenvedéseikben csak szépséget mutatnak s a mausoleumok magasztos vonalai feledtetik az enyészet helyét4

stb. (XVI. fej. 76, 79. 80. lap.) De nem folytatom tovább a kivonatolást. Olvassa, élvezze e becses könyvet a t. olvasó, a maga egészében. Bátran merem állítani, hogy aki e könyvet figyelemmel végig olvassa, eme nyilatkozattal teszi ezt egyideig félre : bölcsebb, jobb és boldogabb lettem általa. Melegen ajánlom e müvet a szülők, lelkészek és tanítók figyelmébe. Népiskolai könytárunkból sem szabad ennek hiányoznia. Megjegyzem, hogy e becses mű, még a mult napokban legalább, Budapesten ismeretlen s megszerezhetlen volt. A megrendelő forduljon az aradi kiadókhoz. Végül legyen szabad a t. kiadó urakat arra kérnem, hogy a második kiadásnál az egypár latin, francia és angol idézet magyar fordítását szíveskedjenek zárjelbe vagy jegyzékbe tenni. Sdntha Károly. BELFÖLD. A protestáns ügy Zemplénmegye felvidékén. A felső-zemplénmegyei protestáns ügyet pár hónappal ezelőtt egy nevezetes mozzanat élesztette fel százados halottaiból. E nevezetes mozzanat azon egyháztörténelmi esemény, hogy Homonnán, az egyháztörténelmi emlékű városban harmadtélszázad után nyilvános rendes prot. istenitisztelet tartatott. A XVII. század elején lezajlott mozgalmas idők a homonnai protestáns egyházat is elsöpörték, amikor Homonnai Drugeth György szentelt vitéz, az arany gyapjas rend vitéze, az elődei által pártfogolt protestáns egyháznak nagy üldözője, 1614-ben a prot. papokat Homonnáról elűzte, és a templomot a katholikusok részére elfoglalta. Ezzel a homonnai prot. egyház átadatott a történelemnek. — Az emberiségi fejlődés történelmének logikája ugyan régen feltüntette a józan ész követelményét, a teljes vallásszabadság jogosságát, a midőn a szabad egyháziasulás a prot. egyház alkotmányos szabadságában, autonómiájában teljes biztosítékot és támogatást talál: mégis több mint harmadfél század mult el, mióta e különben nagyterjedelmü vidéken, a hol, t. i. Zemplénmegye három határszéli járásában több mint 40.000 lélek között egyetlen egy prot. egyház nincs, — végre a mult év alkonyán a homonnai és vidéki protestánsok egyesült leányegyházzá szervezkedve, azon magasztos ünnepélynek lettek részesei, melylyel a szeretet vallásában való egyesülésöket nyilvánvalóvá tették. A valláserkölcsi szükségérzetben nagy teremtő erő rejlik. Mert bár a vallásosság oly benső érzelem, mely a csendes magányban, időhöz és helyhez nem kötve legőszintébben és legmegnyugtatóbban ébred fel a szivek rejtekében, és emeli fel az embert a lelki nyugalom magaslatára, mint a zsoltár iró mondja:, . . Titkon ajtómat behajtva, és magánosan sóhajtva . . . * ; de a társaságra született ember templomot épít magának, hogy ott Isten és emberek előtt tegyen tanúbizonyságot, hogy embertársait ama nagy eszmében, a szeretet vallásában testvéreiként tekinti, midőn így szól a zsoltáriróval: ,Ha templomban megjelenek, ahol összesereglenek, Felséges neved imádói, Velők együtt fohászkodva, Úgy érzem mintha vigadva ott volnék, hol a menny lakói 4 Ily subjectiv indokokhoz hozzájárulván azon körülmény, hogy a nagyobbára távol földről e vidékre került prot. lakosok az egyházukhoz való törvényes kapcsolat iránt tájékozatlanok lévén, jogaik gyakorlatában és kötelességeik teljesítésében akadályozva voltak ; továbbá azon nehézségek, melyek az előforduló családi események alkalmával az egyházi ténykedések igénybe vételénél, a gyermekek hittan tanításánál, confirmáltatásánál előfordultak : több izben hangzott fel e prot. közönség ajkáról az óhaj az iránt, hogy Homonna városa és vidéke prot. lakosai egy leányegyházzá alakulnának. E vágy az utóbbi időkben, midőn a város és vidéke prot. közönsége nagyobb mérvben gyarapodott, mind élesebben nyilatkozott, úgy annyira, hogy a mult év utolján Homonna város néhány ügybuzgó férfia által összehítt előértekezleten a Homonnán létesítendő prot. leányegyház eszméjét a város és vidéke prot. lakosai közlelkesedéssel fogadták, sőt a szervezkedés módozatainak kidolgozására, s már az első isteni tisztelet megtartásának előkészítésére bizottságot is neveztek. A nemes törekvést siker és áldás koronázta. Az első nyilvános prot. helv. hitv. isteni tisztelet mult évi nov. hó 28-án mindkét felekezeti prot. általános részvétele mellett tartatott meg Dercsényi Kálmán úr imateremmé átalakított irodai helyiségében. Tiszt. Böszörményi Károly málcai h. h. lelkész úr hivatott meg a lelkészi functióra, ki is a gyülekezetet emlékezetre méltó