Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-27 / 9. szám

Üdvözöljük a zsinatot. A zsinat, a reformalt egyhazban, alkotmanyos targyalás utján többségileg el van határozva, sőt ki van mondva annak helye, ideje is ; kérdés, helyes-e, szabad-e most már azon kérdést föltenni : legyen-e vagy nem zsinat ? Félni valamitől egyéni dolog, de hogy ezt a zsinattóli félelmet arra a térre vigyük, hogy a mit alkotmányos uton elhatároztunk, most lerontsuk, ezen eljárást én nem helyeselhetem. Nem, mivel ezen eljárás arculütése azon alkotmányos elvnek: a kisebbség a többség határozatának aláveti magát. Mi lenne úgy belőlünk, ha a kisebbség, egyházban, egyházmegyén, egyházkerületen szüntelen óhaját, félelmét hangoztatva — a határozatokban meg nem nyugodnék, azokat gyűléseken kívül — tehát nem a kellő helyen — lerontani törekednék ? — semmi. Ép így, célszerű-e, mint e lapok ez évi 2—3 számaiban történik, a zsinat felett félreverni a harangot, mivel az pusztán csak paragraphusokat felölelő zsinatnak látszik, és mivel az a ráfordított költséget sem érdemli meg ? Aligha. Nagy mondások. Nagy szavak. S mivel igen sokat akarnak mondani, keveset mondanak. Igenis nagy szavak, midőn az mondatik, hogy az j csak „csiribiri joggyakorlatoknak kodexszerü meghatáro- : zása, paragraphusokba összegyúrása, lesz. * Hiszen, ha a magyar korona országainak kalvinista egyháza csak oly zsinatot akarna tartani, melyben csiribiri joggyakorlatok kodifikaltatnak, akkor csakugyan igaza lehetne a zsinat előtt merengőnek ; de szabadjon hinnem, hogy ezt maga cikkiró sem hiszi. Eszméket vitatnia zsinat nem hivatott, hanem igenis hivatott arra, hogy az egyház szervezetét törvénnyel egyöntetüleg megállapítsa. Hiszen, ha az egyházak, egyházmegyék, egyházkerületek szervezete kimondatik s az örökös hullámzásból, bizonytalanságból kivétetik, nem óriási haladas-e ez már? s mondható-e e szervezés csiribiri joggyakorlatok paragraphusokba gyurasanak ? Ha a zsinat kimondja az 5 kerület egységét s kimondja a magyar reform, egyház létezését s lehetővé teszi, hogy a külföld bennünket megtalaljon, és mi az állammal, mint 2 millió beszélhessünk sérelmeink, tanügyünk s egyébb bajaink felől ? hat akkor is csak haszon nélküli, a ráfordított költséget meg nem érdemlő zsinat lesz ?! Ha meg lesz teremtve a konvent és letéve kezébe a határozás bajaink, gyámoldánk, do mestikánk stb. stb. felől, nem lesz-e ez hasonló a sárból kimenekedéshez ? És mondhatjuk-e, hogy az egyházi fegyelmi ügy, az egyházi közigazgatás és törvénykezés nem vár orvoslást a zsinattól ? S ha nem, ha el kell ismernünk, hogy a fentiekre kell zsinat, ha el kell ismernünk, hogy a zsinaté a szervezés, az első lépés megtétele, ha el kell ismernünk, hogy zsinat nélkül konvent sem jöhet létre, melyet pedig várunk, akkor ne kicsinyeljük a zsinat elé készített paragraphusokat, és ne mondjuk most mar azon elcsépelt szót: „a zsinat nem nekünk való,4 hanem igenis mondjuk, szervezkednünk szükséges : tüdvözöljük a zsinatot. Szekeres Mihály, ref. lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. ,Hagyatékom FiaimnakIrta Vértan Endre. Tisza jövedelme az Aradon felállítandó árvaház javára fordittatik. Arad, 1880. Kiadják: Györgyössy llndolf, Millig József. Ára 1 frt. Szerény cim, szerény név, sokak előtt egészen ismeretlen, de méltó, hogy ismert legyen minél nagyobb körben. Ha igaz, mit Berzsenyink is hirdet, hogy „Az erkölcs minden polgártestnek lelke, E talpon áll létünk, alkotmányunk, Ezen függ, mind egyes mind közszerencsénk ; Minden népek, kiket csak esuaerünk Most és a mult kor történeteiben, Az erkölcscsel nőttek s viszont fogytak.« Ha igaz, mit az élet bizonyít, hogy a magyar nép, úr és szolga erkölcse, e fényes ruha piszkosan megrongyollott, e drága kincs elveszett, ez erős alap elpusztult : ugy melegen kell üdvözölnünk mindazt, ki e ruhát tisztítja, javítja, e kincset keresi s ez alapot erősiti, hogy egyesnek és társadalomnak boldogságra nyisson utat. Kétszeres örömmel kell itt üdvözölnünk a valódi tehetséget, a ki tudja, hogy nem a morálnak száraz papolása teremt erkölcsös népet, hanem inkább az erkölcsi elveknek az életre való bölcs, megnyerő alkalmazása s az erkölcsnek mint eszménynek, példák altal való feltüntetése, a mint az az eszmény az egyes élő vagy költött individuumokban megtestesült. Innen Jézus példázatainak örök szépsége, megindító tanitó s javitó ereje. Innen az ő vallás-erkölcsi rövid mondatainak kimerithetlen gazdagsága. S ha még ezekhez az irály vagy még inkább az élő szó s előadasnak baja, varazsa járul: kész az olvasók vagy hallgatók ajkan a mondás: hatalmas és kedves a beszédben. * A mi Vértanunk ugy is, mint philosoph, ugy is, mint vallásos kedély, ugy is, mint aesthetikus : egy iránt kiváló tehetség. Bölcsessége s tapasztalata a reális életre utbaigazitast nyújt, melegen érző vallásos szíve pedig az eszményire szárnyakat kölcsönöz. Szóval, könyve az életbölcsességnek, szerencsének és való boldogságnak könyve. Vertán Endre született 1813. szept. 23-án, Gyergyó-Szent-Miklóson. 1861-ben Biharmegye magyar-csékei választó-kerülete az országgyűlésre képviselőnek választotta. Meghalt 1879. márc. 26-án. Nagyobb szabású művei : „A képviseleti és önkormányzati rendszer, vonatkozva hazánkra.® „Politikai kérdések és tanulmányok* és „Hagyatékom Etele, Jenő és Csaba fiaimnak *