Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-02-27 / 9. szám
által, az atomok indivi duatioja a tér és idő által történhetik. Mi a felsőbbrendű egyedekre anyag, az az alsóbbakra alak ; eredetileg az atomerőkön kivül semmi más anyag nem létezik s ezeket a térponti fíxatio , műfogása* teszi anyaggá. Ezzel adva van a felsőbb rendű egyedek jellemének lehetősége is. Schopenhauer mint absolut monista magával jön ellenmondásba, midőn minden egyed közvetlen alapjának az egy akaratot vallja s mégis a jellemeknek egyszer mindenkorra adott különféleségéről beszél. Ez metaphysikai képtelenség s metaphysikailag a francia naturalistáknak kellene igazat adnunk, kik az embereket jellem dolgában is egyenlőknek mondották, vagyis, hogy mindegyiknek lelke tabula vasa jellem tekintetében is, s csak később külső befolyás, főleg a nevelés által alakul. De Hartmann szerint az egyedi jellem alapja nem az időn kivüli akarásban keresendő ; időn kivül csak az absolut lény van, a ténykedéshez mindenesetre idő kívántatik. Az időben pedig számításba kell vennünk az egyszer már hatott motívumok előnyét az elhatározásnál s a szokást. Épen az a sajátság, mely szerint bizonyos motívumoknak nagyobb vagy csekélyebb hatása van valamelyik egyedre, mint az ő fajára, képezi jellemének alapját s e praevalentiak Összege teszi az egyedi jellemet. Az egyedi jellemben számításba kell vennünk az agynak minőségét is ; mert csak a tudalom szervére gyakorolhat a szokás egyenes befolyást, nem a tudattalanra. Az agy minőségének változtával azonban változnia kell azon ténykedési módnak is, melyet a tudattalan arra irányoz, mint ahogy változik a szervezet minden részében. A tudattalan — kivéve ahol generális érdekek vannak kockára téve — mindig a legkönnyebben bekövetkező reaktiot idézi fel a motívumra s éppen a tevékenység e bizonyos módja teszi az egyedi jellemet. Ily felfogással, azt véli Hartmann, nem lesz többé crthetlen azon latszólagos ellenmondás, hogy a jellem a tudattalanban rejlik s a jeliemi minőség mégis feltételezve van a tudalom szervéitől. A dispositio bizonyos reactiora öröklés utján átmehet az utódokra s tovább fejlhetik a typustól mindinkább eltérő egyedi charakter, míg az első embernél az egyedi és typikus jellem közt nem volt különbség. Hogy gyermekek apáik helyett nagyapáikra, szépapáikra ütnek, ez is kimagyarázható, mert hiszen mindenki egész kincstárát örökli elődeitől a jellemző vagyis a typikustól elütő sajátságoknak, melyek közül saját életbenyomásai most ezt, majd amazt juttatják érvényre. Egyetlen elődtől nyert sajátság a puszta nem használás miatt észrevehetienné gyöngülhet. De valakinek mégis kellett kezdeni a typustól ezen eltérést, mint az örökölt betegségek valamelyik ősre viszszavezethetők. Hogy egy nemzetnél a jellemző sajátságok még inkább kifejlődhetnek, magától érthető. Hartmann tetszik magának a paradoxonokban. Ilyen hatást tesz ránk az a váratlan állítása, hogy a tudattalan mindentudó s hogy ez a világ a lehető legjobb, melyet elődei Fichte, Schopenhauer a lehető legrosszabbnak tartottak, kiknek pessimismusa a Hartmannféle bölcsészetnek is megadta a modern szájíznek anynyira kívánatos pikáns izt. Hízeleg magának Hartmann, hogy az ő Unbewusstja a mindenegy, a mindenütt ott levő, mindenütt cselekvő, a keresztyének istenével egyeztethető. Bizonyítás módja a világ legjobb volta mellett a kevéssel előtt csúfolt leibnitzi theodicea ; csak a rossz definitiójában tér el Leibnitztól; szerinte t. i. a rossz nem privativum quid, mint Leibnitz előtt már Athenasius és Augustinus véltek, de positivum reale mint akár a jó. Nem sokkal alább ugy igazítja ki magát, hogy erkölcsiség, igazságosság mégis csak ideák maradnak, azaz csupán az egyedek egymás közti viszonyára birnak jelentőséggel, az egyedek belső lényegére, a tudattalan mindenegyre alkalmazva jelentésnélküliek. Tisztán reale a kedv és fájdalom, melyekre a létérti küzdelemben a fejlődésnél szükség van. Tehát a világ főcélja a boldogság ? Meglássuk. Az eddigi praemissákból bajosan lehetne ra igenlőleg, akár tagadólag következtetni. Hartmann nem hagyja magát az olvasó által előre kiszámíttatni, így könyve sokkal érdekesebb. (Folytatása következik.) Dr. Bihari Péter. SYNODALIA. A mint illetékes helyről értesültünk, a király leirata a jövő oktober végével megnyitandó zsinat iránt a közoktatási minisztériumhoz már leérkezett. Abban O Felsége ezúttal lemond azon jogáról, hogy a zsinaton magát homo regius által képviseltesse. „Az egyházi bíróság és törvénykezési rendtartásra vonatkozó javaslat készítésére kiküldött bizottság4 f. hó 18 — 21 -ig tartotta üléseit. Jelen voltak : Beöthy Zsigmond, id. Kiss Áron, Ritook Zsigmond, Szilagyi Dezső mint rendes, Ballagi Mór, Mocsáry Lajos és Molnár Béla mint helyettes tagok. A bizottság Beöthy Zsigmond urat egyhangúlag elnöknek megválasztván, az előadói és jegyzői teendőkkel Molnár Béla urat bízta meg. A munkálat készítésénél arra kellett legfőbbképen tekintettel lenni, hogy az egyház permanens törvényszékeket nem állíthat és nem tarthat fenn, miért is szükségesnek látszott az eljárást lehetőleg egyszerűsíteni és a polgári törvénykezés mindazon formaságait mellőzni, melyeknél fogva a per folyamatát megszakítani és egyik gyűléstől a másikig felfüggeszteni kellene, holott fegyelmi ügyeknél a közérdek tekintetéből lehető gyors intézkedés óhajtandó. Ehhez képest a bizottság azon volt, hogy a mennyire lehetett az egyházi életünkből fejlődött eddig szokásban volt procedúrát szabályozza s annak a törvényes kellékeket megadja.
