Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-13 / 7. szám

* Gyászhirek. I .apunknak irjak Besztercebányáról, hogy idősb riatlhj György, a zólyomi ág. h. ev. esperességnek kiérdemült felügyelője, egy ritka becsületességük köztiszteletben álló, hü munkása az úrnak, febr. i-én Nagy-Szalatnán hosszú szenvedés után jobb létre szenderült, s 3-án megszámlalhatlan közönségnek részvéte mellett, a siri nyugalomra tétetett. — Sajnálkozással értesülünk a szomorú hirről, hogy Kozma Ferenc szomotorvécsi ref. lelkész, az alsózempléni egyházmegyében, f. hó 1 sej én elhunyt. — Özv. Nadányi Albert né, jótékonyságáról ismeretes 70 éves úrnő, e hó 4-én meghalt. A boldogult, biharmegyei Hegyköz Kovácsiban született, s az ottani ref. templomban, szülőföldje iránti kegyeletből, díszes orgonát is állíttatott. — Boros Péter, a beregi ref. egyházmegye nagymuzsalyi gyülekezetének lelkipásztora jan. 29-én elhunyt. Béke poraikra ! NECROLOG. Egy rövid életnek a képét fogom körvonalozni; a kis keretbe nem fér az anyag bősége, csak a fő vonások lesznek benne fellelhetők, melyek a szíves olvasóban bizonyára több kérdést fognak felkölteni, talán felelet nélkülit. 1880 nov. l-jén, mikor a nyugalmas sírkertek a ' gyászoló szeretet fényétől megvilágosodnak, akkor 61

/* órakor este csendesen elbúcsúzott szerető rokonaitól s barátjaitól Rosenauer Károly, a besztercebányai ág. h. evang. gymnasium igazgató tanára, hogy azok közé térjen meg, a kiknek emlékét szomorúan ünnepeli e nap a szerető szív. Oh ! milyen fajdalom érte ezzel élete számos vesztességei által lesújtott s az évek súlyától is meggörnyedt anyját, — szerető testvéreit, — mily pótolhatlan veszteség azon nőt, ki az ő oldalán kés/.ült az élettel megküzdeni, azon kis fiút, ki nem sejtve semmit, földön csúszkálva játszotta kis játékait, mikor atyja örökre lehunyta őrködő szemét! S nekünk, kik e férfiú- j hoz közelebb állottunk, még panaszkodnunk sem volt szabad. 1879. septemberétől kezdve 1880. nov. í jéig, tehát egy álló évnél tovább ágyát el nem hagyta ; s nem csak hogy el nem hagyta, hanem iszonyatos kínoktól gyötörtetve, melynek elmondása is vérfagyasztó, helvét nem lelt, a hol legalább csak egy óráig, később ha csak egy percig is nyugta lett volna. Betegsége 1878 vége felé kezdődve, fájdalmas hátgerinc-csigolya-gyuladassá fejlődött, a mely helybeli s budapesti orvosok segítsége dacára sem volt többé megszüntethető. Ez kinozta másfél évig, ez ölte meg: s mi panaszkodhattunk volna, hogy megszűntek kínjai ? Keserűségtől eltelt szívvel bele kellett nyugodni a végzetes csapásba, mert mentésre nem volt mód és képesség. Ha ezen életnek oly erőszakos megszakítását tekintjük s végig nézünk azokon, miket a boldogult tervezett, akkor be kell vallanunk, hogy az urnák utjai felismerhetlenek, megérthetlenek. Egész életében ideálok vezérelték, melyeknek feláldozta fiatalságának számos örömét, igyekezve megszerezni azon eszközöket, melyekkel ideáljait valósíthatná; s a midőn az eszköz meg volt, s a compositió megérett — a hangszer húrjai elszakadtak s az ideál egyes szálai a porba hanyatlottak viszsza. Rosenauer Károly született Besztercebanyán 1843 évi dec. 18-án, régi német családból s atyja Lajos és anyja (szül. Nadeja Johanna) jómódú polgárok viszonyaihoz mérten nevelték. 1850. nov. 2-dikán a beszt.-b. elemi iskolákba vétetett fel; ugyan ott végezte 1854—1857 a gymnasium 3 alsó osztályát. Atyja innen, semhogy az akkori cs. k. gy mii asinmba járatta volna, inkább hazától meszsze, Sopronba kiildé fiat, ki ott a lyceumban végezte a többi osztályokat s 1862. jul. 2-án kapta az érettségiről szóló bizonyítványt, mely mint minden egyéb bizonyítványa kitűnő volt. i862

/3

Pozsonyba ment theologiát tanulni. Maga a theologia neki tudtommal nem sok gondot okozott; a philosophiai kérdések, valamint a classikai nyelvek s történetek voltak kedvenc tárgyai s azok maradtak továbbra is. Minthogy pedig tagadhatlanul helyesen látta be, hogy ezen irányban a német egyetemek összehasonlíthatlanul többet nyújtanak, mint egy szerény theologiai facultás mi nálunk, ha még oly jó szellemű is, a milyennek mindnyájan ismertük s szerettük a pozsonyit, — azéit atyja beleegyezésével 3 évig külföldi egyetemeken tartózkodott, még pedig : I86:

1

/4

Berlinben, I86V6

Halléban, i866

/(; téli semesterbenTűbingenben, nyáriban Heidelbergben, tanulva class. philologiát, történelmet és theologiát. Az 1866-ki háború kitörésekor épen az utolsó vonatfal tudott haza menekülni akkori elleneink országából. Otthon, tudományos ismeretekkel megrakodva, kezdte mélyebben megismerni atyjának jellemét és életelveit. E férfiú, mesterségére nézve pék, iskolákat végzett volt s szorgalma, becsülete, egykedvy nyugodtsága, hajthatlan igazságossága, nyájas de határozott tiszta érvelése által a protestáns polgártársakra tagadhatlanul a legnagyobb befolyással birt, ugy hogy sokszor egy két tréfás megjegyzése, mely cafolhatlan érveket tartalmazott, döntők voltak vitás, practicus kérdésekben. Atyja példáján tanulta meg Karoly azon irányt, melyet azon tul is teljes meggyőződéssel követett: a prot. egyháznak első sorban szolgálni, s a városi községtől el nem vonni erejének részét, hogy a különböző érdekek ne ellenkezésbe, hanem egyezésbe jussanak épen az altal, hogy ugyanazon férfiak képviselik. Akkor 1867-ben meghalt az ev. gymn. igazgatója Márkus Sándor, egy férfiú, kiről nem irtak ugyan nagy nekrologot, de a kinek élete ép oly tanulságos a gondolkodónak, mint Rosenaueré. Sanyarúsággal küzdött mint ifjú, önerejével vívta ki becsületes helyét a társadalomban s midőn megalapítva családi boldogságát, növénytani kutatásait az algák terén lelkesülten elkezdte, akkor erőszakosan kiragadta innen a halál, könyörtelenül öszszetiporva egy nő egész jövőjét s három árva kis leány egyetlen támaszát. Mint e férfiú méltó utódja Rosenauer elvállalta díjtalanul az év hátra levő részén át a tanítást. 1868 ban rendes tanárrá lett megválasztva s 1069 oct. 28-kán a class. philologia s hellen-római