Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-05 / 36. szám

nincs, azt maguk az irók hirdetik; hogy iskoláink ro- | szak, arról akármelyik tanár kiállítja a bizonyítványt ; hogy fővárosunk ronda, egy németországi kisvárosnál is hitványabb, azt olvashatjuk mindennap a fővárosi újságokban ; hogy műveltségünk nincsen, arról akármelyik magyar a legnagyobb készséggel tanúskodik. Szóval hátra vagyunk mindenben maradva s eszeveszetten, újult erővel hozzá kell fognunk a német nyelv tanulásához, hogy a német civilizátió megnyíljék előttünk, s kibontakozzunk ebből a mi jelenlegi nyomorúságos állapotunkból. Bizony nem ütődtünk mi meg Borsodi ur azon vádján sem, hogy nincsen egyházi itészetünk. Hanem hát mi azért nem tartozunk ám azok közé, | akik a magyarságtól mindent megtagadnak. Gyakran leszidjuk ugyan önmagunkat is, meg másokat is, hogy indolensek vagyunk, nem teszünk annyit, amennyit tehetnénk ; de ezt csak serkentésül, buzdításul tesszük, s bizony eszünk ágában sincs behunyni a szemünket, hogy ne lássuk azt, amink van, hogy ne lássunk semmit, amibe nyitott szemmel gyönyörködhetünk. Mi tudunk gyönyörködni nem nagy, de szépen fejlődő irodalmunkban ; iskoláin- i kat a kor színvonalán állóknak tartjuk ; fővárosunkat az elsőrangú európai városok közé sorozzuk; míveltségi viszonyaink felett eszünk ágában sincs kétségbeesni. Azt is határozottan tagadjuk, hogy egyházi ité- j szetünk ne volna. Ki se kell mozdulnunk a saját portánkról, hogy a prot. egyházi ítészét kiválóbb termékeivel megismerkedjünk. Tessék végiglapozni lapunk huszonhárom évfolyamát: aki faradságot vesz erre magának, csaknem minden számban találni fog egy-egy nagyobb kritikát, még ha irodalmi rovatunkat figyelmen kivül hagyná is, amelyben pedig szintén be vannak mutatva, habár csak röviden is, nemcsak a theologiai, de az egész magyar irodalom kiválóbb termékei. A protestáns egyházi vagy iskolai ügyekre vonatkozó számbavehető munkák között kevés van, a mihez a mi lapunk hozzá ne szólt volna. De persze ahoz, hogy valaki mindezekről közvetlen meggyőződést szerezzen magának, mint már fenebb is említők, át kellene néznie lapunknak mind a huszonhárom évfolyamát. Borsodi urnák pedig még ahoz sem volt türelme, hogy csak egy-két évfolyam tartalomjegyzékét is átfussa. Mert különben nem állítaná, hogy Mitrovics Egyházszónoklattanát agyonhallgattuk. Mutatványt is közöltünk abból, aztán meg ketten ís ismertették magát a jeles munkát. Hogy ez Borsodi ur figyelmét kikerülte, annál nagyobb hiba, mert — ugy látszik — épen Mitrovics munkájának általa vélt mellőztetése indította őt fenebbi cikkének megírására. Hogy pedig a Protestáns Papot szintén agyonhallgatnánk, ezt kereken tagadjuk. Maga Borsodi úr is felhívta arra egyízben olvasóink figyelmét; mi pedig csaknem minden eddig megjelent füzetéről jelentést tettünk lapunkban. Azt kívánni sem lehet, hogy minden egyes füzetét per longum et latum ismertessük. Epen olyan joggal megkívánhatnék akkor aztán mi is, hogy a többi egyházi lapok meg a mi lapunk minden egyes számát bírálják meg. Borsodi ur vádja tehát bennünket nem érhet. Mi megtettük mindig és megtesszük ezután is kötelességünket az egyházi itészet terén. Amíg a protestáns theologiai irodalom egy egész évi eredménye nem rúg többre 10—15 önálló munkánál: addig nem is tartunk tőle, hogy ama kötelességünket nem lennénk képesek híven és pontosan teljesíteni, föltéve természetesen, hogy munkatársaink, köztük Borsodi úr is, nem vonják meg tőlünk becses támogatásukat. KÖNYVISMERTETÉS. -Egyházi beszédek ünnepkör etek és ref. néptanítók számára. Irta Biky Károli), györgyteleki ref. lelkész. Debrecen. Kiadja rfj. Csáthy Károly, kir. gazd. tanint. könyvárus. 1880. Ara 1 frt. 8-rét, 179 lap. „Egy parányi helyet kérek e füzetnek a prot. egyházi beszédirodalom gazdagon beültetett mezején 1 Nem fényleni, ragyogni, de egy üresen hagyott kis tért betölteni: ez összes igénye e füzetkének. Bármily túltömött legyen is egyh. beszédirodalmunk, de én láttam abban egy kis hézagot, mely nagynevű szónokainknak talán föl sem tűnt, és e hézagon át ünnepköveteink s predikálásra kötelezett tanítóink kielégítetlen igényei láthatók. Szoboszlay, Baksay, Tompa, Medgyes, Révész s több ujabbkori jeleseink kiadott beszédeik — bátran merem mondani — nem is ünnepkövetek s tanitók számára valók ; mi lelkészek is csak mintáknak tekinthetjük azokat, melyekből a szónoklat titkait eltanulhatjuk.® Igy szól szerző az előszóban s ezzel indokolja egyh. beszédeinek sajtó alá adását. Biky ur ugyan nem első e téren, a mennyiben tudtommal Rác Károly, Gergely Károlylyal társulva 1869-ben, egy 96 lapra terjedő hasonló célú füzetet már adtak s ezenkívül a mult évtized elején a sárospataki nyomdából kikerült szintén ilyen (legátusok számára irt) füzetet is láttam ; de mind ez, mind Rác K. füzete csak ünnepi követek számára állíttatott össze, figyelmen kívül hagyva a predikálásra kötelezett néptanítók igényeit. Ez utóbbiak „kedveért® a derék Kolmár adott két vastag kötetnyi »Keresztyén katedrai tanításokat/ de ez nem „ujabbkori® s aztán a „nevendék néptanítók® alatt, a kiknek kedvéért a jó öreg Kolmár írt, ma már mást értünk. Denique Biky egyházi beszédeinek kiadása jelen körülményeink közt indokolt; mert néptanítóink kánonilag kötelezvék bizonyos időkben prédikálni s a legatiók sincsenek megszüntetve. Hogy ez, az igehirdetés szempontjából egyátalán nem helyeselhető, arról elfogulatlanul vitatkozni sem lehet; s ha már a mizéria, kényelemszeretet és több más ok ezt a szokást megszüntetni nem engedik: igen helyes az illetők kezébe olyan íorrásokat adni, melyeket azok minél kevesebb botránkoztatás nélkül 7a