Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-02-15 / 7. szám
PROTESTÁNS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KI A D Ó - H I VATA L: VIII. ker. Máriautca 10. sz, I. em. Előfizetési dij: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel i hasábos petit sor többszöri beiktatásért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég Szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök lejárt annak megújítására felkéretnek. Hol a nagyobb baj? E lapok hasábjain ^Hol a bajr<< : cím alatt megjelent s valódi melegséggel írt cikk a mindinkább terjedő vallástalanságnak s az egyház iránti közönyösségnek forrását intelligens világiaínkban véli felfedezhetni. Vádolja a világiakat, hogy a vallás szemökben csak politikai eszköz, az Isten házát nem látogatják, az egyházi közgyűléseken is csak immel-ámmal jelennek meg stb. Távol legyen tőlem, hogy a felsoroltakat legnagyobb részükben valóknak el ne ismerném; sőt elismerem azt is, hogy ez baj, melyen iparkodnunk kell minden áron segíteni. Azonban kéro dem, miért közömbösök világiaink egyházuk iránt} Vájjon ezen közömbösségnek forrása önmagok- ; ból ered-e vagy talán máshonnan ? E kérdésre iparkodom a következőkben megfelelni: Hogy korunk általában a vallásos institutiók iránt nem rajong, sőt közömbös s nem ritkán ! ellenséges álláspontot elfoglaló; ez tagadhatlan. Nem vélek csalódni, ha ezen áramlatnak okát az egyházak túlságos conservativismusában keresem. Hogy ezen áramlat szelétől j rotestans egyházunk sem maradt érintetlenül, az t )ból, hogy a különböző felekezetek hívei az ék ben folytonos érintkezésben vannak egymással — önként következik. 1 Ez ellen más orvosság szerintem nincs, mint az, hogy az egyház értse meg az idők intő szavát, j haladjon a protestantismus szelleme által kijelölt ösvényen. A kor halad, és mindazokat, a kik vagy a melyek vele haladni nem akarnak, menthetlenűl összetiporja. Egyik vádja az általam jelzett cikknek az, hogy a vallásosságot csak politikai célokból űzik. Kérdem, kik ennek okai: Vájjon lelkészeink legnagyobb része a politikai constitutionalis aera megnyíltával, nem maga lépett-e önként fel, hogy befolyásával a politikai egyensúly mérlegét erre vagy amarra billentse ? Nagyon természetes tehát, hogy világiaink az egyházat és az egyháziakat politikai céljaikra felhasználták; mert ha ők nem tették volna ezt, tették volna mások ő ellenökben. Az, hogy az egyházat a világiak politikai céljaikra felhasználták, baj, de sokkal nagyobb baj az, hogy a lelkészek ezt engedték, sőt arra maguk segédkezet nyújtottak. Másik vád a világiak ellenében az, hogy nem járnak az Úr házába, vagy legfeljebb sátoros ünnepek alkalmával. Nem vagyok azok közül való, kik a vallásosság fokmérője gyanánt a templomba járást elfogadhatnák, mert ez nem ritkán phariseismusból történhetik. Szerintem a vallásosság fokmérője a keresztyéni, munkás, jótékony erkölcsi élet. Nem tagadom, hogy az ilyen élet fejlesztésére a templomba járás hathatós befolyással van, de annak nem mindig biztos jele. Ismertem én már egyéneket, kik a legbuzgóbb templomba járók voltak és mégis alig láttam náluk elvetemedettebb erkölcsüeket és megfordítva. Hogy tárgyamra visszatérjek, kérdem, miért nem járnak világiaink az Úr házába r Hazánk egyik tekintélyes vidéki városában lévő reform, egyháznak — számos évekkel ezelőtt — volt egy kitűnő szónoki tehetséggel biró lelkésze, ki nem annyira nagy hangja, mint beszédeinek tartalmas volta által nemcsak a protestánsokat, hanem még
