Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-08 / 6. szám

II. oszt. Irás: Főnevek és mondatok folyó írásban. Utemirás. Rajz: Hajlott vonalak s alkalmazásaik előrajzok után a táblán. III. oszt. Írás : Mondatok folyóirásban. Rajz : Elemi ékítmények, a tavlati rajznak első elemei drótminták után. IV. oszt. Rajz fatárgyak után (árnyéklattal); mértani szerkezetek. V. oszt. Rajz fatárgy csoportok és könnyű gypsz ékítmények után ; mértani szerkezetek. VI. oszt. Rajz gypszminták után, feladatok az alakzattanból. VII. osztály. Mint a VI. osztályban. VIII. oszt. Rajz gypszminták után (fej és fejrészek). Feladatok az alakzattanból, gép-, terv- és alakzat rajzok. IX. oszt. Mint a VIII. osztályban. Ének I. oszt. Templomi énekek és dalok begyakorlása (egy hangra.) Elméleti oktatás (hangjegyek, szünetek, ( hanglépcsők). II. oszt. Templomi énekek és dalok begyakorlása (egy hangra.). Az elméleti oktatás folytatása (Dur hanglépcsők, hangközök.) III. oszt. Dalok begyakorlasa két hangra. Gyakorlatok a hangok eltalálásában. (Moll hangok). IV.—IX. oszt. Első énekosztály : Templomi énekek és dalok begyakorlása két hangra. Második énekosztály : Templomi énekek, motettek, zsoltárok, karénekek és dalok begyakorlása (négy és több hangra.) Tornázás. A hetenkénti órak száma s a fokonkénti előmenetel a tornázásban nincs előadva az értesítőben. Közli Török Pál. ISKOLAÜGY. Visszatekintés főiskolai életemre. Három éve hagytam el a főiskolát, s három évben nincs annyi óra, a hányszor visszaemlékeztem rea. Ébrenlétemben és álmaimban gyakran megjelenik előttem éltem ez aranykora, 12 év öröme és fájdalma, reménye és csalódása. Mintha most is ott futkároznám a folyam partján, víg cimborákkal, gondtalan pajkos gyermekekkel, vagy a gyönyörű hegysorozattól köritett fensík hullámzó vetései közt járkálva, nyitott könyv' mellett gyönyörködném a természet ezer csodáiban , a vidék nagyszerű panorámájában, boszankodva, ha az éles csengetyűszó hazamenni parancsol, — minden oly hű emlékezetemben van, mintha csak most élném át az egészet. S ez emlékedet olyan édes-bus érzelmeket támaszt keblemben, Olyan sokszor hallottam diákgyerek koromban, ( öreg papoktól az iskolai élet gyönyöreiről, a későbbi élet ridegségéről, hogy én nem vágytam ki e paradicsomból soha. Meggyőződésemmé vált, hogy az iskolában eltöltött időszak az egész élet ragyogó hímpora, mit később lemos az ezerféle küzdelmek sokszor nagyon is szennyes zápora ; az önzéstelen barati szív kiég az önérdek tüzében ; az összetartó szeretet kapcsai megtágulnak s a hajdani szép világnak csak romja marad meg fájó emlékűi. És ez így van mindenkire nézve kisebb-nagyobb mértékben. Szomorú dolog az, hogy lassan-lassan lehull az ifjúság virága s még szomorűbb az, hogy mai napság gyümölcs ritkán marad utána. Nemcsak az egyházi pályára készülő ifjaknál van ez így, hanem általában, legalabb nálunk magyaroknál. íme ide jutottam én is e ^nagyon elszomorító vidékre®, melyről Vigil ur e lapok m. évi 44-ik számának vezércikkében elmélkedik. Midőn elolvastam ez elmélkedést, magamról éreztem, hogy szórói-szóra ugy vannak azok, a mint ott le vannak írva. Különben éreztem én azt régen, éreztük azt sokan, még az iskola falai között is néha-néha összegyűlve egy helyen, más helyen, el-elmélkedtünk a szomorú baj okai felett, kerestük a dolog nyitját s talaltunk is — fájdalom — sokat. Ezeket akarom én most leirni, mintegy feleletül a Vigil úr cikkére; elmondani egynehányat azon okok közül, melyek miatt mintegy erkölcsileg kényszerítve lettünktudatlanok maradni, s mely okok nagyrészben léteznek még ma is. Tudom, hogy okaim közt sok lesz olyan, mely élő személyeket érint, de őszinte lélekkel mondhatom, hogy egyéni érzelmeim legkevésbbé nyilatkoznak e sorokban, egyedül a meztelen igazság vezeti tollamat. Lelkemből sajnálkozom magunk felett, kik oly körülmények között éltük át az iskolai életet, hogy az reánk nézve keveset eredményezhetett. Én először is elitélem a mai tanrendszert alapjaban. Azaz, hogy nemcsak én Ítélem el, hanem oly egyének is, kiknek szavok mégis csak nyom valamit a latban. Volt alkalmam igen sokszor, részint tarsas körökben, részint irodalmi uton, oly férfiak nyilatkozatait hallani és olvasni, kik elég világosan kimutatták a mai rendszer hiányos, sőt bizonyos tekintetben káros voltát. E lapok nagyhírű szerkesztője is Székács Jószef felett, az akadémia őszes ülésén tartott emlékbeszédében, többek közt így elmélkedik. >

;

A mai tanrendszer mellett, hol a sokféle ismereti tárgy a tanuló lelkét csakúgy röptiben érinti, a szellemi processus csaknem lehetetlenné van téve. A tananyag rengeteg tömege, mely a tanuló elméjét mintegy elborítja, sem időt nem enged neki a befogadott ismeretek assimilálására, sem kedvet nem ad az önerején való tovább haladásra, úgy hogy mikor a gymnasiumi pályát megfutott ifjú, az u. n. érettségi vizsgara előáll, már odáig van, hogy miután minden néven nevezendő tudományba belekóstolt és semmi sincs többé, mi rea az újság ingerével hathatna és figyelmét leköthetné : a túlterheltetésben kimerült ifjú az egyetemre átmenvén, választott szakmáját mar csak kenyeretadó mesterségnek