Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-12-26 / 52. szám

Tessék most már hozzászólani az ügyhöz mások­nak is, s ha szükséges lesz, én szolgálok még más fel­világosítással is. Geduly Elek Ferenc, lónyabányai evang. lelkész. A büntető törvénykönyv 53. §-a és a bíróság. Az első ítélet, amely az említett §. alapján hoza­tott, előttünk fekszik. Poda soproni plébánosra és káp­lánjára vonatkozik ezen Ítélet, tehát ugyanazon plébá­nosra, akinek ügyével jelen számunknak egy más rova tában is foglalkozunk. Az ítélet — a „Büntetőjog Tára( < szerint — egész terjedelmében, az indokolással együtt így hangzik : Gáns­thaler Nándor 35 éves, sopronvárosi róm. kath. segéd­lelkész, mint közvetlen tettes, ugy Poda Endre 40 éves, sopronvárosi róm. kath. apátplébános, mint felbujtó és bűnrészes a k. b. t. k. 53. §-a ellen elkövetett kihágás­ban vétkeseknek kimondatnak, és emiatt egyenkint a b. t. k. 27. §-ában felsorolt alapok gyarapítására fordítandó ötven forint pénzbirságra, be nem hajthatás esetében öt-öt nopi elzárásra, és amennyiben magukat nem saját költségükön élelmeznék, a rabtartási költségek megté­rítésére ítéltetnek. Végre a Graszner Rezsőre vonatkozó anyakönyvi bevezetés elrendeltetik és annak eszközlése végett Sop­ron sz. kir. város hatósága megkerestetni rendeltetik. Indokok : A vád az iránt emeltetett, hogy újszü­lött Graszner Rezső az 1868. évi LIII. te. 2. és 12. §§-ai, ugy az 1879. évi XL. tc. 53. §-a ellenére Gáns­thaler Nándor sopronvárosi róm. kath. káplán által Poda Endre sopronvárosi apátplébános utasítása szerint és felelőssége mellett a róm. kath vallásfelekezet köte­lékébe felvétetett, bár a gyermek atyja után, az evang. vallásfelekezet kötelékébe tartozik. Es miután a vizsgálat folyamán begyőzetett, hogy az 1880. október 23-án született Graszner Rezsőnek atyja a soproni evang. hitközség tagja, hogy utóbbi róm. kath. nejével az 1868. évi LIII. tc. életbelépte után lépett vegyes házasságra, hogy az ezen házasság­ból született fiúgyermek 1880. november 9-én nemcsak minden sürgős ok nélkül, és már ez által is az 1868. évi LIII. tc. rendelkezése ellenére, a róm. kath. vallás szabályai szerint megkereszteltetett, hanem nevezetesen a róm. kath. vallásfelekezet anyakönyvébe be is vezet­tetett, valamint hogy ezen bevezetést Gánsthaler Nán­dor, Poda Endre utasítása szerint és beleegyezése mel­lett teljesítette; ' miután továbbá az 1868. LIII. tc. határozottan . kiköti, hogy vegyes házasság esetén a 18 éven aluli figyermek feltétlenül atyja vallását követi és más val­lásra csak a 18 év betöltése" után térhet át, tehát csak ezen körülmény beállta után is vehető fel; miután ezen felvétel külső jelképe, ugy annak az állam által meghatározott módozata': az anyakönyvbe való bejegyzés ; polgári jellege tehát az anyakönyvi be­vezetés, és bizonyítéka az anyakönyv kivonata ; miután végre ezen b. t. k. 397. § a által az állam különös oltalma alá vett anyakönyvek hitelességének biztosítása, valamint az azokbani jogtalan, és az 1868. LIII. tc. ellenére, az egyházi szabványok köpenye alatt ! történhető becsempészések meggátlása, vagy ezáltal a törvényes felvétel megakadályozása, és így az egyes vallásfelekezetek jogkörének megóvása a k. b. t. k. 53. §-ának irányelve : vádlottakat, mint ezen törvény ellen cselekvőket, 1 vétkeseknek kimondani és a kiszabott büntetésre annál L inkább Ítélni kellett, mert az 1868. LIII. tc. 12. §-a a szülők akaratának befolyását a vallásfelekezeti tagság megállapítására nézve végleg kizárja. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülménynek volt veendő vádlottak eddigi feddhetlen előéletük, ugy azon erkölcsi nyomás, mely alatt a vallás tanai értel­mében cselekedni magukat kötelezetteknek vélték, mely utóbbi körülmény szolgai egyúttal indokául a fogságnak is, a b. t. k. 92., illetve a k. b. t. k. 21. § ának figye­lembe vétele mellett, birságra való átváltoztatásánál. A mennyiben végre a vizsgálati adatok szerint a gyermek még folyton a róm. kath. vallásfelekezet anya­könyvébe áll bevezetve, bár tényleg az 1868. LIII. tc. 12. §-a szerint az evang. hitközség tagja : egyidejűleg az anyakönyvi kiigazítás és átvezetés is elrendelendő volt. Mely ítélet nyomban kihirdettetvén, ellene vádlot­tak egész terjedelmében, a kir. ügyész pedig a fogság helyett egyedül pénzbirságnak kiszabása miatt feleb­bezett. RÉGISÉGEK. Pro aris et focis. — Ajánlva Révész Imre úrnak. — Nincs annál nagyobb baj e világon, mint mikor elfogult emberrel kell szembe állni, s előtte konok állí­tásainak valótlanságát bizonyítgatni. Az embernek ter­mészetében van, hogy a mit egyszer sajátjává tesz, attól nehezen szabadul, s igen nehéz „etiam cum claris ar­gumefítis* ezt a terhet letétetni vele Ilyen forrna tehertől akarnám én megszabadítani Bogisich Mihály budapesti róm. kath. káplán urat. ki is nem rég megjelent nagyfontosságú énektudományi könyvében olyan valótlanságot állít rólunk, szegény re­formátusokról, melyek, ha igazak volnának, csakugyan megérdemelnénk a kárhoztató Ítéletet. Nevezett, kitűnő művének megjelenésekor, szerteszét szórták az országban a lapok azon állítását, hogy a ' régi magyar nemzeti dallamokat a pápistaság tartotta fenn ; a reformatió hűtlenül elhagyta azokat, mert a fran­cia dallamokat vette át stb. Megvallom én az ilyen köny-104

Next

/
Oldalképek
Tartalom