Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-12-26 / 52. szám

miután az alkalmazás bizonytalan és esetleg hosszabb időre történik, teszi azt az illető egyház meghallgatásával stb. ; a negyedik esetben végre az esperes ajánlottjai közül a superintendens nevezi ki a helyettest, illetőleg gyakorolja az egyház helyett a választási jogot. Ez utolsó esetben, ha az egyház netán jogaiban sértve érezné magát, ügyét a kerületre felebbezheti, mely azonban ez ügyben (sic !) a legfőbb és utolsó fórum s határozata végleges, mely többé nem felebbezhető.* íme, így szól a törvény. Szándékosan nyomattam le íeltünőbb módon a lényeges szavakat, hogy a tévedés annál szembetűnőbb legyen. Ezen pont alapján mondta ki a bányai kerületi gyűlés elnöksége, hogy a maskovai eset, hol egy lelkileg elerőtlenedett papnak helyettes pap által pótoltatása forog fen, s így az idézett törvény c. alpontja alá tartozik, nem felebbezhető; holott a törvénynek a legutolsó pontja, melyben „a nem felebbezhetőségről* van szó, nem a c., hanem a d. alpontra vonatkozik, mit, úgy hiszem, bárki is így íog értelmezni, ha elolvassa annak kezdő szavait: »ez utolsó esetben.* No, tehát lehet-e a maskovai ügyet felebbezni, vagy sem ? — ítélje meg az elfogulatlan olvasó. Én pedig csak azt konstatálom, még pedig sajnálattal, mennyire megboszúlja magát az emberen az, ha valaki akár érdekből, akár egy igaztalan ügy védelmében csűri-csavarja a törvényt a maga belátása és akarata szeiint s annak egyes pontjait kiszakítva, azokat önállóan is, minden összeköttetés nélkül az egésszel, alkalmazni akarja. Ezt csak konstatálom, s hozzáteszem, hogy igazat mond a magyar példaszó, hogy ha okos ember botlik, nagyot botlik. Én nem vagyok jogtudós, csak egy egyszerű falusi pap ; de én az idézett törvényből nem azt olvasnám ki, ami belőle kiolvastatott, hogy a maskovai ügy nem felebbezhető; hanem inkább azt, hogy az a., b., c., pontok alatti esetekben, mint olyanokban, melyek az esperesség kebelében történnek, és így a körülöttük való intézkedés az esperes, illetőleg az esperesség elidegeníthetlen jogaihoz tartozik, mert tisztán administrationális esperességi belügyek, — felebbezésnek egyáltalában helye nincs a kerülethez sem, s ezeket az esperes a törvényen alapuló jogánál fogva saját felelősségére elvégzi, s legfeljebb utólagosan tesz jelentést a tényekről az esp. gyűlésnek, mely azokat tudomásul veszi; a negyedik esetben, vagyis a d. pont alattiban ellenben, ha az az egyház sérelmével történt, van felebbezésnek helye a kerületre, s ez esetben aztán a kerület csakugyan végső fórum is. De a kerületi elnökség más nézeten volt. O ez utóbbi pontot az idézett törvényben felsorolt mind a négy eshetőségre akarta alkalmazni, mert így volt rá szüksége, s azért, midőn a felebbezhetés lehetetlenségét kimondta a maskovai ügyben, s ezt hivatkozással a törvényre tette, az történt, hogy a törvény sokszor idézett pontját az ,ez utolsó esetben* szavak nélkül idézte és olvasta fel. Én eleitől fogva a fenebbi álláspontot foglaltam el, s már akkor, midőn a maskovai egyház és annak administrátora — magas allasu egyházi egyénektől sarkaltatva — felfolyamodtak ügyökkel a kerületeié, sez ügy a kerületi gyűlésen tárgyalás alá került, már akkor határozottan hangsúlyoztam azon nézetet, hogy a kerületnek ez ügybe semmi beleszólása nincs, mert ez tisztán esperességi belügy, mely nem felebbezhető. De ama magas állású egyházi elöljárónak, leinek tulajdonkénem téves rendelkezése mérgesítette el a maskovai ügyet, min den áron szüksége volt arra, hogy ez ügy még a törvény megkerülésével is a kerület elé vitessék, hogy ott ő, kit téves intézkedései miatt az ellene irányzott megtámadásokkal szemben egyetlen egy egyházi személy sem vett, de nem is vehetett védelme alá, a világiak által szerezzen magának elégtételt az őt cserbenhagyott egyháziak felett. S a világiak — sajnos — vállalkoztak ily, reájok dicstelen munkára, s kimutatták, hogy az egyháziasság él még bennök s nyilatkozik, ha nem is másban, legalább annyiban, hogy az egyháznagynak vak eszközei tudnak lenni, —ha kell — oly intézkedések keresztülvitelében, melyek az egyház általános javával homlokegyenest ellenkeznek. Ha már azonban ily pressió következtében az ügy mégis odahurcoltatott a kerületi gyűlés elé, s a kerület elkövette azt a hibát, hogy ott, hol joga sem volt hozzá, egy esperességgel ujat húzni méltóságán alulinak nemcsak nem tartotta, de ezen esperességnek a kerület által szentesített törvénye alapján meghozott végzését meg is semmisítette : hogy ott egy esperességnek, mely ily úton lett megtámadva, védekeznie ne lehetne, s a nógrádi esperesség ezen sérelem ellen az egyetemes gyűlésnél orvoslást ne kereshessen, illetőleg a maskovai ügynek a közigazgatási útról, melyre hibásan tereltetett, a consistorialis útra, melyre egyedül tartozik, visszahelyeztetését ne kérelmezhesse, — már bocsánatot kérek, de ezt bármily világi tekintélylyel szemben is kereken tagadom, magától értetődvén, hogy addig, míg az egyetemes gyűlés ez ügyben véglegesen nem nyilatkozik, s ki nem mondja, lehet-e egy szerencsétlen, munkaképtelen papot közigazgatási úton hivatalos állásától elmozdítani, vagy pedig ez csak birói, consistoriális úton eshetik meg, mint eddigelé mindig történt: addig a bányai kerületnek a maskovai ügyben meghozott, semmivel sem indokolható és csak a „vis fortioris*-ra támaszkodó végzése jogérvényre nem fog emelkedhetni. íme, ez nézetem a maskovai ügynek felebbezhető, vagy nem felebbezhető volta felett, megjegyezvén itt még, hogy nagyon különös az, hogy ama jelebbezhetetlenség még a kerületi jegyzőkönyvbe is belekerült, s hogy akár a jegyző, akár a hitelesítő urak közt nem akadt egy is, ki — ha mindjárt nem is egész híven tükröztette volna vissza a jkönyv a tárgyalast és végzést, — ennek feláldozásával is nem hozta indítványba, hogy e passzus, legalább hivatkozással a papvalasztási novellara, a jkönyvben elő ne forduljon.