Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-12-26 / 52. szám

súrlódásokat és sérelmeket elenyésztetni nem leend képes. Nekünk ezentúl is, — ha nem is azon mértékben, mint eddig — sürgetnünk kell, hogy legalább a quod unijustum, alteri aequum€

-féle elv épségben tartassék, a mennyire t. i. ezt a róm kath. egyház még mindig domináló állásával szemben érvényesíteni lehet. Tökéletes békét és krisztusi egyetértést várni az egyes vallásfelekezetek között, szerintem, az ábrándok világába tartózik. Előttem fekszik Vogt J. P.-nek ^Kirchenund Ehereeht der Katholiken und Evangelisclien in den königl. preussisehen Staaten1856-ban kiadott műve, mely tanúbizonyságot tesz arról, hogy Poroszországban a vallásügyek már régóta állami törvények által vannak rendezve. E mű szerint Poroszországban a keresztelést szabályozó törvényes intézkedések imezek: >446. §. A törvényes gyermekek keresztelése rendszerint az atya papját illeti. 447. §. Ha a szülők különböző vallásúak, akkor rendszerint a fiuk keresztelését az atya, a leányokét az anya papja végzi. 448. §. Törvénytelen gyermekek keresztelése az anya papjához tartozik. 449. §. Ha az atya katona, akkor a keresztelés mindkét esetben az atya vallásának tekintetbe vétele nélkül a katonai lelkész által végzendő. 450. §. Ha a szülés nem azon helyen történt, hol az illetékes pap lakik, úgy a szülés helyének papja is végezheti a keresztelést minden kérdezősködés nélkül. 451. §. Ha szükség által kényszerített keresztelés volt végzendő, akkor ez azonnal az illető rendes papnak bejelentendő/ A nevelésre és áttérésre vonatkozó törvényes rendelkezések pedig így szólnak: ^74. §. Azon módnak meghatározása, mely szerint a gyermek nevelendő, az atya jogát képezi. 76. §. Ha a szülők különböző vallásúak, akkor a betöltött 14-ik életkorig a fiuk az atya, a leányok az anya vallásában nevelendők/ Első pillanatra mondhatni, hogy eme törvények meglehetősen egyszerűek és világosak: mégis nagy tévedésben volna, a ki azt hinné, hogy Poroszországban e téren a különböző vallásfelekezetek között súrlódások elő nem fordulnak. Ott is jó csomó aktát lehetne összegyűjteni az egyházi hatóságoknál, oly sérelmekről, melyek orvoslása Végett, dacára annak, hogy az idézett §§-sok körülbelül 1803 óta érvényben vannak, — a világi ható* ságok megkerestettek. Az egyes vallásfelekezetek papsága nem tehet egyebet, mint hogy az egyházának biztosított jogok felett őrködjék, a netán sérelmes eseteket, ha érdemesek arra, a biróságnak feljelentse s az ítéletet arra bizza; maga pedig a törvényt szigorúan kövesse. Nálunk is már most mondhatni, a papság főtörekvése a fenebbiekre irányul. Talán nem teszek felesleges dolgot, ha idézem az ez idei bányakerületi határozatot ez ügyre vonatkozólag Ez így szól : ^64. pont. Tárgyaltatik a Budapest városi esperességnek még a kerületi konferencián előre bejelentett s onnan előlegesen a kerületi papi tanácskozmányhoz utasított azon indítványa, váljon az 1880. september 1-sejével életbe léptetett büntető törvény XL. t. cikke III. fejezetének 53. paragrafusa: ^a ki életkorának tizennyolcadik évét még be nem töltött kiskorú egyént az 1868. LIII. t. c. rendelkezése ellenére más vallásfelekezetbe felvesz : két hónapig terjedhető elzárással és háromszáz forintig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő," — csupán a coníirmatio vagy a rendes áttérés által való felvételre vonatkozik-e, vagy pedig már a keresztelés is oly felvételnek tekin. tendő, mely szintén e büntetés alá eshető kihágást képez ? A kerületi papi tanácskozmány nem tarthatja magát illetékesnek, az országos törvény magyarázasára, értelmezésére; a mennyiben azonban a ,felvesz* kifejezés mégis több felfogásra nyit utat: a kerületi papi tanácskozmány az ügynek minden oldalról történt megvitatása után azon megállapodásra jutott, hogy a szent keresztséget nem tekintheti valamely felekezetbe, hanem csak az általános keresztyénségbe való felvételnek. A mennyiben azonban a keresztelést a szülők némelyike netalán mégis annak tekinthetné, hogy az már magában is valamely felekezetbe való felvétel s az ekképen felvett gyermeket az 1868. LIII. t. c. világos rendelkezése ellenére azon vallásban akarná neveltetni is, a melyiknek egyházában a gyermek megkereszteltetett, miből különféle bajok és súrlódások következhetnének: a tanácskozmány célszerűnek véli, hogy a lelkészek addig, míg a bíróság más értelemben nem dönt, utasíttassanak arra, hogy a törvény azon kifejezését: ,a fiuk atyjuk, a leányok anyjuk vallását követik/ tekintsék zsinórmértékül a rendes körüb