Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-12-19 / 51. szám
nem ismer-e k. Barátom oly lelkészeket számosokat, a kik egyházuk legféltettebb kincsének, autonom iskolájának t. i. egyedüli megmentői, életben fentartói azáltal, hogy az egyháznak nem lévén tanítója, ők magok esztendőkig fizetés nélkül mint tanitók működnek ? Avagy nincsen-e tudomása azon számosokról, a kik ott, hol kath. középtanodák vagy községi iskolák vannak, az azokban tanuló prot. ifjúságnak a legszámosabb éveken át fizetést nem húzó vallástanárai ? Vagy azon számosakról, k. Barátom, mit sem hallott volna, akik az idők jeleiből megértvén azt, hogy ez idő szerint a hívek egymással vetekedő áldozati buzgósága utján az egyes egyházak immár nem tarthatók fenn; erejök, munkájok minden megfeszítésével, minden kínálkozó tisztességes utat módot felhasználva s azokat keresve is, arra törekesznek, hogy egyházuk létét, fenállását ennek anyagi szilárd alapja megvetése, szaporítása utján biztosítsák, a mint az, az Istennek termékenyítő áldása mellett számosaknak sikerült is ? Nem gondole k. Barátom azon ismét számos lelkészeinkre, a kik sok, és néhol az anyától igen távolra fekvő filiákkal levén megáldva, az idők viszontagságaival dacolva és esetleg költséget sem kiméivé csaknem nap-nap mellett, néha járatlan utakon, rozzant parasztszekereken híveikhez ellátogatnak nemcsak funkciók teljesítésekor, hanem iskolafelügyeleti, vagyonellenőrzési stb. hivatásban is ? Szükség van-e arra, hogy k. Barátomnak emlékezetébe hozzam azon, szintén nem csekély számban lévő lelkészeinket, a kik a tanügyirodalom mezején búvárkodást, fáradságot nem sajnálva, a legéletrevalóbb műveknek szerzői, a kik ezáltal is iskolaügyünket a kor színvonalára emelni segítik ? Avagy azon számosakra utaljak-e, a kik az idő követelményei által fölvetett ujabb életrevalóbb eszmék és elvek tisztázásához társadalmi uton és hirlapilag hozzászólnak? Megemlítsem-e azt, hogy lelkészeink közül egyik az, a ki a protestáns nép vallásos érzülete ébresztésére és szilárdítására olcsó vallásos folyóiratot szerkeszt, ennek tiszta jövedelmét egészében, szegény gyermekek téli ruhával való ellátására odaáldozván, a másik az, a ki esztendőkön át a theologiában ingyen tanít, hogy mások fizetésnélküli kerületi, esperességi jegyzők, ismét mások majd emez, majd amaz bizottságnak még pedig azon tagjai, a kikre a titkári tisztség tehát a szőnyegen forgó ügy bővebb tanulmányozása, kifejtése, tehát a munka bízva van, hogy ismét mások minden néven nevezendő pénztárnokok, ügynökök, dékánok, hogy valamennyien a jótékony intézeteknek buzgón eljáró és az e téren szerzett szomoritó tapasztalatok dacára, ügyszeretettel kéregető, gyűjtő koldulói? Megemlítsem-e azt is, hogy kivált faluhelyen és kis városban a lelkész > y a bajba esett híveknekc nemcsak lelki fájdalmukat megosztó és oszlató lelkésze, hanem azonfelől első sorban felkeresett jogtanácsosuk, ügyök védője, kérvényeik fogalmazója, illetékes helyen arra felkért közbenjárója? Vagy nem ismeretes-e, hogy a hol társadalmi egyletek, önmivelődési olvasó körök, jótékony célú vállalatok, előadások szervezéséről, életbeléptetése és életbenmaradásáról szó van; ott, kivált kisebb helyeken lelkészeink azok, a kik a mint az tolok méltán el is váratik, az ügyön legtöbbet lendítenek, a dologban legserényebben munkáikodnak? . . . Bizony mondom, kijut ezen sok mindenféleségben lelkészeink közül kinek-kinek a maga bő osztályrésze ! és lelkészeink, hogy emberül meg nem felelnének a bennök helyzett várakozásnak, azt csak rosszhiszeműség állithatja. Kell-e azonfelül felhoznom még azt is, hogy a lelkész a mellett még államhivatalnok is, a ki azért fizetést ugyan nem húz, de a kivel mint e téren is munkával néha csaknem túlterhelttel, a ministertől kezdve le az utolsó körjegyzőig — utóbbi időben már a bábáié is - minden hivatalos köze^ rendelkezik s O ö a ki felébe az uj büntető törvényben a Damokles kardját kifüggesztették ? És ha ezen sokoldalú elfoglaltságok és minden irányban hű kötelességteljesítés mellett lelkészeink ugy néha néha a »pap tagra ^ is kinéznek, csekély gazdasá gukat is gondozzák hát bizony nekik azt rossz néven venni . . gyöngédtelenség a pap családja iránt; mert hát ezt legtöbb helyütt onnan a föld csekély áldásából kell nyomasztó anyagi gondok közt szegényesen a legszükségesebbekkel ellátni, nevelni! Már ha az olyatén papságra olyanok ráolvastatnak, mint a milyeneket k. Barátom cikke reája olvas .... annak aztán a hatása csakis elkeserítő, indignálódó lehet És én nem hiszem, hogy k. Barátom, éppen az ügy érdeké-
