Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-12-19 / 51. szám
ben, melyet ő is szolgál, ilyen hatást óhajtott volna cikke által gyakorolni! A többire nézve rövidebb. lehetek. Olvasták k. Barátom cikkét 2. Azon, szerintem kivételt képező lelkészek is talán, a kikre a felhozott vádak joggal ráolvashatok. Nem akarok bővebben kiterjeszkedni arra, hogy hát hisz első sorban éppen a theologiai tanároknak állana feladatukban oda hatni; hogy növendékeik, ha a hittanintézetből kitépnek? a reájok az életben váró szent hivatás iránt szent ihlettséggel legyenek mindannyian áthatva. Nem akarok ennél fogva azon okok után kutatni, melyek miatt kivételképpen mégis csak találkoznak a lelkészi karban is olyanok, a kik a paróchiát már — a milyen-olyan fejős tehénnek tekintik csak. Szorítkozom csakis annak megemlítésére, hogy hát } > as olyanokra* k. Barátom cikke milyen hatással lehetett? Legtöbbjére semmi hatással, a mennyiben azok lapot egyáltalában nem járatván a kérdéses cikknek létezéséről egyáltalán tudomással sem birnak. Azon kevesek pedig a kevesek közt, a kik a reájok illő >; > bűnlajstromot* elolvasták, a lapot vagy közönyösen félretették, vagy ^ leikök mély felháborodásábanc a szerzőt, talán nem is a legékesebb szavakkal kárhoztatván .... csakugyan olyan eszem-iszoniféle szomszéd látogatásra( < rándultak ; epéjöket kiöntendők ! Hogy pedig k. Barátom cikkével ezt a hatást ohajtotta volna gyakorolni, azt én nem hiszem ! Mert hogy szava ott térítési üdvös hatással lett volna, nem hinném, hogy maga k. Barátom is magát e reménynyel kecsegtetné. Olvassák a prot lapot, és olvasták a kérdéses cikket 3. A világiak közül is elvétve néhányan. Köztudomásu dolog, hogy a világi elem — a manapsági materialisztikus itányzat ok mellett — a lelkészi elemmel, mint a közéletben első sorban azon közeggel, mely ama irányzatok ellen küzdeni hivatva van, többé-kevésbé ellentétes állást foglal. Ezen ellenszenveskedés számosaknál onnan is ered és abból táplálkozik, hogy a némelyek szerint már legalább is szükségtelenné vált lelkészi hivatalban élősködők hiványszerüleg biztosított jövedelmeik előteremtésére — adózni kell nekik is; és tagadhatlan és csakis természetszerű tünemény az, hogy a csendes — mély vallásosság iránt egyáltalán aggasztó mérvben megfogyván az érzék és az egyházi ügyek iránt az éber érdeklődés : közönyösek lettek a szívek azon egyének iránt is, akik a vallásosság és egyházszeretet terjesztésében fáradoznak, tehát első sorban a lelkészek iránt. E sajnos jelenség észlelhető fájdalom mindenütt, de még ott is ahol értelmi és erkölcsi tekintetben kimagasló kitűnőségek a lelkészek. Vegyük fel már most, hogy egyik-másik, a papi osztály irányában nem éppen barátságos érzelmű, de amellett befolyásosabb világi egyéniség k. Barátom cikkét elolvasta. Bizony, bizony mondom, nem leszen addig nyugta, míg a papok ellen újból egyszer kedve szerint N ) ki nem beszélhette magát. * Es felkeresi ezt is, fel azt is, fel nevezetesen azokat is, akik a lelkészi hivatal és a lelkésze személye iránt még némi csekély tiszteletet éreznek, beköszöntvén hozzájok e szóval: Hallják csak, mit írnak itt a papokról! Pedig hát mindezeket olyan ember írja, akinek arról amit ír, mélyen kell meggyőződve lenni !c És a benyomás, a hatás r ... Én nem hinném, hogy k. Barátom cikke által olyan hatást kívánt volna eredményezni. Strauch Béla. TÁRCA. Nyilt levél a szerkesztőhöz. Kedves barátom ! A napokban hazai összes lapjaink , ki vékonyabb, ki vastagabb betűkkel utánnyomatta ama bécsi újdonságot, hogy az osztrák unitárius püspök, Forstner Ágost Karoly, kibékült a kath. egyházzal s ezt egy körlevélben tudatva az ausztriai és erdélyi unitáriusokkal, visszatért a jezsuitákhoz. Gondoltam, hogy a te lapod, mint specialiter egyházi lap szintén közölni fogja e ritka újdonságot. S ezt annyival inkább vártam, mert számítottam rá, hogy a te hírrovat-vezetőd nem fogja ez újdonságot, mint a politikai lapok újdondászai tették, csak ugy egyszerűen kiollózni s egész komoly képpel világgá bocsátni, hanem mint affele ember, a ki az egyháztörténelemben is járatos s tudja, hogy Ausztriában még unitárius ekklézsia sincs, tehát püspök annal kevésbé lehet, valami által jelét adja annak, hogy az egész újdonság jó formán nem egyéb egy komikumnál. És feltevésemben nem csalódtam. Lapodban az az egyszerű kérdőjel, mely zárjelben oda szorult az osztrák unitárius püspök után, szerintem legalább egy egy egész dissertatióval felér s nem mulaszthatom el, hogy azért ezennel nyilvánosan a legszívesebb köszönetet ne mondjak.
